Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szabolcs Attila
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2017. július 23. vasárnap
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: Van élet az unión kívül
2017. április 13.

A britek meg fogják találni a számításukat, a kilépés Európa számára lesz nagyobb veszteség, és nem csak a presztízs miatt. Az unió vezetése kifejezett sértésnek vette, hogy abból a földi paradicsomból, amelyet Európai Uniónak hívnak, a britek kilépnek.

Különösen meg vannak sértve az Európai Parlament liberális frakciói, amelyek alatt a néppártiakat, a szocialistákat, a liberálisokat és a zöldeket kell érteni, akik együttes javaslatukban olyan álláspontot fogadtattak el az Európai Parlamenttel, amely számos kitéte­lében egyszerűen megfenyegeti a kilépő országot. Állásfoglalási indítványukban például kijelentik, hogy az Egyesült Királyság folytatódó belső piaci tagságára mindaddig nincs lehetőség, amíg az Egyesült Királyság kormánya fenntartja ellenvetéseit a négy szabadsággal és az Európai Unió Bíróságának joghatóságával szemben, elutasítja, hogy hozzájáruljon az unió általános költségvetéséhez, és saját kereskedelmi politikát kíván folytatni. De hát pont azért lépnek ki, mert az emberek szabad mozgása hozzájárult a bérek leszorításához, fenntarthatatlan nyomást gyakorol a közszolgáltatásokra és a lakásellátásra, elősegítette a határokon átnyúló bűnözést – mint ahogy azt a kilépést szorgalmazó Brit Függetlenségi Párt (UKIP) megnyilatkozásai hangsúlyozzák.

Az unió ki akarja használni a Nagy-Britannián belüli ellentéteket. Minthogy mind Skócia, mind Észak-Írország a bennmaradás mellett szavazott, a most elfogadott parlamenti állásfoglalás hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamentet különösen aggasztják az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének következményei Észak-Írországra vonatkozólag és az Írországgal való kapcsolatok tekintetében, ugyanis az ír–északír határ a brit kilépés után uniós határ lesz. A Nagy-Britanniából kiválni akaró Skócia esetében pedig felmerül egy különleges státusz lehetősége, amelyre ugyan az elfogadott állásfoglalás nem tér ki, azonban a baloldali frakció (egyesült baloldal, amelyben a német Die Linke képviselői is találhatók) őszintébb, de el nem fogadott állásfoglalási indítványában utalnak a terület lakosai önmeghatározáshoz való jogára.

Az elfogadott állásfoglalási indítvány nem említi, de egy lényeges vitapont lesz Gibraltár helyzete, amely már eddig is kiélezte a feszültséget az angolok és Spanyolország között. Angol sajtóforrásokból úgy tűnik, hogy akárcsak a Falkland esetében, itt is készek katonailag is beavatkozni, ha arra szükség lenne. A UKIP állásfoglalásaiban mindenesetre hangsúlyozza, hogy a brit kilépés nem veszélyeztetheti Gibraltár szuverenitását, vagyis Nagy-Britanniához való tartozását. Gibraltár és Spanyolország határa az ír–északír határhoz hasonlóan újabb uniós határ lesz, akadályt képezve a munkaerő szabad mozgása előtt.

Éles vita várható a brit befizetésekkel kapcsolatban is. Az unió szerint az Egyesült Királyságnak még mintegy hatvanmilliárd eurót kell befizetnie az unió közös költségébe, amit a britek vitatnak. A UKIP vezére, a meglehetősen szabadszájú Nigel Farage a parlamenti vitában ezzel kapcsolatban azt találta mondani, hogy az unió úgy viselkedik, mint egy maffia, váltságdíjat kér Britannia szabadon bocsátásáért. A kijelentését követő felháborodás hatására azonban módosított: „Mondhattam volna gengszterbandát is” – igazította ki magát.

Az unió álláspontja szerint a britek nem tárgyalhatnak harmadik országgal való kereskedelmi kapcsolatokról mindaddig, amíg a kilépési tárgyalásokat nem zárják le. Ezt követően is a megállapodás értelmezésében el kell fogadniuk a (közismerten pártatlan) Európai Bíróság joghatóságát.

A kilépésről ugyan az Európai Tanács tárgyal, de a megállapodást csak az Európai Parlament egyetértésével lehet megkötni, márpedig az elfogadott állásfoglalásból világos, hogy a liberális frakciók annyira meg akarják nehezíteni a kilépést, amennyire ez egyáltalán lehetséges. Meg akarják követelni például, hogy a megállapodás összhangban legyen az Euró­pai Unió Alapjogi Chartájával, ami egyrészt nem része a lisszaboni szerződésnek, másrészt a britek a szerződés aláírása fejében mentesültek a charta elfogadása alól.

A brit kilépést akadályozni lehet, de már nem lehet megakadályozni, ami talán nem is annyira az unió egyébként valóban katasztrofális gazdasági és bevándorlási politikájának a következménye, mint inkább a szuverenitás elvesztésétől való félelem. E tekintetben a brit lélek motivációira jól rámutat Sir Michael Caine, az ismert, kétszer is Oscar-díjjal kitüntetett angol színész a Sky News számára adott interjúja. „A Brexitre szavaztam. Ami engem illett, inkább vagyok szegény gazda, mint gazdag szolgáló. Ez a választás nem rasszizmusról, bevándorlásellenességről vagy bármi hasonlóról, hanem a szabadságról szól” – mondott a a Sky News riporterének a színész, és valószínűleg egyúttal kifejezte az egész angol vezető réteg Brexittel kapcsolatos életérzését is.

Ám egyáltalán nem biztos, hogy a kilépéssel az Egyesült Királyság szegény gazda lesz. Amikor 2004-ben a Brit Függetlenségi Párt vezetője, Nigel Farage bekerült az Európai Parlamentbe, én már a Europe of Democracies and Diversities (A Demokrácia és Sokszínűség Európája) csoport munkatársa voltam, ahová Farage is került, mivel mi voltunk az „euroszkeptikusok”, vagyis mi láttuk olyannak az uniót, amilyen az a valóságban is volt. Bár a mi csoportunk, amelyet akkor Jens-Peter Bonde dán politikus vezetett, csupán megreformálni akarta az uniót oly módon, hogy a döntések jelentős része kerüljön vissza nemzetállami szintre, Farage eleve kijelentette, hogy neki csak egy célja van, a brit kilépés, vagyis a Brexit. Amikor, néhány beszélgetésünk során megkérdeztem, hogy hogyan képzeli el hazája jövőjét a kilépés után, azt mondta, hogy nekik elég a brit nemzetközösség. Akkor nem hittem el, hogy Farage misszió­ja sikerrel járhat, és éles nyelve miatt felszólalásait még honfitársai is lehurrogták, ám egy évtized alatt mégis elérte célját, igaz, ehhez olyan segítőtársakra talált, mint Angela Merkel, Martin Schulz, Guy Verhofstadt vagy a színes egyéniségű Daniel Cohn-Bendit, akik gazdasági, bevándorlási és egyéb politikájukkal sikeresen utáltatták meg az európai polgárok nagy részével az uniót.

Ami Farage nemzetközösséggel kapcsolatos elképzeléseit illeti, nem teljesen légből kapottak. A brit nemzetközösségnek 52 tagja van, s ezek túlnyomó többsége valamikor angol gyarmat volt, és máig a mindenkori angol uralkodót, jelenleg II. Erzsébetet, tartják a közösség fejének. A nemzetközösség ma összesen 2,3 milliárd lakost számlál, és olyan fejlett országok is vannak közöttük, mint Ausztrália, Kanada és Új-Zéland, vagy szegényebbek, de gyorsan fejlődők, mint India, Nigéria, Malajzia. Összességében a nemzetközösség együttes gazdasága az elmúlt tíz évben évi átlagban öt százalékkal növekedett, ami lényegesen magasabb, mint az unió egy-két százalékos teljesítménye. Nagy-Britannia tehát a Brexit után egy dinamikus és az unió piacát többszörösen kitevő térséggel fejlesztheti intenzívebben kapcsolatait, méghozzá úgy, hogy ehhez nem kell Brüsszel jóváhagyását kérnie. Ezen túlmenően a nemzetközösséghez hozzászámolható az Egyesült Államok is, amelynek elnöke, Donald Trump máris kijelentette, hogy szoros kapcsolatokat kíván ápolni az unióból kilépő britekkel, és ez így lett volna Hillary Clinton esetében is. Talán igaza volt Tony Blairnek, amikor bevitte országát az iraki háborúba, mondván, ha Amerika háborúzik, akkor Angliának mellette a helye. Ami rövid távon ostobaságnak tűnik, az lehet, hogy hosszú távon bölcsességnek bizonyul.

A britek meg fogják találni a számításukat, a kilépés Európa számára lesz nagyobb veszteség, és nem csak presztízsszempontból. Ha Angela Merkel nem olyan merev, ha a Verhofstadt–Schulz–Cohn-Bendit–féle politikusok nem kergetnek megvalósíthatatlan álmokat, ha az unió vezetői valóban tiszteletben tartanák az egyes tagállamok jogos szuverenitási igényeit, akkor talán a britek nem lépnek ki, és a benn maradottaknak nagyobb kedvük lenne egy közös Európa építéséhez.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Angola nagykövete a Lakiteleki Népfőiskolán
2017. július 7.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
XXIII. Országos Polgárőr Nap és VI. Országos Lovas Polgárőr Szemle

Nyíregyháza, repülőtér
2017. június 24. 10.00

Kölcsey Kör: A kecskeméti egyetem fejlődésének hatása a város életére

Kecskemét, Piarista Gimnázium díszterme
2017. június 22. 18.00

Felhívás: Parnasszus Irodalmi Tábor

Jelentkezési határidő:
2017. július 5.

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép