Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. július 22. vasárnap
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: Hamburgi kézfogó
2017. július 22.

A Három Tenger kezdeményezés jó lehetőség Közép-Európa számára, hogy viszonylagos függetlenséget szerezzen Európa nagyobb hatalmaival szemben.

Valaha, a nyolcvanas években részben hozott anyagból, részben a saját fejem után hosszú távú koncepciók gyártásával foglalkoztam, mely koncepciókból néha kormány-előterjesztés lett. Egy ilyen alkalommal, a külgazdasággal foglalkozó résznél beírtam, hogy erőteljesebben kellene fejleszteni a kis KGST-országokkal való kereskedelmi együttműködést. Na, ezt a szöveget jó vastagon kihúzták, mondván „ez volt benne a politikum”, vagyis az a rész, amit a hazai politika, talán nem is magától, hanem a Nagy Testvér nemtetszésétől félve nem akart látni.

A kis KGST többé-kevésbé megfelelt a mai Három Tenger kezdeményezés országainak. A KGST kereskedelmi kapcsolatok ugyanis úgy néztek ki, mint – elnézést a hasonlatért – egy malacait szoptató anyakoca. Kapcsolat lényegében csak az egyes országok és a Szovjetunió között létezett, a kisebb KGST-országok közötti kereskedelem minimális volt, én pedig úgy gondoltam, jó lenne ezen változtatni.

Két évtizeddel később azért szavaztam az uniós belépés ellen, mert az volt a véleményem, hogy a szovjet befolyástól megszabadult és a piacgazdaságra áttérő országoknak előbb egymás között kellene kifejleszteni a piacgazdaság eszközrendszerét, és csak miután ily módon megerősödtek, kellene óvatosan nyitniuk a Nyugat felé. A volt kis KGST-országok nagyjából azonos fejlettségűek voltak, vállalataik között sem a technológiai fejlettség, sem a piaci erő tekintetében lényeges különbség nem volt, így az egymás közötti versenyben azonos esélyekkel indulhattak volna.

A nyugati nyitással azonban piacainkat egyszerűen odaadtuk a nálunk technológiailag jóval fejlettebb és piaci erő (tehát tőkeellátottság, marketingismeretek, értékesítési hálózatok stb.) tekintetében sokkal erősebb nyugati vállalatoknak. Ráadásul e tekintetben Magyarország az élen járt az óvatosabb lengyelekkel, csehekkel, szlovákokkal és különösen a szlovénokkal szemben, ami részben magyarázza ezen országok gyorsabb fejlődését a rendszerváltozás óta eltelt időben.

Az említett ötleteimmel azonban sem politikai sem szakmai fórumokon nem arattam különösebb sikert, a politikusok, és a „jónép” is meg volt veszve a mielőbbi nyugati csatlakozásért. Gondolom ez másutt is így lehetett, mert a kilencvenes években a volt szocialista országok egymással versengtek, hogy ki legyen előbb az unió tagja. Úgy gondolták, hogy a legjobb tanulót az Európai Unió bizonyára megjutalmazza. (Most ugyanilyen nyomás tapasztalható az euró bevezetése érdekében, holott a görög és persze az olasz és a francia példa is jól mutatja, hogy mi az eredménye annak, ha kevésbé versenyképes országok adják fel saját gazdaságpolitikai mozgásterüket.) De akkor azt kaptam a fejemhez, hogy a lengyelekkel? A csehekkel? Mit képzelek? Ezektől nem tudunk technológiát átvenni. Mert persze a nyugati csatlakozást úgy képzelték el (nézzük meg a korabeli privatizációs dokumentumokat), hogy a nyugati vállalatok idejönnek, és mind technológia, mind vezetéstudomány szempontjából rendbe teszik a magyar ipart és szolgáltatásokat.

A visegrádi együttműködést is sokan megkérdőjelezték és sokáig valóban inkább csak jelképesen működött. Ám az utóbbi években egyre inkább kiderült, hogy a négy ország politikájának bizonyos kérdésekben való összehangolása nagyon is eredményes lehet, mint ahogy eredményes volt az egyezmény előképe, az 1335-ben a magyar a cseh és a lengyel király által Bécs árumegállító jogának megkerülésére létrehozott egyezség.

 

A legújabb, a lengyelek és a horvátok által tavaly meghirdetett Három Tenger kezdeményezés a V4 kiterjesztett változata lehet, amelyben részt vesznek a Balti-tengertől az Adriáig és a Fekete-tengerig terjedő térség országai. Az együttműködést bejelentő közös nyilatkozat indoklásul kijelenti: „Felismerve Közép- és Kelet-Európa gazdaságai és infrastruktúrája északtól délig való összekapcsolásának jelentőségét az európai egységes piac teljessé tétele szempontjából, tekintetbe véve, hogy eddig a legtöbb erőfeszítés Európa keleti és nyugati felének összekapcsolására irányult.” Jobb egy felismerés később, mint soha.

A nyilatkozat szerint az együttműködés fő területei a meglévő kapcsolatok kibővítése az energetika, a közlekedés, a kommunikáció és a gazdasági ágazatok között. Az egyes projektekben való részvétel nem kötelező, az önkéntességen és kormányközi megállapodásokon múlik, de a részt vevő országok a közös érdekeiket együttes erővel védik. A kezdeményezés egyik leghatározottabb támogatója Andrzej Duda lengyel köztársasági elnök. A lengyelek szerint a kezdeményezés három alapelvre épül: az egymás iránti politikai bizalomra, a vállalkozások stratégiai tervezésére és az egyes projektek kereskedelmi fenntarthatóságára. Ez annyit jelent, hogy az együttműködés a valóságból nem pedig távoli álmok erőltetéséből indul ki, mint a Brüsszel által szorgalmazott „egyre szorosabb unió”.

A Három Tenger együttműködés létrehozása kétségtelenül alapvető lengyel érdek. Lengyelországnak, de a balti államoknak is, történelmileg indokolt aggályai vannak mind a keleti, mind a nyugati szomszédsággal kapcsolatban. Hasonló kezdeményezés Józef Pilsudski lengyel államfő részéről, intermarium néven, már a két világháború között is előfordult, ami részben a valamikori lengyel–litván nemzetközösség utóérzete volt, de fő célja a közép-európai országok védelme lett volna a keleti és nyugati szomszédokkal szemben. A kezdeményezés nem kapott nagy nemzetközi támogatást és nem is valósult meg, bár Pilsudski félelmeit később a történelem igazolta. A lengyelek most hangsúlyozzák, hogy a Három Tenger kezdeményezés nem azonos a Pilsudski-féle intermariummal, ám félő, hogy a keleti és nyugati szomszédok tetszését így sem fogja elnyerni.

Lengyelország nyilvánvaló célja, hogy a közép-európai együttműködéssel az egyoldalú orosz energiafüggőséget csökkentse, ami nem különösebb érdeke az oroszoknak, a tizenkét ország Európai Unión belüli összefogása pedig (például a migráció, vagy az „európai értékek” ürügyén az egyes országok belső ügyeibe való beavatkozás tekintetében) bizonyára Brüsszel nemtetszését fogja kiváltani. A tizenkét ország lakossága ugyanis az Egyesült Királyság nélküli unió lakosságának egynegyedét teszi ki, ami ugyan nem elég a blokkoló kisebbséghez az unió döntéshozatalában (ahhoz a lakosság harmincöt százaléka szükséges), de ha a sok tekintetben hasonló cipőben járó valamely nagyobb dél-európai országgal a tizenkettek összefognak, akkor már komolyan korlátozhatják Brüsszel centralizációs törekvéseit.

A Három Tenger kezdeményezés az európai értékek meghatározása szempontjából is nagy jelentőségű. Az egy Ausztria kivételével ezekben az országokban a legutóbbi időkig a hagyományos kommunista ideológia uralkodott, ami miatt Európának ezen a részén a nemzetállamokat és az egész történelmi Európát a maga tradicionális értékeivel együtt felszámolni igyekvő kultúrmarxista ideológia nem nyert teret és a társadalom túlnyomó többsége immunissá is vált az ilyen kizárólagosságra törekvő eszmékkel szemben. Ha a tizenkét országból legalább tizenegy (Ausztria e tekintetben kérdéses) együttes erővel lépne fel a hagyományos európai kultúra és értékek, továbbá a nemzetállami lét védelme érdekében, akkor gátat lehetne szabni az önkontrolljukat és realitásérzetüket teljesen elvesztő brüsszeli politikusok tobzódásának. Az ideológiai együttműködés a hagyományos értékeink védelme érdekében a jelenlegi helyzetben legalább olyan fontos, de lehet, hogy még fontosabb, mint a gazdasági együttműködés, mert, ha mint nemzetállamokat felszámolnak bennünket, a gazdasági együttműködés is értelmét veszti.

Végül a közép-európai együttműködésnek geopolitikai jelentősége is van. Bár a tizenkettek külpolitikai kérdésekben, különösen az Oroszországgal való viszony tekintetében nem értenek egyet, az angolszász hatalmakkal együtt jó esetben mérsékelhetik a nagyobb európai hatalmak túlzott ambícióit. Sajnos rossz esetben az események a konfrontáció éleződése irányába is fejlődhetnek, ezért alapvető, hogy a tizenkettek külpolitikáját az érzelmek és egyesek területnagyobbítási törekvései helyett a realitásokra építő, józan gondolkodás határozza meg.

A Három Tenger kezdeményezés jó lehetőség Közép-Európa számára, hogy viszonylagos függetlenséget szerezzen Európa nagyobb hatalmaival szemben, ami a részt vevő országok alapvető érdeke. Reménykedjünk tehát, hogy a tavaly indított kezdeményezés tartós együttműködés alapjait rakta le.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Nemzeti Fórum Piknik Petőfiszálláson
2018. július 6.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép