Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. szeptember 19. szerda
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Tolsztoj szobra előtt
2013. szeptember 17.

Lezsák Sándor beszéde elhangzott a Városligetben a Tolsztoj-szobor avatási ünnepségén.

Tolsztoj szobra előtt

 

 

 

Tisztelt Főpolgármester Úr!
Tisztelt Tolkacs Nagykövet Úr!
Tisztelt Elnök-asszony!
Tisztelt megjelentek!

 

Lev Nyikolajevics Tolsztoj a romantika századában született, a regény századában, és ha regényei hordozzák is a romantika jegyeit, mégis a realista nagyregény megteremtője. Ha valakire illik az „írófejedelem” kitűntető cím, akkor a világirodalom regényírói közül Tolsztojra igazán illik. Bár grófi család sarja, nem ebből fakad „fejedelemsége”, hanem írói nagyságából. Különösen élete második felében született művei emelték vitathatatlanul világirodalmi rangra. A gondolkodó és a cselekvő ember volt az eszményképe, s egyben önmaga annak megtestesítője is. Ez volt a szilárd alap, melyhez valóságismeret, empátiakészség, hatalmas ábrázoló képesség és rendkívüli munkabírás társult. Így született meg a Háború és béke, az Anna Karenina, a Feltámadás, az Ivan Iljics halála. A világirodalomban sem gyakori jelenség, hogy Tolsztojnál ezekhez az alapokhoz társult a részvét, a krisztusi szeretet programja, amit haláláig magáénak vallott, és az ehhez a programhoz való közelítésben látta az emberiség jövőjét.

Tolsztoj hatalmas életműve nem csupán az orosz közéletre, az orosz irodalomra, pedagógiára, hittudományra, szociális gondolkodásra hatott erőteljesen, hanem Közép- és Kelet-Európa népeinek szellemi életére is.

Ez alkalommal – legalább érintőleg – szólnunk kell arról, hogy az orosz irodalom java és Tolsztoj életműve milyen hatással volt a magyar irodalomra és az olvasókra. Nem csak esztétikai hatásról beszélünk, hanem arról a lelki kapcsolatról is, amely a két nép és a két irodalom között létrejött Puskintól Lermontovig, Turgenyevtől Tolsztojig és tovább, akár napjaink irodalmáig.

Csak példaként említem: Krúdy Gyula egyik legkedvesebb írója Turgenyev volt, Goncsarov Oblomovja pedig úgy jön-megy a magyar közéletben, mintha magyar földön született volna. És beszélni lehetne még Csehov és Gogol szereplőinek hazai jelenlétéről, a két világháború közötti népi írók „tolsztojánusi” gondolkodásáról, vagy éppen Veres Péternek a paraszti jövendőn töprengő írásairól.

És beszélnünk kell arról is, hogy a jeles magyar műfordítói irodalom gazdagságán, minőségi teljesítményén belül is mekkora jelentősége volt a múlt században az orosz irodalom fordításának. Németh László a példája annak, hogy – amint ő fogalmazott – gályapadból is lehet laboratóriumot varázsolni a műfordítás révén. Lehet a legnagyobb klasszikusokból is klasszikus értékű műfordítást alkotni. Ez történt, amikor Németh László megkapta a kiadótól fordításra az Anna Kareninát. Tolsztoj hatása Németh Lászlóra messze túlmutatott az irodalmi hatásokon, egész gondolkodásában, pedagógiai munkásságában, népművelői törekvésében és persze regényeiben is kézenfekvő ez a hatás, mert benne ehhez már régen megvolt a hajlam és a hasonló lelki események sora. Németh László éppen a műfordítás közben fedezte föl mindazt, ami a magyar nép és az orosz nép gondolkodásában, mentalitásában közös.

Tolsztoj pesti szoboravató ünnepségén legyen áthallásos, időszerű metafora a tolsztojánusi erkölcsöt megidéző Móricz Zsigmond elbeszélése, amely Kis Samu és Samu Jóska első világháborús harctéri történetét idézi föl.

Ebben Kis Samu, mert nagyon éheznek, a magas fűben hason csúszva elindul, hogy levesnek való paréjt szedjen. Az ellenséges lövészárokban egy alvó orosz katona mellől – akit nem akart védtelen mivoltában megölni – a saját állásába viszi az orosz katona kenyeres zsákját. Ebben találnak egy kis faragott bababölcsőt, amit kis huzavona után társa, Samu Jóska visszavisz.

„Nem szólt tovább, csak megindult vissza a másik csapásán. Félt, hogy nem tud szólni a torka szorulásától.

- No, tegyen legalább bele kend valamit, csak nem visz üres bölcsőt – szólt gorombán Kis Samu, s egy darabot tört le a kenyérből… - Ki tudja, az a muszka is mikor kap újra.

A muszka ébren volt, ott ült a fűben, lecsüggesztette a fejét, már nem tudta, mi történt vele.

Csak akkor riadt fel, mikor emberi arc bukkant fel előtte.

Samu Jóska intett egyet neki, aztán odanyújtotta féltenyerében a bölcsőt.

A muszka csak nézett véreres szemmel, elbámulva, gyáván.

- No, vegye csak el kend – szólott barátsággal Samu Jóska -, nem dinament van benne, hiszen ismerheti, mi a!

S az orosz elvette. A két apa egymásra nézett, aztán gyorsan elfordult. Mindenik szégyellte a harcmezőn a férfiszemben a könnyet…”

 

 

Ebben a könnycseppben a magyar és az orosz néplélek erkölcse és immár két nagy háború, és a szovjet korszak utáni harmadik évtized elején, a keleti nyitást követően Tolsztoj szobra is útjelző, és megerősít bennünket: jó irányba fordultunk, amikor egymás felé indultunk.

Igen, az elmúlt három esztendőben sok-sok bizalmat erősítő lépést tettünk. Magyar részről megszerveztük a Tolsztoj Társaságot. Többek között a Társaság és Budapest önkormányzatának érdeme, hogy a mai napon a Tolsztojról elnevezett sétányon leplezhetjük le az orosz író szobrát. Csereprogramok, konferenciák, orosz-magyar műfordítói táborok, a kortárs orosz irodalom gyöngyszemeinek magyar nyelvű kiadványai bizonyítják, hogy sokan dolgoznak ma azért Magyarországon, hogy civil csatornákon keresztül is elmélyülhessenek kapcsolataink. A hazánk iránt tapasztalható, évről évre növekvő orosz érdeklődést jelzi, hogy Magyarország a Moszkvai Nemzetközi Könyvvásár díszvendége, az elkövetkező két esztendőben pedig Kulturális évad keretében sokrétű programok erősítik az orosz-magyar kapcsolatrendszert.

Amikor itt Budapesten szobrot állítunk Tolsztoj emlékezetére, nem csak a világhírű orosz író előtt, nem csak az orosz irodalom előtt, de a tisztelete és a szeretetet jegyében az orosz néplélek előtt is meghajtjuk fejünket. Abban bizakodunk, hogy Tolsztoj Oroszországa megértően és költői rangjához, szabadságeszményünkhöz méltóan fogadja majd Moszkvában Petőfi Sándor szobrát.

Így legyen!

 

 

 

Budapest, 2013. szeptember 16.

 

Lezsák Sándor

 

 

 

(Elhangzott a Városligetben a Tolsztoj-szobor avatási ünnepségén.)

 

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Látogatás a XX. Félegyházi Libafesztiválon
2018. szeptember 8.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Felhívás: Grillázs készítő verseny

Lakitelek Népfőiskola
Jelentkezési határidő:
2018. október 19.

Kölcsey Kör Kecskeméten: Migrációs és menekültpolitika Európában

Kecskemét, Kocsis Pál Szakközépiskola
2018. szeptember 20. 18.00

Meghívó a RETÖRKI két új kötetének bemutatójára

Budapest, Polgárok Háza
2018. szeptember 3. 17.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép