Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szabolcs Attila
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2017. november 24. péntek
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: Populista németek
2017. augusztus 7.

Amikor a népakarat védelme olyan súlyos ellenállásba ütközik, mint jelenleg, figyelnünk kell a potenciális szövetségesekre. A Bertelsmann Alapítvány nemrég közzétett egy tanulmányt „Populista pillanat” címmel, amely az őszi német szövetségi választások előtt áttekintést ad arról, hogy mennyire is populisták a németek.

Magáról az alapítványról annyit érdemes megjegyezni, hogy azt a Bertelsmann-csoport finanszírozza, amely évi 17 milliárd eurós bevételével a világ egyik legnagyobb médiacége, és sok más mellett az RTL-csoport és a Penguin könyvkiadó tulajdonosa. Magát az alapítványt a cég néhai vezére és a családi tulajdonban lévő vállalkozás feje, Reinhard Mohn hozta létre még 1977-ben azzal a céllal, hogy „elősegítse a tudományt, a kutatást, a vallást, a közegészségügyet, az ifjúsági és időskori jólétet, a művészetet és kultúrát, továbbá a minőségi oktatást, a szociális jólétet, a nemzetközi kitekintést, a demokráciát és a társadalmi programokat”. Hogy e sok feladathoz az alapítványnak pénze is legyen, Reinhard Mohn a Bertelsmann-csoport részvényeinek többségét az alapítványhoz csoportosította át, így a cég által fizetett osztalékok nagy része az alapítványt gyarapítja. Az alapítvány jelenleg évente mintegy 150 millió euróból gazdálkodik, amelyből valóban számos tanulmányt és programot lehet finanszírozni. A kritikusok is pont e sokféleséget vetik az alapítvány szemére, mondván, hogy az demokratikusan nem ellenőrizhető módon befolyásolja a német politikát. Hogy milyen irányban, azon lehet vitatkozni, mert egyrészt támogatója a neoliberális reformoknak, az euró­pai döntéshozási folyamat felgyorsításának, ami az unió további centralizációjához vezetne, másrészt számos olyan tanulmánya van, amely a szociális igazságosságot, a kevésbé fejlett országok felzárkóztatását szorgalmazza. A bevándorlás kérdésében azonban sírniva­lóan naiv, feltételezi például, hogy a bevándorlók akarnak és tudnak is integrálódni a német társadalomba, csak segíteni kell őket ebben.

A most elkészült, a populizmussal foglalkozó tanulmányt Dr. Robert Vehrkamp, az alapítvány „A de­­mokrácia jövője” elnevezésű programjának igazgatója jegyzi. A dolgozat mindenekelőtt meghatározza, hogy ki is tekinthető populistának. Ezek szerint a populistákat három alapvető nézet jellemzi: 1. establishment-ellenesek, 2. pluralizmusellenesek, 3. nép­­­- szuverenitás-pártiak. Hogy a populizmus mértékét meghatározzák, különböző kérdőíveket dolgoztak ki, például olyan állításokkal, hogy „az emberek gyakran egyetértenek, de a politikusok teljesen más célokat követnek”, vagy hogy „az elit és a nép közötti politikai különbség lényegesen nagyobb, mint az emberek közötti különbség”. A megkérdezetteknek arra kellett válaszolniuk, hogy az adott kijelentésekkel mennyire értenek egyet.

Mindezek alapján az derült ki, hogy a németek úgy általában hajlamosak a populizmusra, mert a fenti definíciók szerint csak a válaszolók egyharmadát lehetett egyértel­műen a „nem populista” kategóriába sorolni, egy másik harmada hajlott a populizmus felé, végül egyharmadát határozottan populistának lehetett minősíteni. Az is kiderült, hogy akik legfeljebb középfokú végzettségűek, sokkal inkább hajlanak a populizmus felé (38 százalékuk kifejezetten populista), míg a felsőfokú végzettségűek kö­rében ez az arány csak 14 százalék. Jövedelmi skálán vizsgálva a kérdést az derült ki, hogy akik havi nettó 1500 euró alatt keresnek, azok 42 százalék populista, míg 3500 euró fölöttieknek csak 21 százaléka. Ehhez tudni kell, hogy 2017-ben a német nettó átlagbér havi 2200 euró, az 1500 euróból pedig éppen hogy meg lehet érni. Az alacsony keresetűek populizmusa tehát némiképp érthető.

A politikai skála menti felosztás szerint az a nem túl meglepő eredmény jött ki, hogy a magukat a baloldalra helyezők a legkevésbé populisták (26 százalék), míg a magukat a jobboldalra helyezőknél ez az arány 43 százalék. Összességében a tanulmány azt a következtetést vonja le, hogy populista nézetek a politikai skála mentén mindenütt találhatók, az összes populisták egyharmada a politikai centrumban (jobbközép-balközép) található, ám ezek többsége nem veti el a demokráciát mint a kormányzási formát vagy az euró­pai uniót, hanem csak kritizálja azokat A populisták többsége tehát Németországban nem ellensége a demokráciának, inkább kiábrándult demokratáknak lehetne őket nevezni.

A tanulmány egy érdekes része az, amelyben különböző hívószavakat teszteltek, abból a szempontból, hogy azok mennyire hatnak a megcélzott választókra, mennyire növelik (vagy csökkentik) a választókhoz forduló képviselő-jelölt megválasztási esélyeit. A gazdagok erőteljesebb megadóztatása például mind a populista, mind a nem populista választóknál kedvező fogadtatásra talált, a politikai elit leváltásának jelszava viszont mindkét választói körben csökkentette a képviselőjelöltek megválasztási esélyeit. Ez a rész – helyi viszonyokra alkalmazva – akár kézikönyvként is szolgálhat ötlettelen politikusok számára.

Bevándorlás szempontjából a vizsgálatból egyébként az derült ki, hogy bár a fősodratú pártok, nevezetesen a CDU–CSU, a SPD és a zöldek szavazói a sok menekült befogadását ellenzik ugyan, elfogadják azonban a politikai centrum jelenlegi, mérsékelt számú menekült befogadására irányuló elképzeléseit. Ezzel szemben az Alternatíva Németország Számára (AFD) párt szimpatizánsai kifejezetten a menekültek korlátozása, sőt akár a deportálása mellett foglalnak állást. Tehát az AFD-t a választásokon az ilyen értelmű kampány nagy mértékben segíti.

Végül is a tanulmány úgy foglal állást, hogy a németek többsége hajlamos ugyan a populizmusra, de ennek csak egy csekély része a radikális, a többi olyan mérsékelt populista, amellyel egy demokráciában együtt kell élni, sőt potenciálisan, a kritikájukkal javíthatják a kormányzás működését.

A tanulmányból továbbá az is következik, hogy a közelgő választásokon nagy meglepetés nem várható, a CDU–CSU-koalíció ugyanis minden bizonnyal jelentős fölénnyel az első helyen végez majd, ami összhangban van más politikai előrejelzők becsléseivel.

A tanulmány azonban úgy is olvasható, hogy a németek kétharmada kisebb-nagyobb mértékben elégedetlen a fennálló liberális demokrácia működésével, de nincsenek alternatív pártok, amelyekre szavazhatna. A baloldal és jobboldal korábbi demokratikus pártjai, a valamikori szociáldemokraták és kereszténydemokraták már rég nem azt képviselik, amit választóik elvárnának tőlük, az újonnan, akár balról, akár jobbról megjelenő pártokat pedig a „liberális demokrácia” azonnal szélsőségesnek (populistának) minősíti, és a kezében lévő média segítségével mindent meg is tesz, hogy a választókban bűntudatot keltsen, ha esetleg ezekre akarnának szavazni. Ebből az is következik, hogy a társadalom kétharmada hiába elégedetlen a fennálló viszonyokkal, változást egykönnyen nem tud elérni, mert – ha csak nem akarja magát szélsőségesnek nyilvánítani, és ki akarná? – lényegében csak az establishmentre, azaz a „liberális demokrácia” pártjaira adhatja le a szavazatát.

A változáshoz mindenekelőtt szellemi munícióra kellene szert tenni, illetve annak általános elfogadtatására, hogy bűntudat nélkül lehet mást választani, mint a magát liberálisnak nevező demokráciát, hiszen a második világháború utáni három-négy évtizedben Nyugat-Európában a liberalizmus és a demokrácia is mást jelentett, mint most. Ebben akár maga az óriási médiaháttérrel rendelkező Bertelsmann Alapítvány is segíthet, mert a tanulmányból világosan és egyértelműen látszik, hogy ez a konzervatív német családi tulajdonban lévő intézmény – szemben a legtöbb liberális alapítvánnyal – nem eleve elítélő módon áll szemben a „populizmussal”, csak annak szélsőséges változatát utasítja el.

Ilyen irányú reményeinket hovatovább akár az is növelheti, hogy – ellentétben az unió jelenlegi vezetésével – a Bertelsmann cég végeredményben barátságosan reagált a britek unióból való kilépésére, azaz a Brexitre is, hangsúlyozva egyúttal a közös kulturális tér fenntartásának szükségességét. A Mohn család több tagja pedig jelentős karitatív tevékenységet végez, ami jelzi társadalmi problémákra való érzékenységüket. Amikor a népakarat védelme olyan súlyos ellenállásba ütközik, mint jelenleg, figyelnünk kell a poten­ciá­lis szövetségesekre.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Sass Kálmán mellszobrának avatása Érmihályfalván
2017. november 19.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Atilla fia, Csaba királyfi

Budapest, Polgárok Háza
2017. november 22. 18.00

Meghívó Sass Kálmán mellszobrának avatására

Érmihályfalva (Partium)
2017. november 19.

Bethlen Gábor Alapítvány díjátadó ünnepsége

Budapest, Pesti Vármegyeháza
2017. november 15. 17.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép