Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. augusztus 18. szombat
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: Magyarország a Haaretz tükrében
2018. július 24.

A Haaretz balliberális izraeli napilap, 1918-ban alapították és az International New York Times-szal együtt publikálják. Maga a név azt jelenti, hogy Izrael földje, eredetileg még egy szóval (hadashot) kiegészülve, tulajdonképpen azt jelentette, hogy Hírek Izrael Földjéről.

A Haaretz az érdeklődő újságírók számára azért rendkívül hasznos, mert olyan dolgokról tájékoztat, amelyekről más forrásból nemigen lehet értesülni, ráadásul bizonyos kérdésekben feltétlenül hitelesnek tekinthető, amit álhírek sújtotta korunkban nagyon meg kell becsülni.

Anshel Pfeffer egy angol újságíró, akinek a Haaretzben Jerusalem & Babylon címmel önálló rovata van, amelyben a zsidó identitással és általában Izraelt érintő kérdésekkel foglalkozik, ennek keretében elsősorban a mindenütt növekvő antiszemitizmussal. Pár éve Antiszemitizmus Európában: válság, de még nem katasztrófa címmel írt egy terjedelmesebb cikket, amelyben országonként jellemző típusokra bontja az antiszemitizmust. Eszerint Franciaországban és Belgiumban a szegény külvárosokban élő fiatal muzulmánok frusztrációi táplálják az antiszemitizmust, Németországban az új antiszemitizmus a régi neonáci elemekkel ötvöződik, Nagy-Britanniában a radikális baloldal minden része erősíti az antiszemitizmust, elsősorban azzal, hogy az izraeli zsidókat gyarmatosítóknak tartják, Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban a gazdasági válságért felelősnek tartott globális tőke kritikája szítja az antiszemitizmust, míg hazánkban az országon végigsöprő ultranacionalista hullám az antiszemitizmus melegágya. Európa-szerte pedig az EU-ellenes pártok felemelkedése a toleráns, multikulturális jövőkép elutasításához vezetett, és sok esetben visszahozta a legrégebbi európai gyűlöletet is.

Lévén, hogy Párizs és Moszkva között Budapesten él a legnagyobb zsidó diaszpóra, amelynek létszámát a korábbi százezer helyett százhatvanezerre becsülik, a magyarországi antiszemitizmus kérdése nem maradhat ki egyetlen antiszemitizmussal foglalkozó írásműből sem. Most a magyar miniszterelnök izraeli látogatása jó alkalmat adott Anshel Pfeffernek is, hogy egy cikktrilógiában foglalkozzon a kérdéssel, amelynek talán a középső része a leginformatívabb, amely Orbánnal és Sorossal a magyar zsidók az Izrael-barát és antiszemita politika közé szorultak címet viseli.

Pfeffer cikkét elismeréssel kezdi: „Nem lehet úgy bejárni Budapest központját, hogy ne az legyen az ember benyomása, hogy Magyarország fővárosában zsidó reneszánsz zajlik: az utcai plakátokon és a buszokon zsidó kulturális fesztiválokat hirdető plakátok, embertömeg a hatalmas Dohány utcai zsinagóga előtt, amely a legnagyobb Európában. A VII. kerület tele van zsidó éttermekkel, amelyek közül némelyik kóser is, az utcákon a világ minden tájáról érkező értelmiségiekkel találkozhatsz, akik a zsidó történelem nyári iskoláiban vesznek részt, vagy találkozhatsz amerikai zsidó turistákkal, akik gyökereik újrafelfedezése miatt jöttek, és sok olyan izraelivel, akik ingatlanbefektetési lehetőségeket keresnek.” Majd sorolja még, hogy a kormány 14,5 millió dollárt adott a fönséges 19. századi Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga renoválására és 2,5 millió dollárt a Salgótarjáni utcai zsidó temető felújítására. Nem hagyja ki azt sem, hogy 2016-ban avatták fel az új MTK-stadiont, amely 2019-ben az európai Maccabi Játékok (a zsidó sportolók négyévenként megrendezett világversenye) nyitóünnepségének helyszíne lesz.

Ám a szerző szerint mindez csak álca, Orbán Viktor kormányának erőfeszítése, hogy az új Magyarországot zsidóbarátnak mutassa be. Ezután Pfeffer tanúk sorát szólaltatja meg, akik mind azt bizonyítják, hogy Orbán, a kormánya és úgy általában a magyarok antiszemiták, rasszisták és idegengyűlölők.

A Political Capital Intézet igazgatója, Krekó Péter szerint „történelmileg nézve Magyarországon az egész politikai jobboldal antiszemitizmussal volt átitatva”, és a nemzetközi sajtó már az első Orbán-kormányt (1998–2002) is antiszemita pártokkal való szövetkezés miatt kritizálta. Bitter Brunó, a Közép-európai Egyetem adjunktusa megmagyarázza, hogy Orbánnak azért kell Bibivel (Benjamin Netanjahu népszerű neve Izraelben) jó kapcsolatokat ápolni, mert tisztában van vele, hogy antiszemita imázzsal Európában szélsőségesnek fogják tartani. Bibi a fügefalevél. A legtöbb országban – folytatja Bitter – a zsidók örülnek annak, ha a helyi vezetők jó kapcsolatokat ápolnak Izraellel, de a magyar zsidók többsége liberális és erősen kritikus mind Netanjahu, mind Orbán irányába. „Személyesen mint zsidó, utálom a bevándorlók és a muszlimok ellen irányuló rasszizmust – mondja Bitter –, de amikor Belgiumba megyek, látom a géppisztolyos katonákat, amint őrzik a zsinagógákat és a zsidó iskolákat. Erre nekünk itt nincs szükségünk, és boldog vagyok, hogy ilyenek nincsenek.” Pollak Ariel rabbi szerint a zsidó identitás elválaszthatatlan a humanizmustól és a liberalizmustól, és a hideg rázza őket, amikor azt látják, hogy Bibi annak az Orbánnak a hátát lapogatja, aki a tökéletes antiszemita klisének tekinthető Soros-plakátkampányt szervezte. Feldmájer Péter, a Mazsihisz korábbi elnöke szerint sok problémájuk van a magyar kormánnyal, mindenekelőtt annak szörnyű történelemszemléletével, de a Soros-kampány politikai kampány volt, nem antiszemita. Úgy gondolja nem szabad elutasítaniuk Orbánt, viszont az igaz, hogy „a magyarországi zsidók túlnyomó többsége utálja ezt a kormányt”.

A Pfeffer-trilógia egy másik darabjában, amelynek az a címe, hogy Orbán egy agyafúrt, Corbyn egy ostoba antiszemita, az angol munkáspárti vezér és a magyar miniszterelnök antiszemitizmusát hasonlítja össze, méghozzá tudományos alapon. Miután megállapítja, hogy nem nagy barátja annak, hogy maga definiálja az antiszemitizmus ismérveit, segítségül fordul Nemzetközi Holokauszt Emlékezet Hatóság definíciójához. A hatóság tizenegy pontban foglalta össze az antiszemitaság fő ismérveit, közöttük például olyanokat, mint azt állítani, hogy a zsidók lojálisabbak Izraelhez, mint az országhoz, amelynek állampolgárai, hogy a mai izraeli politika, olyan, mint a náciké volt, amikor egy zsidó vélt vagy valós bűneiért az egész zsidóságot ítélik el, hogy a médiát, a gazdaságot vagy a társadalmi intézményeket zsidók ellenőrzik stb. Corbyn és Orbán attól vált per definitionem antiszemitává, hogy a hatóság definícióját nem fogadták el. Pfeffer szerint Corbyn azért ostoba antiszemita, mert antikapitalista, anticionista és antiimperialista. Orbán azért agyafúrt, mert világosan érti az európai történelmet és politikát, és pontosan tudja, mikor melyik gombot nyomja, milyen messzire mehet, és hogyan védje magát.

A trilógia harmadik részének címe Angela Merkel vesztésre áll az Orbán–Trump–Netanjahu-táborral szemben, és főleg a populizmus európai és amerikai előretörésével foglalkozik. Idézi a magyar zsidó újságírót, Paul Lendvait, aki egy most megjelent biográfiájában azt írta, hogy „Orbánnak, azzal, hogy politikai érdekházasságra vette rá Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt, egy hasonlóan cinikus, kegyetlen és ravasz politikai szereplőt, sikerült szétzilálnia az antiszemitizmus egységes nemzetközi elítélését.” Paul Lendvai egyike annak a mintegy tucatnyi zsidó újságírónak, akik hetente teleírják az euroatlanti sajtót a rasszizmus, antiszemitizmus, idegengyűlölet, homofóbia és hasonlók félelmetes terjedésével Orbán illiberális államában.

A Haaretz a hagyományos értelemben is elég liberális ahhoz, hogy ne törölje ki a publikált cikkekkel vitatkozó kommenteket. Joel Stein például a következőket írja: „A magyarországi zsidó közösség liberális részének jól kell kevernie kártyáit. Végzetes hibát követnek el, ha nem igaz barátot és szövetségest látnak Orbánban. A világ átalakult, a zsidók és Izrael valóságos ellensége most az EU baloldala és az iszlám erők között létrejött gonosz szövetség… Ha Magyarország liberális zsidói továbbra is hűségesek maradnak az ellenséges baloldalhoz, beleértve Soros pusztító tervét, a saját sírjukat ássák, és ugyanolyan elviselhetetlen körülmények között fogják magukat találni, mint társaik Franciaországban, Belgiumban és hasonló helyeken.”

Egy magát Johnnak nevező személy a következőket írja: „Magyarországon születtem, Ausztráliában éltem, és elkötelezett cionista vagyok, aki Izraelben dolgozott. Hadd beszéljek nagyon világosan. Orbán a legjobb politikus, akit a magyar zsidók valaha is kívánhattak maguknak. Kifogások mindig lehetnek. De biztos vagyok abban, hogy a nagyarányú muszlim beáramlás megakadályozásával Orbán zsidó életeket mentett meg. Orbán lehet »illiberális demokrata«, de ő az, aki védi a zsidókat, és távol tartja a muszlimokat. Akkor meg mit panaszkodunk?”

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Kurultaj a bugaci pusztában
2018. augusztus 11.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Felhívás: Grillázs készítő verseny

Lakitelek Népfőiskola
Jelentkezési határidő:
2018. október 19.

Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép