Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. május 23. szerda
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Tanár, igazgató és kvízmester
2016. március 9.

Irigykedve ültem végig az 5. b. osztály történelem óráját, amit a Lakiteleki Eötvös József Általános Iskola igazgatója tartott. Inkább volt kvízjáték, mint egy megszokott tanóra.

Nem véletlent, hiszen Olajos István csaknem harminc éve áll a katedrán, pedagógiáját a játékos, élményszerű tanítás jellemzi. Azt vallja, hogy egy jó pedagógusnak sok humorra és még több türelemre van szüksége.

Tanár, igazgató és kvízmester

– Úgy éreztem magam az órán, mint egy vetélkedőn, mindig ilyen oldott a hangulat?

– Az első években, amikor alig voltam néhány évvel idősebb a gyerekeknél, azt éreztem, hogy inkább az ő oldalukhoz tartozom. Aztán megtapasztaltam, hogy van közöttünk egy láthatatlan fal. Ezt szeretném lebontani, bár korban egyre távolodom tőlük. Meghálálják a közvetlenséget. Vidámabb a hangulat, jobb így tanítani. Szeretek játszani az órákon és azon kívül is. Azt mondják, az iskolai tananyagnak akár kilencven százalékát is elfelejtjük, de az óra hangulata, a pedagógus személyisége mindig megmarad bennünk. Ha jó hangulat volt, akkor a gyerek saját örömére kutatni fog. Utána néz, hogy ki volt Spartacus, és hogy a kocka miért van elvetve. Ha megfagy a levegő az osztályban, akkor messzire menekül a tantárgytól, és talán később sem érzi meg a felfedezés ízét.

– Hogy lett pedagógus?

–  Én is idejártam a lakiteleki iskolába. A családom 1970-ben költözött a faluba. Akkor kezdtem az első osztályt. Nagyon jó tanáraim voltak. Olyan generáció, akikre most is szívesen emlékeznek az itteniek: Szabó Lajos az igazgató, Csányi János és felesége, Irénke néni, Szentirmay Barna bácsi, vagy az osztályfőnökünk, Kotvitsné Marika néni. Lezsák Sándor rendhagyó órákra hívott híres embereket. Nagyon szerettük ezeket. Hetedikes lehettem, amikor Szüle Dénes a csillagászatról, az űrkutatásról mesélt. Mindannyiunkat elvarázsolt. Személyesen is megismerkedtünk. Nagy élmény volt évekig levelezni a rádió népszerű hangjátéksorozatának, a Mikrobinak szakmai tanácsadójával.

Nyolcadikos koromban úgy határoztam, hogy műszerész leszek. Jelentkeztem a budapesti Puskás Tivadar Híradástechnikai Szakközépiskolába, ahol szintén kiváló tanáraim voltak. Tanultam becsülettel, de harmadikban már éreztem, hogy ez nem az én világom. Ennek ellenére nagy szeretettel gondolok középiskolás éveimre. Rengeteget jártunk a Planetáriumba, múzeumokba, színházakba. Az iskolában előadásokat tartottam, játékot vezettem. Talán nem is vettek volna föl a főiskolára, ha nincs az a háttértudás, amit így szereztem. Érettségi után jelentkeztem a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakára. A főiskolán is nagyon jó társaságba kerültem. Olyan mestereink voltak, akik szerették a hallgatókat, tudásuk legjavát akarták átadni. Több tanárommal a mai napig tartom a kapcsolatot.

A gondviselés mindig úgy alakította az életemet, hogy a legjobbaktól tanulhattam. 1987-ben Tiszakürtön kezdtem a pályát egy nagyszerű igazgatónő, Fülöp Zoltánné keze alatt. Sokat köszönhetek neki és a kürti kollégáknak. Kezdő tanárként egyből a mély vízbe dobtak. Megtanultam milyen a tehetséggondozás, a fölzárkóztatás, az osztályfőnökség. Rögtön megmérettem, akkor dőlt el, hogy elfutok a pályáról, vagy maradok. A gyakorlóiskola után nem volt egyszerű nevelőotthonos gyerekekkel foglalkozni. Két évig dolgoztam ott. 1989-ben kerültem haza Lakitelekre. Korábbi tanáraim kollégája lettem. Szeretettel fogadtak, segítettek, ötleteket adtak. Máig hálás vagyok érte mindannyiuknak.

– Igazgatónak lenni sok plusz feladattal jár, miért vállalta mégis?

– Tanítani valóban sokkal jobb, sokkal hálásabb, mert a gyerekektől nagyon sokat kapok, feltöltődök közöttük. Amikor mosolyogva megy el egy gyerek az óráról és úgy érzi, hogy jól teljesített, az nekem is erőt ad. Ezért jó pedagógusnak lenni. Ugyanakkor az igazgatás is nagyon szép feladat. Óriási erőket lehet megmozgatni, olyan lehetőségeket teremteni, amelyek által előrébb léphet az iskola. Az elmúlt években nagyon sok minden történt nálunk. Az önkormányzat által elnyert pályázatokból megújult, hőszigetelést kapott az iskola homlokzata. Napelem rendszert telepítettünk a tetőre, amely az elektromos szükségletünket teljes egészében biztosítja. Kicseréltük a nyílászárókat, leváltunk a gázrendszerről és fával tüzelünk. Hatvan köbméteres ciszternába gyűjtjük az esővizet, amit a mosdókban hasznosítunk. Elkészült az a szép sétány, ami bevezet az iskolához, fedett kerékpártárolókat építettünk az udvaron. Ökoiskola lettünk, festőnövény kertet, gyakorlókertet létesítettünk. Ám hiába csillog-villog az épület, ha nem jó a benne munkálkodó közösség, ezért mindennél fontosabbnak tartom annak megerősítését. Jó csapat nélkül a megszépült épület önmagában semmit nem ér.

– Nagy tantestületet fog össze, hiszen a nyárlőrinci iskola is a szárnyai alá tartozik. Hogyan tudja ösztönözni a kollégáit?

– Nagyon fontos, hogy jól érezzük együtt magukat, tudjunk együtt dolgozni, hogy legyenek közös programjaink, ahol együtt nevetünk, ahol együtt játszunk. Jó példa erre minden évben az adventi udvar, amikor a gyerekek, a szülők, a pedagógusok együtt készítenek ajándékokat az iskolai alapítvány javára. Ilyenkor mindig nagyon jó a hangulat, lehet érezni az összefogást. Azt látom, hogy ha jól működnek a személyes kapcsolatok egy munkaközösségben, akkor a kollégák könnyebben veszik az akadályokat is.

– A nyárlőrinci általános iskolába 180, a lakitelekibe 429 gyermek jár. Őket mivel ösztönzi?

– A nyárlőrinci gyerekek tavaly kispályás labdarúgásban diákolimpiát nyertek, néhány hete országos elismerést kaptak a kisiskolák között kimagasló testnevelési és sporttevékenységükért. Mindkét iskola diákjai körében népszerűek a művészeti és a tanulmányi versenyek. Mindig elmondom a gyermekeknek: azért szeretném, hogy figyelj az órán, legyenek ötleteid, mert benned van annak a lehetősége, hogy Nobel-díjas legyél, hogy megtaláld a rák ellenszerét, olimpiát nyerj, hogy olyan ügyesen hegessz, taníts, építs, mint senki más. Benned van a lehetősége, hogy remek ember, kiváló édesanya és édesapa legyél, aki örömét leli a családjában, a barátaiban, akire felnéznek a lakóhelyén, a munkahelyén. És akkor, amikor megírják az életrajzodat, fél mondatban az is benne lesz, hogy ebben az iskolában tanultál.

Nem véletlenül vagyunk együtt. A Jóisten azért hozott össze minket erre a néhány évre, hogy legyen közünk egymáshoz. A gyerekek is gazdagabbak lesznek általunk, és mi is gazdagabb leszünk a gyerekek által. Ez az értelme, a lényege ennek a pályának.

– A játék az iskolán kívül is meghatározza az életét, kvízmesterként is láthatjuk a helyi televíziókban.

– A Lakiteleki Népfőiskolán az 1990-es évek elejétől szervezünk országos történelmi versenyeket általános iskolások és középiskolások számára. Harmincnál több volt már. 2005-ben a Keresztény Élet szerkesztősége is bekapacsolódott a munkába, azóta az újság hasábjain jelennek meg az írásbeli fordulók feladatai. A versenyekre az egész Kárpát-medencéből várjuk a csapatokat. Volt olyan diák, aki általános iskolásként és középiskolásként is minden évben velünk játszott. Egy kalocsai általános iskolás csapat tavaly egymás után már harmadszor nyerte meg a versenyt. Ezek nagyon nagy élményt jelentenek minden résztvevőnek. A kollégák segítenek a javításban, a lebonyolításban. Ez is csapatmunka. Két éve Coborczi Bence főszerkesztővel közösen találtuk ki a Mély(k)víz nevű televíziós játékot. A vetélkedő a kvízműsorok és a torpedó összegyúrásával született. Két sikeres évadon vagyunk túl, most készülünk a harmadikra. Budapesten, a Keresztény Élet szerkesztőségében rendeztünk be egy stúdiót, ott vesszük fel az adásokat, amiket aztán a városi, megyei televíziók vetítenek. Huszonhét középiskola csapata játszik velünk egy-egy évadban. Sokat nevetünk a bakikon, szerencse, hogy nem élő adásban vagyunk. Szeretnék a vetélkedő mintájára társasjátékot is készíteni, amit az iskolai oktatásban használhatnánk. A grafika tanszakos gyermekekkel jelenleg is egy történelmi társasjáték elkészítésén fáradozunk, hiszen játszva tanulni a legkönnyebb és a legszerencsésebb.

– Nem csak a játékos nevelésre, hanem a művészetoktatásra is nagy hangsúlyt fektetnek.

– Büszke vagyok művészetoktatásunkra, amelyben 170 diák vesz részt. Van közel 50 citerásunk, vannak rézfúvósaink, fafúvósaink, zongoristáink, hegedűseink, grafika tanszakosaink. A zeneművészeti és a képzőművészeti tanulmányokat folytató gyermekek is kiválóan szerepelnek versenyeken, pályázatokon. A helyi tűzoltózenekar tagjai között is ott vannak tanulóink, karnagyuk iskolánk zenetanára. Aztán van még közel száz néptáncosunk, akik szakköri keretben ropják a táncot. Aki szeretne valamiben elmélyedni, az nálunk megteheti.

Az egyik Garabonciás olvasótáborban, a Népfőiskolán vendégünk volt Budai Ilonka népdalénekes, aki gyűjtőútjairól mesélt a gyerekeknek. A Vajdaságban járt, ahol egy néni azt mondta neki: Édes lányom, én azt nem mondhattam el a faluban, hogy engem megcsal a férjem, de legalább kiénekeltem magamból. Ha ezeket a gyermekeket, akik most zenélni, táncolni tanulnak, festenek és rajzolnak később nagy fájdalom, vagy nagy öröm éri, akkor azt remélem, kiéneklik, kitáncolják, elpengetik, elfújják, megfestik és nem lesznek lelki betegek. Megoldják saját maguk, mert lesz hozzá erejük, tudásuk, belső tartásuk. Ha ezt elérjük, akkor nagyon fontos dolgot műveltünk ebben az életben.

Vajda Piroska

(Forrás: BAON.hu)

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Kecskeméti Kurázsi Táncműhely látogatása a Népfőiskolán
2018. május 13.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép