Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. július 22. vasárnap
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Salamon Konrád: A globalizáció és az iszlám
2017. december 15.

Kezdetben a globalizáció kapcsán sokan úgy gondolták, hogy ez lehet az emberiség sok gyötrő kérdésének a megoldása, amiben az euroamerikai civilizációnak vezető szerepe lesz

Európának évi háromszázezer menekültet kellene befogadnia (…) a gazdasági bevándorlókra is szükség van a demográfiai okokból kimerülő európai munkaerőpiacon. (George Soros)

Afrika népessége hamarosan maga alá fogja gyűrni Európát (…), tehát Európának többet kell befektetnie az afrikai térség fejlesztésére, ugyanakkor akadályozni kell a migránsok tömeges bevándorlását az általuk használt útvonalak lezárásával. (Bill Gates)

Kezdetben a globalizáció kapcsán sokan úgy gondolták, hogy ez lehet az emberiség sok gyötrő kérdésének a megoldása, amiben az euroamerikai civilizációnak vezető szerepe lesz. A gazdaság egyre nemzetközibbé válása, a kommunikáció hihetetlen felgyorsulása azt eredményezheti, hogy a különböző országok, térségek népei képessé válnak annak felismerésére, hogy az előttük álló feladatokat csak egymást segítve tudják megoldani. Ráadásul az együttműködésből származó előny olyan nagy, amelynek érdekében készeknek kell lenni korábbi egymás közti ellentéteik tárgyalásos rendezésére.

A világ azonban másképp alakult. A globalizáció lehetőségének megjelenése egybeesett az euroamerikai civilizáció egyre mélyülő válságával. Ennek egyik riasztó megnyilvánulása az erkölcsi kiüresedés, azaz a keresztény alapú erkölcsiség háttérbe szorulása. Márpedig erre a szellemiségre épült az emberi jogoknak és a szolidaritásnak az a fokozatos kiteljesedése, amely ezt a civilizációt mind emberségesebbé tette, miközben az életkörülmények javulását is biztosította. Az ezredforduló környékén viszont azt kellett tapasztalni, hogy az erkölcsi alapok nélkülivé váló társadalmak működése egyre zűrzavarosabb és önpusztítóbb lett. S mindez akkor, amikor a globalizációval járó nemzetközi együttműködés megvalósítása szilárd erkölcsi alapon álló országokat, jól működő társadalmakat igényelne. Mert csak az ilyenek lehetnek képesek arra, hogy az egyre fontosabbá váló, kölcsönös bizalomra épülő nemzetközi együttműködést megteremtsék. Ezzel szemben az euroamerikai civilizáció nem egy emberségesen erkölcsös társadalom vonzó példáját mutatja fel, hanem hanyatló erkölcsű országok sorát.

Gazdasági téren sem jobb a helyzet. A huszadik század második felében a szociális piacgazdaságok sikeres kísérletet tettek arra, hogy biztosítsák a bérből élő munkavállalók számára a minél jobb anyagi körülményeket és a kispolgári szint elérését. A század végén azonban felszámolták ezt az ígéretes kísérletet. Ennek következtében kezdetét vette az egyre hatalmasabb és fékezhetetlenebb erővé váló nemzetközi tőke uralma, amely a társadalmi-politikai ellenőrzés alól kiszabadulva sutba vágott minden erkölcsi értéket, semmibe vette az emberi méltóságról és egyenlőségről megfogalmazott elveket, és nem tartotta fontosnak a szociális igaz-ságosságra való törekvést sem. Sőt azt is megengedte magának, hogy egyes országokat gazdasági-pénzügyi eszközökkel kényszerítsen engedelmességre.

Ez az egyoldalú, profitéhes globalizáció hihetetlen vagyoni különbségeket hozott létre. Így a fejlett országokban a középosztály jelentős része is mindjobban leszakadt a gazdagoktól és szerényebb életkörülmények közé került. Ugyanakkor nehezebbé vált a bérből élők felemelkedése, ami korábban általános volt. Nemzetközi viszonylatban pedig megnehezült, sőt elzáródott az út a fejletlenebb országok felzárkózása előtt. A világ népességének többsége tehát reményt vesztetté vált, ami gyanakvóvá tette egymás iránt mindazokat, akiknek kölcsönös engedmények árán kellett volna kiegyezniük.

A politikai élet szintén válságjeleket mutat. A demokrácia eszméje – amelynek alapján az euroamerikai országok egyre jobb és szabadabb életet tudtak biztosítani népeiknek – mindinkább önmaga karikatúrájává torzult. A napjainkban sokat emlegetett tömegdemokrácia a felelőtlenség és a színvonaltalanság tobzódását jelenti. Ennek egyik oka, hogy miközben minden nagykorú állampolgár választójogot kapott, a tömegoktatás egyre színvonaltalanabbá válása következtében az alapiskolákból nagyon sok műveletlen és neveletlen fiatal került ki. A politikusoknak viszont meg kell szerezniük a félig analfabéta választópolgárok szavazatait is, akiket hatásosan csak a legdurvább jelszavakkal, az ellenfelek lejáratásával, botrányokkal és felelőtlen ígéretekkel lehet mozgósítani. Mindez a politikai színvonal hihetetlen lesüllyedéséhez, azaz ochlokráciához, csőcselékuralomhoz vezet.

Az elmondottakkal párhuzamosan az euroamerikai civilizáción belül hatalmas teret nyertek azok a radikál-liberális irányzatok, amelyek azt hirdetik, hogy az embernek mindenhez joga van, mindenekelőtt a gyönyörszerzéshez. A harsogó szólamok csak az emberinek nevezett jogokról szólnak, de a kötelességekről senki sem beszél. A reményt vesztett átlagember tehát a testi örömök hajszolásában keres vigaszt, ami az ennek következtében felesleges teherré vált gyermekek számának gyors csökkenéséhez és a házasságok felbomlásához vezetett. A fehér civilizáció tehát képtelen az új nemzedékekről gondoskodni, azaz jövő nélkül marad.

A kellő számban meg nem született új nemzedékek munkaerő-hiányt okoztak, amit a fejlett európai országok bevándorlókkal igyekeztek pótolni. S amíg ezek többsége a fejletlenebb, keresztény civilizációjú országokból érkezett, akik könnyen beolvadtak új hazájuk társadalmába, nem is volt különösebb gond. Az egyre nagyobb számban megjelenő muzulmánok azonban napjainkra már súlyos válságot okoznak, mert jelentős részük beilleszkedésre nem hajlandó, ráadásul munkavállalásra sem alkalmas.

Napjainkra vált nyilvánvalóvá, hogy a muzulmán térségekből érkező politikai és gazdasági menekültek döntő többsége nemcsak segítségre szoruló, szenvedő ember, de egyben a muzulmán hódítás megvalósítója is. Mert vannak ugyan példák a muzulmánok beilleszkedésére, s egyes helyeken a keresztényekkel való békés együttélésre is, de aggasztó tény, hogy a muzulmán országok döntő többségében a keresztények eleve nem lehetnek egyenjogúak a muzulmánokkal. Gondoljunk csak arra, hogy a férfijogú iszlám államokban keresztény nő feleségül mehet muzulmán férfihoz, hiszen a születendő gyermek eleve muzulmán lesz, de muzulmán nő nem mehet feleségül keresztény férfihoz. Ha megteszi, sok esetben a saját családtagja öli meg. Amíg a muzulmán többségű országokban a muszlim hívőket ilyen elvakult fanatikusokká nevelik – ami eleve lehetetlenné teszi, hogy biztosítsák a keresztények teljes egyenjogúságát –, addig a muzulmánok európai megjelenését nem csupán a hiányzó munkaerő pótlásának, hanem az iszlám hódításának kell tekinteni. Mert ők itt is a hazájukban megszokott elvek szerint akarnak élni.

A reményt keltőnek látszó kivételekkel kapcsolatban pedig ne feledjük, Mohamed életében is megkülönböztetik a mekkai és medinai időszakot. Mekkában kezdte tanítását, tehát kisebbségben volt, azaz békés, megértő és engedékeny. Medinában viszont többséget szerzett magának, s ekkor lett tanításának alapja a türelmetlen erőszak. Tehát amit Európában látunk, az a kisebbségben lévők viszonylagos türelme. Máris elképzelhetjük, milyenek lesznek majd többségben. Különösen annak tudatában, hogy az iszlám tanítás kétarcú, azaz megtalálható benne mind a békére, mind a háborúra való buzdítás.

Mi, kelet-közép-európaiak a következőkről se feledkezzünk meg. A kommunisták, mielőtt hatalomra jutottak, békés, segítőkész, rokonszenves emberek voltak. S mivé váltak a hatalomban? A muzulmánoktól sem várható más, annál is inkább, mert a kommunistákhoz hasonlóan szilárd meggyőződésük, hogy eleve csak nekik lehet igazuk. Képtelenek eltűrni, hogy valaki más tanítás, más vallás szerint éljen, amint erről a velük élő keresztények elleni gyilkos és véres merényleteik tanúskodnak.

Abban is hasonlítanak a kommunistákhoz, hogy tanításuk lényegét a legiskolázatlanabb emberek számára is könnyen érthetően és hihetően magyarázzák el. Mohamed abból indult ki, hogy Isten a próféták által szólt az emberekhez, s az ő előtte lévő három legnagyobb próféta Ábrahám, Mózes és Jézus volt. Azonban – Mohamed szerint – Mózes tanítását a zsidók, Jézus tanítását pedig a keresztények meghamisították. Ezért Gábriel arkangyal Allah megbízásából neki diktálta le az ősi, eredeti, hamisítatlan tanítást, tehát az isteni igazságot. Ezt az érzelmileg kielégítő és logikusnak látszó magyarázatot a muzulmánok a mai napig cáfolhatatlannak tartják, amivel nem lehet vitatkozni, s amit mindenkinek el kell hinnie.

Az alapvető különbség tehát, hogy a keresztény alapú euroamerikai civilizáció embere tudomásul veszi a más vallású, civilizációjú emberek létét, s nekik teljes egyenjogúságot biztosít. A muzulmánok viszont erre képtelenek, sőt mindenki mással szemben kizárólagos uralomra törnek. Ha tehát az európai országok nem szabnak határt az ide özönlő muzulmán migrációnak, és abban csak a hiányzó európai munkaerő pótlásának lehetőségét látják, akkor a keresztény alapú európai civilizáció, amely minden hibája ellenére a legemberségesebb társadalmi, gazdasági és politikai körülményeket teremtette meg, belátható időn belül elpusztul, és Európa az iszlám uralma alá kerül. Ennek megakadályozása érdekében fel kell lépni azzal az eltorzult globalizációval szemben, amely a tőke profithajszolása következtében saját öngyilkosságának eszköze lett. Amely nem tudja biztosítani az európai népesség, azaz a fehér civilizáció reprodukcióját, fennmaradását, s ezzel a muzulmán hódítás szálláscsinálójává vált.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Nemzeti Fórum Piknik Petőfiszálláson
2018. július 6.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép