Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. május 24. csütörtök
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: Mit hoz a jövő?
2018. március 29.

Vannak rövid történelmi időszakok, amelyekben hozott bizonyos döntések egy ország sorsát évtizedekre, évszázadokra meghatározhatják. Életem jelentős részét hosszú távú (15 éves) tervek készítésével töltöttem, és megadatott, hogy többször megérjem a tervidőszak végét, és összehasonlíthattam a valamikori elképzeléseket a későbbi valósággal.

Amit tanulságként levonhattam, az az, hogy bizonyos dolgokat elég jól el lehet találni, másokban viszont nagyokat lehet tévedni, vagy olyan dolgok alakulnak ki, amelyekről még csak nem is álmodtunk. Jól előre lehet látni például a demográfiai folyamatokat, hiszen azok viszonylag stabil paraméterekkel bírnak, és rendelkezésre állnak azok a hosszú idősorok, amelyeket nagy megbízhatósággal előrevetíthetünk. Hasonló a helyzet a gazdasági növekedés esetében is, a legfejlettebb országok mindenkori évszázados trendje két százalék körül mozog egy főre vetítve, ezt lényegében a technológiai fejlődés határozza meg. Kevésbé fejlett országok a már kidolgozott technológiák átvételével egy felzárkózási periódusban sokkal gyorsabban növekedhetnek, de amikor megközelítik a legfejlettebbek szintjét, akkor a növekedés belesimul a kétszázalékos trendbe, sőt még az alá is eshet. Erre a legtipikusabb példa Japán, míg a felzárkózó fázisra a jelenlegi Kína, ahol szintén csökkenni fog az elmúlt évtizedeket jellemző nyolc-tíz százalékos évi növekedés.

A technológiai fejlődés perspektíváit már nehezebb megítélni. Vannak olyan területek, ahol nincs technológiai megújulás, a régieket tökéletesítik (evolúciós fejlődés), és vannak gyorsan fejlődő területek, sőt technikai szintáttörések. A hetvenes években evolúciós fejlődést vetítettünk előre az energiatermelés területén, és valóban nem is voltak forradalmi változások, minden ma használt alaptechnológia akkor is használatban volt, legfeljebb a hatásfokok javultak. Az akkori nagy ígéret, a Napban lejátszódó folyamatokat utánzó fúziós erőmű máig ígéret maradt, és bár az ITER- program keretében az Európai Unió jelentős forrásokat ad a kutatásokra, most is csak reméljük, hogy néhány évtized múlva iparilag hasznosítható fúziós erőművünk lesz. Azt láttuk, hogy a mikroelektronika, a híradástechnika és a mikrobiológia gyorsan fog fejlődni, de az internet például szintáttörésnek számít, senki sem gondolta előre. Jól előre lehetett látni a gazdaság szerkezeti átalakulását, mert a szocialista országok mintegy tíz–tizenöt éves késéssel követték a fejlett tőkés országok szerkezeti átalakulását, ez az azonos technológiákból és a hasonló fogyasztási szerkezetből következett.

Amiket viszont nem lehetett előre látni, azok a politikai változások. Magyarország eladósodása miatt éleződtek a politikai feszültségek, ez a nyolcvanas években már érezhető volt, de az évtized végéig senki sem gondolta, hogy ez a rendszer összeomlásához fog vezetni, különösen nem arra, hogy a Szovjetunió úgy omlik össze, mint a kártyavár. Ha megálmodjuk, és beírjuk mondjuk a hetvenes évek hosszú távú terveibe, hogy a szocialista világrend a Varsói Szerződéssel együtt felbomlik, és Horn Gyula hajdani karhatalmista – akkor az MSZMP KB Külügyi Osztályának osztályvezető-helyettese – a NATO-ba való belépést fogja javasolni, bizonyára furcsán néztek volna ránk.

Persze mások sem voltak sokkal jobbak nálunk. A hatvanas és hetvenes évek fordulójánál már viszonylag közel, de még egynemzedéknyire volt az ezredforduló, amely a 2-es után következő három nullával mágikus erőt gyakorolt az akkori jövőkutatókra. Egyre-másra születtek a nagy távlatú előrejelzések, amelyek közül kiemelkedett a Herman Kahn és Anthony Wiener A 2000. év (The Year 2000) címet viselő előrejelzése és a Római Klub keretében készült A növekedés határai (Limit to Growth). És bár 2000-re nem lett négyórás a munkanap, mint ahogy Kahn–Wiener jelezte előre, és nem fogyott ki a kőolaj, mint ahogy a Római Klub vizionálta, számos felvetésük helytállónak bizonyult. Kahn és Wiener például – többek között – úgy gondolta, hogy 2000-ben a bőség társadalmában a gazdasági nyomás hiánya nagyobb erkölcsi kilengéseket enged meg, és széles rétegek számára teszi lehetővé az ingyenélést, és ez a helyzet társadalomellenes magatartás kialakulásához, az individualizmus, cinizmus terjedéséhez vezethet. A Római Klub figyelmeztetése a környezetszennyezés növekedést korlátozó hatásaira is valósággá vált, így mindkét előrejelzés máig ható tanulsággal szolgál.

Ha most kívánunk a jövőbe látni, a tapasztalatok alapján egy dologban elég biztosak lehetünk, és ez a demográfiai helyzet alakulásának előrejelzésére való képességünk. Ugyanis nagy biztonsággal kijelenthető, hogy még ha a bevándorlás a jövőben – az ENSZ-kívánalmak és a frankfurti iskola híveinek elképzeléseivel szemben – mérséklődik is, az elmúlt évtizedeket jellemző demográfiai folyamatok a következő évtizedekben is folytatódni fognak, ahogy ezt nemrég a washingtoni Pew Reserch Center egy elemzése is megerősítette.

Ezen a ponton azonban célszerű megismerkedni egy talán sokaknak új fogalommal, az Overton ablakkal. Az Overton vagy közbeszédi ablak a nézeteknek azt a halmazát tartalmazza, amelyet a politikai vitatérben az épp tolerálhatótól a politikai főirányig alkalmazni lehet a vitatkozó kiközösítésének veszélye nélkül. Az ablakot az elmélet kifejlesztőjéről, Joseph P. Overtonról (1960–2003) nevezték el. Ezt az ablakot azonban bizonyos nézetek folyamatos (lehetőleg akadémiai szintről történő) propagálásával el lehet tolni a nyomásgyakorló csoportoknak megfelelő irányba. Így fordulhat elő például, hogy a „politikailag korrekt” nézetek megkövetelésének megerősödésével – a Pew Research Center felmérése szerint – azoknak a németeknek az aránya, akik úgy gondolják, hogy a muszlimok beilleszkednek a német társadalomba, a 2005. évi 5 százalékról 2016-ra 43 százalékra emelkedett, holott a tapasztalatok pont az ellenkező irányba mutattak, csakhogy a 2005-ben még elfogadható nézetek 2016-ra már vállalhatatlanokká váltak.

Európa most következő évtizedeiben az első számú kérdés már nem a gazdasági fejlődés, a felzárkózás, a természeti erőforrások vagy a környezetvédelem lesz, amivel annak idején a hosszú távú tervezés során foglalkoztunk, vagy amit a Kahn–Wiener és a Római Klub nevével fémjelzett nagy távlatú előrejelzések tartalmaztak, hanem a történelmi európai népességnek az eltérő kultúrájú bevándorló vagy már bennszülött (másod-, harmadgenerációs) lakossággal való együttélésének problémái. E tekintetben alapvető, hogy a „politikailag korrekt” beszéd helyett a valóságról kendőzetlenül beszéljünk, vagyis toljuk vissza az Overton ablakot legalább oda, ahol 2010-ben volt, amikor még Angela Merkel is azt mondta, hogy: „Ez a multikulturális megközelítés, mondván, hogy egyszerűen egymás mellett élünk és boldogok vagyunk egymással, ez a megközelítés elbukott, teljesen kudarcba fulladt”.

Ha van térség, ahol ezzel a problémával még nem kell szembenézni, az a volt szocialista országok uniós tömbje, ahol történelmi okok miatt a muszlim lakosság aránya még csak tizedszázalékokban mérhető, és a lakosság hetven–nyolcvan százaléka nem is kívánja, hogy ez az arány növekedjék. E véleményt leginkább a magyar kormány képviselte a kerítés megépítésével, amely ugyan hihetetlen erőteljes kritikát kapott, de idővel mások is követni kezdték, és egyre elfogadottabbá vált, hogy a tömeges, ellenőrizetlen bevándorlást meg kell állítani. Vagyis a közbeszédnek azt a bizonyos Overton ablakát sikerült eltolni abba az irányba, amely a realitásokat jobban figyelembe veszi, és remélhetőleg Horst Seehofer német belügyminiszterré való kinevezése ezt a folyamatot tovább fogja segíteni.

Vannak rövid történelmi időszakok, amelyekben hozott bizonyos döntések egy ország sorsát évtizedekre, évszázadokra meghatározhatják. Az a hetvenes évekbeli döntés például, hogy vegyünk fel külföldi hiteleket, ma, közel ötven évvel később is érezteti hatását. Az adósságtól azonban egyszer bizonyára teljesen meg fogunk szabadulni, de mit is mondott Merkel 2010-ben? „Frankfurt am Mainban három öt év alatti gyermekből kettő bevándorló hátterű. Olyan ország vagyunk, amely a ’60-as évek elején valóban vendégmunkásokat hozott Németországba. Most velünk élnek, és egy darabig hazudtunk magunknak, mondván, hogy nem maradnak, és hogy egy nap eltűnnek. Nem ez lett a valóság”.

Ma még el tudjuk kerülni mi is és más, az Európai Unió keleti feléhez tartozó országok is, hogy az elbukott multikulturalizmus német (vagy francia, belga és így tovább) útját kövessük, de ehhez további bátor kiállásra és mindenekelőtt összetartásra van szükség.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Kecskeméti Kurázsi Táncműhely látogatása a Népfőiskolán
2018. május 13.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép