Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. május 27. vasárnap
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Oroszország is Európa része
2015. február 25.

Lezsák Sándor írása megjelent a Lityeraturnaja Gazeta orosz hetilap 2015. február 25-i számában. Az írás teljes terjedelmében magyarul az alábbiakban olvasható.

Drámai emlékek és illúziók

A magyar-orosz kapcsolatok – nem csak állami szinten – érzékelhetően javultak az utóbbi időben. Köszönhető ez elsősorban annak, hogy a szovjet rendszer rossz emlékei lassan elhalványodnak a köztudatban is, a nyugati liberális-kapitalista rendszerekhez kapcsolódó illúziók pedig elhervadnak a kedvezőtlen tapasztalatok következtében. Kell azonban idő ahhoz, hogy az emberek megértsék és meg is éljék újabb tapasztalatok alapján azt a tényt, hogy a mai Oroszország nem azonos a Szovjetunióval, hogy a szovjet rendszer nincs, Magyarország már nem kiszolgáltatottja annak a rendszernek és annak az impériumnak, amely egykor létezett. Átmeneti időszakot élünk, amikor fölerősödnek az új Oroszországot szimbolizáló képek, vagy az orosz kultúra nagy hagyományainak képei. Tolsztoj arcképe például, s vele annak az orosz lelkiségnek a képzete, amely emberségben és kultúrában képes meghaladni volt politikai rendszerek ember és nemzetellenes természetét.

 

Keleti nyitás

Túl az államközi politikai, diplomáciai és gazdasági kapcsolatokon, egy új és a kölcsönös tiszteleten alapuló magyar-orosz kapcsolatrendszer kialakításában ezért pótolhatatlan szerepe van már ma is és lesz a jövőben is a kulturális, tudományos civil kapcsolatok tudatos szervezésének magyar és orosz részről egyaránt. Ezt szolgálják Magyarországon például a „keleti nyitás politikájához” is kapcsolódva olyan kezdeményezések, mint a Tolsztoj Társaság és egyéb, az orosz kultúra megismertetését szolgáló hazai rendezvények, vagy a lassan formálódó kapcsolatok tudományos intézetek és kutatók között. ATolsztoj Társaság érdeme volt a későbbiekben, hogy a Tolsztojról elnevezett sétányon leplezhettük le az orosz író szobrát a Városligetben. Csereprogramokat, konferenciákat, orosz-magyar műfordítói táborokat szerveztünk, mely műfordítások legjobbjait a tábor végeztével novelláskötetekben jelentettünk meg. Magyarország a Moszkvai Nemzetközi Könyvvásár rendszeres díszvendége. Legutóbb a Lakiteleki Népfőiskola és aTolsztoj Társaság – a nagy író közismert mesekönyve példájára – mesemondó versenyt hirdetett az orosz nyelvet tanító iskolák diákjai számára. Az Oroszország területén élő, lélekszámban kis népek nagy teljesítményeit, művészetét, irodalmát világszerte számos orosz kulturális intézmény segít megismertetni, Budapesten ebben nagy szerepet vállal a Magyar Írók Szövetsége és az Orosz Kulturális Intézet. Ez utóbbi a Putyin elnök úr látogatása előtti napokban tartott rendezvényén nem csak a világhírű Tokaji bort, de a két ország borkereskedelmének történelmi példáit is megismertette a résztvevőkkel. Alexander Tolkach korábbi, és Vlagyimir Szergejev jelenlegi nagykövet, valamint az orosz diplomaták közvetítő munkássága, magyar egyetemek, intézmények, kiállítások, színházi bemutatók jó politikai légkört alakítottak ki az elmúlt években. Jó példa erre az orosz kultúra nagykövetei közül a világhírű Mojszejev együttes, amely rendkívüli közönségsikert aratott a karácsony előtti napokban tartott budapesti előadáson.

 

Eurázsiai térségben

Az Európai Unió és Magyarország uniós tagsága ezeknek a kapcsolatoknak a kibontakoztatásában nem lehet akadályozó tényező. Már csak azért sem, mert – túl a gazdasági érdekeken – Oroszország a maga sok évszázados kultúrájával akkor is Európa része, ha léteznek ma érdekek a nyugati politika egy részében, melyek igyekeznek ezt a tényt kiiktatni az európai tudatból. Kétségtelen, hogy az Unió a mai meglehetősen éles nagyhatalmi konfliktusok között nem csak segítheti, de bizonyos fokig korlátozhatja is lehetőségeinket, törekvéseinket a kapcsolatok építésében. Ez azonban csakis átmeneti lehet, hiszen Európa nyugati társadalmainak illetve politikusainak is rá kell ébredni arra, hogy Oroszország nélkül – és főleg vele szemben – csak torzó lehet, nem is szólva a hatalmas eurázsiai térség kínálta lehetőségekről a saját jövőjük szempontjából is. Jó érzés magyarként tudni, hogy Magyarország e tekintetben úttörő szerepre vállalkozott.

 

Kétszázezer érv a békére

A pragmatikus budapesti találkozó alapján megerősítést nyert, hogy Orbán Viktor "nem hintapolitikát folytat a nyugati szövetségi rendszer tagjaként, hanem a reálpolitika elveit követi, anélkül, hogy figyelmen kívül hagyná a NATO vagy az EU értékeit és érdekeit".

A magyar választóktól immár második alkalommal kapott kétharmados parlamenti többség döntése egyértelmű: a hosszú távú gázszerződés lejárta, a magyar és a regionális energiabiztonság, valamint a gazdasági kapcsolatok erősítése a feszült világpolitikai helyzet ellenére sem engedte a magyar kormányzatnak, hogy halogassa az orosz államfővel való találkozót.

A magyar külpolitika viszont ezzel együtt sem tekinthető különutasnak. A kormányfő nyugati szövetségi rendszer melletti elkötelezettségét mutatja a többi között az, hogy a szomszédságunkban élő kárpátaljai magyar közösség és az egyoldalú orosz energiafüggőség miatt meglévő különleges magyar érdekek figyelembevételén túl egyértelműen kiállt az ukrán helyzet stabilizálását szolgáló minszki tűzszüneti megállapodás mellett.

Orbán Viktor - AngelaMerkel német kancellárhoz és Francois Hollande francia elnökhöz hasonlóan - annak a véleményének adott hangot, hogy a hosszú távú békét és stabilitást kizárólag a Putyin elnökkel folytatott párbeszéd fenntartásával lehet előmozdítani. Mindehhez „legalább kétszázezer érvünk van”, jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök úr. Ezzel arra utalt, hogy Ukrajnában, Kárpátalján az 1. világháborút lezáró trianoni határrevízió alapján kisebbségi sorban 200 000 magyar honfitársunk él.

Történelmi tudatunkban is úgy él, hogy Oroszország Európa része. Európa biztonságát nem lehet az Oroszországgal való együttműködés nélkül megteremteni és megtartani. Merkel asszony budapesti tárgyalásán nem ok nélkül hangsúlyozta az Eurázsiai Gazdasági Unióval való együttműködést is, amely a mi használatunkban a Keleti Nyitás gyakorlati politikáját jelenti, ez azonban nem jelenthet nyugati kapuzárást.

 

Oroszország Európa része

Az uniós országok politikusai által megszavazott Oroszország ellenes szankciók e pillanatban egy háborús helyzetre vonatkozó reflexiók. Nyilvánvaló, hogy ezekkel a szankciókkal mindenki veszít, és az is nyilvánvaló, hogy ezek semmit sem oldanak meg, holott a cél természetesen a nagyobb és véresebb háború elkerülése és egy mindenki számára hasznos és méltányos béke megalapozása. Aki ismeri a történelmet, az tudja, hogy eddig soha sem sikerült még Oroszországot két vállra fektetni, sem katonai, sem gazdasági eszközökkel, de ez józan ésszel nem is lehet európai cél. Félelmekből táplálkozó ideiglenes és kényszeredett intézkedések ezek, éppen ezért múlandóak is. A távlat merőben más, és ezt egyre többen tudják Európában. A szankciók egyik alapvető oka a kisebbségvédelem ügyének a megoldatlansága az Európai Unió országaiban. Például az Európai Unió intézményei mindeddig elutasították a magyar kisebbségeket ért szlovákiai, vagy romániai jogsérelmek kivizsgálását.

 

Nem akarunk kényszerpályán maradni

A második világháborút hetven évvel ezelőtt a Szovjetunió, szövetségeseivel együtt, győztesként zárta. Magyarország újra a vesztes oldalon, akarata ellenére, Trianon óta kényszerpályán mozog, hódító hatalmak között. Magyarok szemében a szovjet haderő megjelenése és győzelme Magyarországon bár a náci német hadseregtől való megszabadulást jelentette, de egy másik nagyhatalom uralmát is, emberek elhurcolását, tömeges szenvedést, erőszakot és napi gyötrelmeket, majd pedig évtizedekre egy otromba, embertelen diktatúra berendezkedését az országban. Nem tekinthetünk tehát pontosan ugyanúgy a világháborús eseményekre és mindarra, ami utána következett. Ám abban egyek lehetünk, hogy tisztelettel viseltetünk egymás halottai iránt, és abban is, hogy az elmúlt évszázadok történéseit mindkét oldalon igyekszünk a kellő tárgyilagossággal feltárni és elemezni. Az is erre int bennünket, hogy az az állami terror, az az esztelen pusztítás, nemzetellenes és antihumánus rendszer, amely a háború után teret nyert a Szovjetunióban és nálunk, mindkét népnek súlyos szenvedést és nehezen feledhető megaláztatást okozott.

Személyes élményem, hogy a Voronyezs melletti Boldirevka nevű kis falu szélén a magyar honvédtemető rendezett állapotban van, és ma sem felejtem el a falu polgármester asszonyának megrendítő szavait, amivel az édesanyák, a feleségek, a testvérek emberi gyászát úgy volt képes megfogalmazni, hogy érzékeltette a magyar édesanyák, feleségek, testvérek fájdalmát is.

A Szovjetunió és a mai Oroszország viszonyát a második világháború eseményeihez a két ország akadémikus kutatói is elemezték. A Moszkvai Magyar Kulturális és Tudományos Központban mintegy két éve nemzetközi történészkonferenciát tartottak kifejezetten erről a témáról. A megbeszélés tárgyilagos légkörét elősegítette, hogy Magyarországon felnőtt egy új történész-korosztály, amelynek tagjai teljesen mentesek az 1990-es rendszerváltás előtt a történésztársadalomra erőltetett ideológiától, és akik szabadon, meggyőződésük szerint, magas szinten és kellő empátiával foglalkoznak a második világháborús korszakkal, amely mindkét nép számára komoly megrázkódtatást jelentett. A két ország tudományos életének képviselői korábban többnyire elbeszéltek egymás mellett, és nem beszélték ki magukból a történelmi traumákat. Ennek a korszaknak címkéje lehetett volna: „a múltban minden megtörténhet”.

Merkel asszony budapesti látogatása után Putyin elnök úr budapesti tárgyalásai is megerősítették, hogy Közép-Európa olyan békét akar, amely további feszültségeket nem hordoz magában. Egyben arra is alapot teremt, hogy a felelős politika mellett a művészet, az irodalom eszközeivel is segítsük ezt a folyamatot.

A felelősségünk nem kicsi, a tét pedig rendkívül nagy.

„Már a jövő sem a régi”, mondogatjuk olykor. Azt is, hogy a remény hal meg utoljára. Élnünk kell a bíztató lehetőségekkel, ez is üzenete Putyin-Orbán budapesti találkozójának.

Lezsák Sándor

író, a Magyar Országgyűlés alelnöke,
az Interparlamentáris Unió Magyar-Orosz Baráti Tagozatának elnöke

Az írás a Lityeraturnaja Gazeta honlapján az alábbi linkre kattintva tekinthető meg:

http://www.lgz.ru/article/-8-6498-25-02-2015/rossiya-eto-tozhe-chast-evropy

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Kecskeméti Kurázsi Táncműhely látogatása a Népfőiskolán
2018. május 13.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép