Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. augusztus 18. szombat
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: Orwell élt, Orwell él…
2018. augusztus 2.

Az amerikai baloldali elit mindenkit, aki nem ért egyet a nézeteivel, el akar hallgattatni. Nyugaton, pontosabban Északon 1969-ben jártam először egy barátommal, akit sikerült rábeszélnem, hogy az akkor divatos „olaszba” helyett inkább Svédországba menjünk az Egy nyáron át táncolt című film hatására, amely annyira megtetszett, hogy látni akartam a tájat, az embereket, a miliőt.

Amint Stockholm utcáin, valamelyik gatanon nézelődtünk, az egyik sarkon egy nagy fehér falra emberek firkáltak fel mindenfélét, az egyik kissé kapatosan egy nagy vörös csillagot, majd egy horogkeresztet, és végül egyenlőségjelet tett közéjük. És nem vitte el a rendőr! Ez valami felfoghatatlan dolog volt számunkra: ez tehát a szabadság, azt mondasz, amit akarsz, és nem tartóztatnak le érte!

Eltelt másfél évtized, és egy három hónapos tanulmányútra mehettem Dániába, 1984-et írtunk. Az egyetemre kellett bejárnom, naponta végigmentem a Strögeten, és egyszer csak mindenhol egy könyv volt kitéve: George Orwell: 1984. Mi az ördög lehet? A Radhuspladsen és a Vestergade sarkán volt egy nagy könyvesbolt (ma is ott van, náluk nem volt rendszerváltás), ahol szinte minden polcról Orwell nézett rám meglehetősen savanyú képpel. A pénzt sajnáltam rá (az ösztöndíjamból Commodore-ra és színes tévére gyűjtöttem, alaposan le is fogytam a három hónap alatt), de a házinénimtől ajándékba megkaptam, hadd lássa ez a kommunista országból jött ember, hogy milyen szörnyű is a kommunizmus, vagy ahogy a könyvben volt: az Ingsoc (angol szocializmus). De akkor nálunk már más szelek fújtak, ez az időszak a slampos diktatúra ideje, már mondhattunk, amit akartunk, nemigen törődtek vele, a Nagy Testvér éppen átépíteni készült magát, Emmanuel Goldstein alakja meg a ködös múltba süllyedt. Ki gondolta volna, hogy még néhány év és nálunk is a korábbi fényképeket az aktuális politikai helyzethez retusálják, és Winston Smith munkájára, de különösen a memory hole-ra (emlékezet lyuk) is szükség lesz. De azt még a rendszerváltás utáni történelemátírás idején sem gondoltam, hogy létezhet olyan, hogy newspeech (újbeszél) és thought police (gondolatrendőrség), és pláne Nyugaton, vagy ne adj isten a szabadság hazájában, Amerikában. Megint eltelt egy-két évtized, és lám ez a korszak is elérkezett.

Abban az országban, ahol a szólásszabadságra rácsodálkoztunk, most az emberek kétszer is meggondolják, hogy olyat mondjanak, ami nem illeszkedik be az „újbeszélbe”, vagy ahogy ma mondjuk, a politikailag korrekt beszédbe. Egy svéd politikus, Gustav Kasselstrand (Alternatíva Svédország Számára Párt) szerint ma Svédországban a szólásszabadság erősen korlátozott, az úgynevezett „gyűlölettörvény” nem más, mint a szabad beszéd kriminalizálása. Néhány hónapja Angliában egy mozgalmi nevén Tommy Robinsonként ismert embert azért börtönöztek be, mert egy gyermekeket molesztáló muszlim banda peréről valós időben (online) publikált a Facebookon egy videót.

A szólásszabadságot korlátozó törvények visszanyúlnak a nyolcvanas-kilencvenes évekig, a legújabbak pedig a korábbi törvényeket egészítik ki, szigorítják, vagy egyszerűen csak átértelmezik. Az Európai Unió Alapjogi Kartája (nem része a Lisszaboni Szerződésnek, de azonos joghatályú) 11.§-a szerint: „(1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog – országhatárok nélkül – magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna. (2) A tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét tiszteletben kell tartani.” Ugyanakkor ezt a rendelkezést „értelmezni” lehet, és a „gyűlöletbeszéd-törvények” értelmezik is. Például a 47 európai államot magába foglaló Európa Tanács 1997-ben elfogadott egy ajánlást, miszerint gyűlöletbeszédnek tekinthető valamennyi kifejezés, amely „terjeszt, ösztönöz, előmozdít, vagy igazol rasszista gyűlöletet, idegengyűlöletet, antiszemitizmust, vagy a gyűlölet intolerancián alapuló más formáit, beleértve az agresszív nacionalizmust és etnocentrizmust, a kisebbségek, a migránsok és migráns hátterű emberek ellen irányuló megkülönböztetést és ellenségességet”. Könnyen észrevehető, hogy ebbe az értelmezésbe valamely csoportra vonatkozó bármilyen megjegyzés lényegében belefér.

A gyűlölettörvényeket általában három területen alkalmazzák. A legszigorúbb az alkalmazás a holokauszttagadás vagy -kisebbítés terén, ezt követik a migránsokkal és az LGBTQ emberekkel kapcsolatos kritikai megjegyzések. Jean-Marie Le Pent például számos alkalommal megbüntették a holokauszt jelentőségét kisebbítő megjegyzései miatt, legutóbb azért, mert Franciaország náci megszállását „nem különösebben embertelennek” minősítette. Dániában egy képviselőt azért függesztettek fel képviselői immunitása alól, mert írt egy cikket Európa fokozatos iszlamizációjáról. Brigitte Bardot, a valamikori francia filmcsillag azért került elítélésre, mert mint állatvédő kritizálta bárányok valamely mohamedán ünnepen történt rituális lemészárlását. A hatvanas évek kiemelkedő sztárját rasszista gyűlölet keltésében találták bűnösnek és tizenötezer euróra büntették.

Flemming Rose dán újságíró a Mohamed-karikatúrákat publikáló Jyllands-Posten és a washingtoni Cato Institute vezető munkatársa szerint a gyűlöletbeszéd elleni törvények általában eszközül szolgálnak arra, hogy egy csoport a saját normáit az egész társadalomra rákényszeríthesse, ami különösen problematikus az egyre sokszínűbbé váló Európában, ahol az emberek ragaszkodnak a saját, másoktól különböző nézeteikhez. Rose A csend zsarnoksága (The Tyranny of Silence) című, széles körben elismeréssel fogadott könyve a szabad beszéd korlátozásáról szól.

Az amerikai egyetemeken még rosszabb a helyzet. Erőszakos csoportok követelik, hogy az ő véleményükkel ellentétes és ezért őket sértő vélemények ne hangozhassanak el a kampuszok területén. E célból a más véleményen lévők számára csak korlátozott fizikai teret biztosítanak. Például a Los Angelesben lévő Pierce College-ben a szabad beszéd lehetőségét egy kevesebb mint hatvan négyzetméteres területre szorították vissza, amely a kampusz területének 0,003 százaléka. A georgiai Gwinnett College esetében ez a terület a kampusz 0,0015 százalékát teszi ki. A University of Michigan vezetése pedig nemrég egy olyan szabályozást fogadott el, amely szerint meg lehet büntetni (felfüggeszteni, kizárni) azokat a diákokat, akik társaikat megsértik, de hogy mi számít sértésnek, azt a sértett maga döntheti el.

A szabad beszéd amerikai egyetemeken történő egyre kiterjedtebb korlátozása azzal van kapcsolatban, hogy a baloldali elit és az egyetemi oktatók befolyásos csoportja növekvő megvetést tanúsít az amerikai alkotmány szólásszabadságot garantáló első módosításával szemben. Mindenkit, aki nem ért egyet a politikával és kultúrával kapcsolatos nézeteikkel, el akarnak hallgattatni. Minden olyan beszédet, amely a felfogásukkal ellentétes, elfogultnak minősítenek, amely, akárcsak a fizikai erőszak, valós ártalmat okoz, ezért tiltani kell. A baloldalon sokan azt gondolják, hogy a nézeteikkel egyet nem értőknek szükségképp gonosz motivációik vannak, és ennélfogva nem jogosultak, hogy az első módosítás értelmében saját nézeteiket kifejtsék.

Az Egyesült Államok új vezetése most fel kíván lépni e korábbi adminisztráció idején elterjedt gyakorlattal szemben. Jeff Sessions főállamügyész az egyetemi vezetők egy washingtoni csúcstalálkozóján kijelentette, hogy a szabad beszéd michigani egyetemen alkalmazott korlátozása elfogadhatatlan, és az Igazságügyi Minisztérium már hozott egy olyan rendelkezést, amely hatálytalanítja a University of Michigan gyakorlatát. Sessions kijelentette, hogy az amerikai állami egyetemeknek objektíveknek és korrekteknek kell lenniük, lehetővé téve, hogy minden oldal kifejthesse véleményét.

Számunkra, akik a Rákosi- és Kádár-rendszer elnyomása alatt a Szabad Európa Rádiót és az Amerika Hangját hallgattuk, meglepőnek tűnik, hogy a szélsőbaloldali mozgalmak, amelyeket a spanyol polgárháborúban – az egyébként baloldali meggyőződésű – George Orwell közvetlenül is megtapasztalt (Hódolat Katalóniának), erőre kapjanak, mégpedig épp Amerikában. Úgy látszik, a szélsőség, amely hol jobb-, hol baloldali formában jelentkezik, mindig velünk marad, amit különlegességként talán el is kell viselnünk, ám arra ügyelnünk kell, hogy a szabad beszédet törvényekkel és büntetésekkel korlátozni akaró erők kormányzati pozíciókba többé ne kerülhessenek. Orwell vízióját, a Nagy Testvért, a gondolatrendőrséget mindenképpen kerüljük el.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Kurultaj a bugaci pusztában
2018. augusztus 11.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Felhívás: Grillázs készítő verseny

Lakitelek Népfőiskola
Jelentkezési határidő:
2018. október 19.

Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép