Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. július 23. hétfő
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
POZSGAY
2016. március 26.

Megosztó egyéniség volt, óriási műveltséggel. Az akkori állampárt, az MSZMP utolsó egyik vezető egyéniségeként tevékenyen részt vett – burkoltan-nyíltan – az állampárt lebontásában, a kádári kommunista diktatúra szétverésében.

Soha nem fogadta be a köpönyegforgató baloldal, mert nem tartották maguk közül valónak, nem volt igazán a „mi kutyánk kölyke”. Outsider volt, vagyis számkivetettként létezett a rendszerváltáskor a jobboldalon is, mert ők is tartottak tőle.

POZSGAY

Pozsgay Imre – legalább is így ismertem meg – még a legnehezebb helyzetekben is bátor ember volt, aki kockáztatott. Szerettem, mint embert és szerettem, mint politikust. Egy kis parasztházból indult és bármilyen magasra vitte a sorsa, soha nem felejtette el, hogy mit jelent a magyarság, a nép, a nemzet. És ez tette őt, mint politikust és mint embert számomra különlegessé.

Mikor elvtársai irtóztak a másként gondolkodóktól, akkor Pozsgay részt vett az 1987. szeptemberi lakiteleki találkozón, a legnagyobb ellenzéki megmozduláson, sőt fel is szólalt. A Magyar Nemzetben is megjelentette a népnemzeti, plebejus, értelmiségi találkozó legfontosabb gondolatait. Magáévá tette a nyilatkozatot:

„A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi erejében megroppant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja. Nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe.”

ELŐSZÖR A LAKITELEKI SÁTORBAN HANGZOTT EL A TÖBBPÁRTRENDSZER KÖVETELÉSE MAGYARORSZÁGON.

Aki akkor élt, az ma is tudja, hogy a részt vevők, a szervezők (Lezsák Sándor, Csurka István, Csoóri Sándor, Fekete Gyula, Bíró Zoltán, Für Lajos, Kiss Gy. Csaba) és maga Pozsgay Imre mit kockáztatott. Szovjetunió erősebbnek tűnt, mint bármikor, a szocialista tábor megbonthatatlannak látszott és maga a Kádár-rendszer is lubickolt hatalma biztos tudatában, a diktatúrában.

Pozsgay elütött sztahanovista párt társaitól, mert soha nem tudott elszakadni a gyökereitől. Ezért kimondta 1989 januárjában: 1956 nem ellenforradalom volt, hanem népfelkelés. Ez elindított egy lavinát a köztudatban, ami a napjainkig felszabadító erővel hat. Nem lett volna határnyitás, ha előzőleg 1989 augusztusában, Sopronban, a páneurópai pikniken Habsburg Ottóval együtt – több száz keletnémet jutott Nyugatra – nem adott volna súlyos politikai rangot az eseménynek.

Mindezeket tudva és értékelve, nem ezek az érdemek miatt tisztelem és szeretem Pozsgay Imrét. Azért, mert mértéktartó, értéktartó, bölcs ember volt. A békés átmenettel végződött rendszerváltás egyik kulcsfigurája volt a baloldalon. Politikai életének csúcspontjához érkezett, amikor a négyigenes népszavazással kiütötték a várva-várt köztársasági elnöki székből.

Történelmietlen, de meg kell jegyeznem, hogy sok minden másként történt volna Magyarország életében, ha nem Göncz Árpád, hanem Pozsgay Imre lett volna a köztársasági elnök. Mint meghatározó ember a Magyar Szocialista Pártban, a nemzeti érzelmű, a nemzeti minimumot elfogadó baloldaliakat átvezethette volna a magyarságot, a konzervatív és keresztény értékeket megbecsülő oldalra. Nem ez történt.

Göncz Árpád köztársasági elnök mindvégig egy nemzetidegen ideológiát képviselő párt érdekeit képviselte – nem az összmagyarságét. Azt is tudjuk, hogy a baloldalt vezető MSZP a multinacionális, nemzetközi bankvilág és azok háttérerői érdekében, teljes kiszolgálásában ténykedett és a mai napig nemzetellenes politikát folytat itthon és külföldön is. Pozsgay Imre jelenthette volna a megbékélést, az összefogást, az összekötő kapcsot a két ellentétes nézetrendszerű erők között.

FÉLRE TUDTA TENNI A PÁRTPOLITIKÁT, HA A MAGYARSÁG SORSÁRÓL VOLT SZÓ.

Ő is részt vett Magyarország alaptörvényének kidolgozásában. Mértéktartására jellemző, hogy a számára sikertelen népszavazás után valóban félreállt 1990-ben, a politika élvonalától visszahúzódott és kilépett a szocialista pártból is. A baloldal demokratikus esélyei ezzel gyakorlatilag szertefoszlottak. Pozsgay visszavonulásával és Szűrösék kiszorításával az MSZP maradék szociális érzékenységének vége lett, a régi-új nomenklatúra tört előre, a rablóprivatizáció élharcosai lettek, megszűntek baloldal lenni.

Szerencsém volt, hogy számtalan interjút készíthettem vele. Amikor 1989 nyarán megkerestem Arácson, Balaton-parti nádfedeles házában és a könyvespolcára kalandozott a szemem, akkor tudtam, hogy Pozsgay nem csak egyszerűen egy tehetséges pártfunkcionárius a többi közül. Ott sorakoztak egymás mellett Hóman-Szekfű: Magyar Történet öt kötete, a Révai Nagy Lexikon, a Millenniumra kiadott Magyar Nemzet Története, Németh László, Féja Géza, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Veress Péter – sorolhatnám tovább – kötetei.

ÉREZTEM, HOGY ENNEK A POLITIKUSNAK SZÁMÍT A MAGYARSÁG JÖVŐJE ÉS CSELEKVŐEN TESZ IS A MAGYARSÁG ESÉLYEINEK JAVÍTÁSÁÉRT, A FELEMELKEDÉSÉÉRT.

Egyszer elmondta nekem, hogy 1986-ban Bonnban, ahová a Zöldek, Joschka Fischerék hívták meg, nyugati újságírók kérdéseket tettek fel neki. Az egyik tudósító azt kérdezte: ha az ön népe nemet mondana a szocializmusra, mit tenne? Erre így válaszolt: „Ha az én népem hátat fordítana a szocializmusnak, akkor a népemet követném.” Ezekért a szavakért nagy botrány keletkezett itthon, ezt már Kádár sem tudta lenyelni és az MSZMP Központi Bizottság ülésén keményen megdorgálta. Pozsgay szerint lényegében azt mondta Kádár: tartsam a számat.

Tudjuk, nem tartotta. A magyar történelem válságos szakaszában, a döntő pillanatban, amagyarság sorsfordulója idején, mint reformpolitikusnak döntő szava volt, de később a történelem és azoknak a szereplői átléptek rajta. Pozsgay Imre moralista volt. Akár Fabian, Erich Kastner német író moralista regényében. A folyóban fuldoklott egy ember és Fabian a hídról a folyóba ugrott, hogy megmentse a fuldoklót. Fabian azonban nem tudott úszni, végül a fuldokló a partra vergődött.

(Forrás: azoreg.hu)

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Nemzeti Fórum Piknik Petőfiszálláson
2018. július 6.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép