Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. október 19. péntek
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Szobor a szelíden hajthatatlan költőnek
2017. január 9.

Felavatták a tíz éve elhunyt Kossuth- és József Attila-díjas költő, Nagy Gáspár szobrát szombaton Budakeszin. Az ünnepségen Orbán Viktor miniszterelnök azt hangsúlyozta: az alkotó politikai, szellemi testamentuma a kormányzati munka vezérfonala.

Mint rámutatott, Nagy Gáspár a verseivel fordítani tudott a magyar nemzet sorsán, és személyes küldetésének tekintette az 1956-os mártírokra való emlékezés örök érvényű, keresztény parancsát.

Az ötvenhatos emlékév részeként, az emlékbizottság támogatásával állíttatta fel a tíz éve elhunyt Nagy Gáspár költő mellszobrát Budakeszin a Jobb Kor Polgári Egyesület. A Kossuth- és József Attila-díjas alkotó emlékművét szombat délután avatták fel a település Fő terén található parkban.

Az ünnepségen Orbán Viktor miniszterelnök a távirati iroda tudósítása szerint úgy fogalmazott: Nagy Gáspár a verseivel fordítani tudott a nemzet sorsán. „Politikai, szellemi testamentuma velünk él, iránytűnk és vezércsillagunk, kormányzati munkánk vezérfonala” – hangsúlyozta, hozzátéve: úgy emlékszünk a költőre, mint aki személyes küldetésének tekintette az 1956-os mártírokra való emlékezés örökérvényű keresztény parancsát. „Ezzel a nyolcvanas évek derekán elevenébe talált az akkor harmincéves júdásfa árnyékában hűsölő elvtársaknak” – mondta. Méltatása szerint Nagy Gáspár le merte írni, amiről mások legfeljebb csak beszéltek, s beszélni mert arról, amiről a legtöbben csak hallgattak. „Szelíd hajthatatlanságával széttörte az októberi tavasz hőseiről gyártott kommunista hazugságokat” – mutatott rá a miniszterelnök, aki szerint a végelgyengülés felé araszolgató gulyáskommunizmus okkal tartott az ő „tetemre hívó szavaitól”. Úgy fogalmazott: Nagy Gáspár azok közé tartozott, akik a ma oly divatos, egynémely országban kötelező politikai korrektséget a hamis próféták legfőbb ismérvének tekintették. „Ma mindennap egyre sürgetőbben kérdezzük, hogy vajon mi lesz hazánkkal, ezzel a boldogtalan, farizeusi Európával, amely cinkos lelkiismeretét modern mesékkel csitítja, miközben sorsa csak egy szalmaszálon függ” – emelte ki. A kormányfő szerint Nagy Gáspártól jön a felelet: „a remény sohasem meghaló, ha minden utolsó szalmaszál abból a jászolból való”. A számos közéleti személyiség részvételével megtartott ünnepség végén Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök áldotta meg, majd a jelenlévők, köztük a néhai költő családja elhelyezték a szobornál az emlékezés virágait.

Nagy Gáspár 1949. május 4-én született, pályája elején kapcsolatba került a Kilencek elnevezésű költőcsoporttal is, Budapestre kerülve a hetvenes években a Móra Kiadónál dolgozott. Az Új Forrás 1984. októberi számában megjelent, Nagy Imre tisztességes temetését és gyilkosainak megnevezését követelő Öröknyár című verse miatt lemondatták írószövetségi tisztségéből. A Tiszatáj című lap 1986-ban közölte A Fiú naplójából című versét, amely a forradalom elárulása ellen emelt szót, a lapszámot bezúzatták, a folyóirat szerkesztőit leváltották. Az első független folyóirat, a Hitel egyik szerkesztőjeként is dolgozott 1988-tól, majd az MDF választmányának tagja volt. Budakeszin 2007. január 3-án hunyt el.

Jó szavak

Azon a tíz évvel ezelőtti szívdermesztő délutánon, amikor hírül vettem, hogy meghalt Nagy Gáspár, a Magyar Hírlap ügyeletes szerkesztője voltam. Igen közel a lapzártához a bánattól megütötten nem is gondoltam arra, hogy én írok nekrológot. Kattogott az agyam, kit is kérhetnék meg erre? Szakolczay Lajost hívtam fel, aki a szomorúságtól szintén szédelegve közölte, hogy nem tud ilyen rövid idő alatt egy ilyen nagy veszteségről értelmesen írni. Öt percig kiabáltam vele, hogy nem tehetjük meg, azt, hogy egy rövid hírrel emlékezünk barátunkra, nem spekulálhatunk azon, hogy majd holnap meg holnapután vagy a temetés napján majd méltó, nagy összeállítást készítünk halottunkról. Lajos, mondtam, te is élsz, én is élek. Nagy Gáspár halott. Tartozunk neki, a barátunk, tessék villámgyorsan írni. Egy órád van rá. Letettem a telefont. Szakolczay Lajos egy óra múlva, lapzárta előtt öt perccel bediktálta a szerkesztőnknek gyönyörű nekrológját. Így kezdődött: „Nagy követ tettél a szívemre, Nagy Gáspár, tonnái annyira húznak, hogy alig tudok írni. Meghaltál, drága barátom, és most csak a csönd, a csönd, a csönd hallatszik… Tiszta volt a csönded, világító erejű.”

Tíz év elteltével a 20. század egyik legnagyobb magyar költője, Nagy Gáspár abban a faluban, Budakeszin is szobrot kapott, ahol felnőtt élete nagy részét leélte. Az avató beszédet a meghívó szerint Szakolczay Lajos mondta. Nyilván rengetegen voltak a szoboravató megemlékezésen, hiszen alig ismerni olyan embert, aki ne szerette volna a költőt, a bátor tisztaságot és tisztességet következetesen és természetesen megélő Nagy Gáspárt. Nincs abban semmi túlzás, amikor rá gondolva még ma is csodálkozunk azon, hogy a szavak, sőt, akárcsak szóelemek felhasználásával is forradalmat, vagy ha azt nem is, de rendszerváltozást lehet kirobbantani. Ki hinné el, hogy a főnévi igenévképző, a NI úgy széthasíthatja az álságos kommunizmust, ahogy Nagy Gáspár versével végigzúgva az országon 1983-ban megtörtént.

Nem érdemes eljátszani azzal a gondolattal, hogy vajon ebben a mai álvilágban miket írna a költő, de egészen biztosan meg tudná mutatni verseivel, hogy mi is a valóság, és mondjon bárki bármit, teremtett lényekként igenis meg kell harcolnunk magunkban és körülöttünk a tiszta és őszinte világért.

Nem hivalkodom, bizonyára föntről rendelték így, Nagy Gáspár a barátom volt. Minden karácsonykor csörgött a telefon, most is hallom a hangját: Palikám, áldott ünnepeket. Tíz év óta hiányzik.

Halála előtt néhány héttel meglátogattam. Budakeszi házából kikísért az autómig, sovány volt, gyenge. Mindketten zavarban voltunk a búcsúzáskor. Mit hozzak legközelebb? – kérdeztem. Jó szót – válaszolta Nagy Gáspár, tekintetünk, amivel addig mondhatjuk önvédelemnek is, kerültük a másik tekintetét, összevillant. Nagy Gáspár szemében, akárcsak az enyémben, ott volt a tiszta tudás: nincs legközelebb. Ő elmegy ebből a világból, én meg még egy darabig maradok. Mosolyogni próbált, arca megmozdult, de szeme mozdulatlan maradt. Nem hazudott.

Nagy Gáspár sokaknak, nekem is hiányzik, ám budakeszi szobra és még az a sok-sok másik, ami majd ezt követi, segít abban, hogy az életünk tisztább legyen. Ehhez egyébként csupán látványkellékek ezek a szobrok, hiszen ami Nagy Gáspárt örök időkig közöttünk tartja, azok a versei. A szóelemek, a jó szavak, a mondatok. Az a csöndes bátorság, amivel bárki emberfia legyőzheti a világ pusztító erőit.

Dippold Pál
Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Szent II. János Pál pápa vérereklyéjének megáldása Izsákon
2018. október 14.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Puszták Aranya c. kiállítás megnyitója

Kápolnásnyék
2018. október 13. 11.00

Keleti Nyelveket Ismertető tanfolyamok

Kezdő szinten: azeri, belarusz, grúz, kazah és haladó szinten: belarusz nyelvből.
Jelentkezési határidő: 2018. október 22.

Lezsák Sándor előadása Pécsett

Pécs, BTK/TTK épület
2018. október 3. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép