
Dr. Dobos Krisztina
(Budapest, 1949. 07. 18. – Budapest, 2013. 12. 12.)
közép- és főiskolai tanár, oktatáskutató és -politikus:
helyettes államtitkár és országgyűlési képviselő
Talán nem véletlen, hogy éppen Dr. Antall József miniszterelnök halálának 20. évfordulója napján, 2013. december 12-én súlyos betegségben hunyt el az Antall-kormány emblematikus, meghatározó oktatáspolitikusa, a magyar oktatás elismert szaktekintélye, akinek nevéhez kötődik – közoktatási helyettes államtitkársága idején – a vezetésével kidolgozott közoktatási törvény, az egyházi iskolák és oktatás feltámasztása, a Magyar Iskolaszék Egyesület tevékenysége, főként pedig a tehetséggondozás támogatása mind az egykori KOMA-pályázatok által, mind pedig jelenleg a Nemzeti Tehetség Programiroda vezetőjeként.
„Visszaút az oktatásban sincs!...” – Ezzel a címmel jelent meg írása 1994-ben a „Biztos lépések-nyugodt jövő” címmel és „Újravállaljuk” alcímmel kiadott tanulmánykötetben. Vajon most már Nélküle merre haladunk? Jó irányba megyünk tovább az oktatás göröngyös útján? Csak le ne térjünk a helyes útról!...
Édesapja, Dobos Károly (1921) a Gödöllői Agrártudományi Egyetem professzora volt.
Édesanyja, Őrs Anna (1921–1985) biológia–kémia szakos tanárként Zuglóban a Martos Flóra Általános Iskolában tanított.
Testvére, Károly (1946) kutató Dortmundban.
1971-ben kötött házasságot – férje: Mézes István matematika–fizika szakos tanár, programtervező matematikus.
Gyermekük: Tamás (1974) a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett.
A rendszerváltás idején fordult a politika felé: 1988-ban lépett be a Magyar Demokrata Fórumba, ahol a Pedagógus Kollégium vezetője lett.
Oktatási, kutatási és ifjúsági kérdésekben az MDF egyik meghatározó szaktekintélye volt.
1991–1993 között közoktatásért felelős helyettes államtitkárként dolgozott az Antall-kormányban a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban, ahol irányításával dolgozták ki a közoktatási törvényt, melyet
a Magyar Országgyűlés – egy szavazat híján – kétharmados többséggel fogadott el.
1993–1998 között az MDF országgyűlési képviselőjeként szolgálta az oktatás ügyét: közben megalapította 1995-ben a Magyar Iskolaszék Egyesületet – melynek elnöke lett – és létrehozta „Az Új Nemzedékért” Alapítványt is.
1993-tól 1994-ig az MDF elnökségi tagja volt.
1990-től folyamatosan több száz pedagógusfórumot tartott – közben szerkesztette az „Új Nemzedék” című, saját kiadású oktatási folyóiratot.
1993 szeptemberétől az MDF budapesti listáján az elhunyt Sándorffy György mandátumát betöltve lett országgyűlési képviselő – az Oktatási, Ifjúsági és Sport Bizottságban dolgozott.
Az 1994. évi országgyűlési választásokon Budapest 22. sz. (XIV. ker.) választókerületében a 2. fordulóban Pécsi Ildikó (MSZP) és Pető Iván (SZDSZ) mögött 21,90%-kal a 3. helyen végzett; a budapesti területi (5.) és az országos (19.) listán is jelölték, mely utóbbiról került be a törvényhozásba.
Az Oktatási, Tudományos, Ifjúsági és Sport Bizottságban, ezen belül pedig az Ellenőrzési és a Felsőoktatási Albizottságokban, valamint a Tudományos és Innovációs Nyílt Albizottságban dolgozott.
Az Interparlamentáris Unió (IPU) Magyar Csoportja Magyar–Dán Baráti Tagozatának volt az alelnöke.
Az MDF-frakcióban a Humánpolitikai Kabinetben dolgozott, melynek 1996. áprilistól lett a vezetője.
1995. november óta frakcióvezető-helyettes is volt.
Az MDF X. országos gyűlésén ifjúsági és kulturális ügyekért felelős alelnökké és egyben az Elnökség tagjává választották.
1998–2005 között is a tehetségek felkutatása volt egyik fő célja a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány (KOMA) Kuratóriumának elnökeként.
2005-től a Nemzeti Fórum Tanügyi Munkacsoportja Közoktatás és kultúra területének vezetője.
2005 őszétől pályáját az ugyancsak tehetséggondozó hagyományairól világszerte híres Fasori Evangélikus Gimnáziumban folytatta mint matematikatanár és igazgatóhelyettes (1999–2006 és 2009–2012 között).
Felváltva folyamatosan volt tagja mind az Országos Köznevelési Tanácsnak (OKNT), mind a Közoktatás-politikai Tanácsnak (KT).
2012 hozott újabb feladatot számára: a Nemzeti Tehetség Programiroda vezetője lett, ősztől pedig a Nemzeti Pedagógus Kar előkészítő bizottságának elnöke.
Tanulmányai:
Munkahelyei:
- 1972–1978: Agrártudományi Kutató Intézet tudományos főmunkatársa,
- 1978–1991: Gödöllői Agrártudományi Egyetem (GATE) Társadalomtudományi Karán a Matematika–Statisztika Tanszék tanársegéd majd egyetemi adjunktusa,
-
2012.: az Emberi Erőforrás Minisztérium háttérintézményében – a Nemzeti Tehetség Alap felhasználásának szakmai felügyeletét ellátó –az Oktatáskutató- és Fejlesztő Intézeten belül működő, Nemzeti Tehetségfejlesztési Központ mb. igazgatója, majd a Nemzeti Tehetség Programiroda vezetője.
Társadalmi megbízatásai:
Elismerései:
Közel 100 írás őrzi munkásságát hazai és külföldi oktatási szaklapokban – több könyv szerzője vagy társzerzője: köztük az 1997-ben megjelent a „Most a holnapért” – szövetség Magyarországért c. antológiáé, 2002-ben pedig „A fasori csoda” emlékköteté, melynek egyik Társszerzője volt.
Hálás vagyok a Sorsnak, hogy mindkét kiadvány olvasószerkesztőjeként, valamint 1992–1993 között a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban, 1996–1998 között a Magyar Országházban, az Országgyűlési Képviselők Irodaházában (a „Fehér Ház”-ban), az MDF Székházában (a Bem téren) és Lakiteleken a Népfőiskolán, valamint 1999–2005 között a KOMA kiadványszerkesztőjeként, s közben 1996-tól pedig mint a MIE titkára segíthettem az oktatás ügyéért végzett szolgálatát.
Krisztina! – Nyugodj békében! – Megcselekedted, amit megkövetelt a Haza!...
|
Riczel Etelka tanár – szerkesztő & szervező (a MIE titkára) |