Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szabolcs Attila
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2017. szeptember 24. vasárnap
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: Hamburgi kézfogó
2017. július 15.

Tévékamerák erdeje figyelte, ahogy a riporterek benső David Attenborough-juk szerint közvetítették a két megfigyelt, Vlagyimir Putyin és Donald Trump testbeszédét.

„Egy filmes változatban néhány percig beszélgettek volna, majd valami kifogást találnak a külügyminiszterek és tolmácsok elbocsátására. Végre Vlagyimir Putyin és Donald Trump magukban, egyedül maradnak. Putyin végigmérné az amerikait, mint ahogy egy büszke apa nézi felnőtt fiát. »Megtettük« – mondaná Putyin halkan majdnem csak magában. »Valóban megtettük«. Trump válaszolna, »Ez a legnagyobb eredménye, uram. Én vagyok az Ön legnagyobb eredménye.« Ám a kölcsönös gratuláció ideje rövid lenne, segítőtársaik hamarosan visszatérnek. Putyin még sietve megadná a jövőre vonatkozó utasításokat Trump nevű ügynökének, majd átadna neki egy csúcstechnológiás mikrofilmes fényképezőgépet, amely arra szolgálna, hogy az Ovális Irodában az asztalára kerülő legtitkosabb dokumentumokról másolatokat készítsen. Az ajtóra figyelve Putyin még azt suttogná: Mindent, amit teszel – az őrült tweetek, a sajtó elleni támadások –, csak folytasd. Minden egyes nappal, amit a Fehér Házban töltesz, gyengíted Amerikát. Nehogy abbahagyd!”

Így kezdődik a világ állítólag legbefolyásosabb lapjában, a The Guardianben Jonathan Freeland cikke Vlagyimir Putyin és Donald Trump első találkozásáról a G20-ak hamburgi összejövetelén, majd így folytatódik: „Tekintsük az első kézfogásra való szinte komikus várakozást a G20-ak mai hamburgi összejövetelén. Tévékamerák erdeje figyelte, ahogy a riporterek benső David Attenborough-juk szerint közvetítették a két megfigyelt emberszabású majom testbeszédét. Putyin hátradőlve ül, Trump lelkesen előrehajol – átadva a dominanciát…” Azután a cikk végig Putyin Trump feletti dominanciájáról szól, amit a testbeszéd fejezett ki.

Freeland kollégája, John Crace – nyilván felosztva a testbeszéd interpretálását maguk között – már nem arról értekezik, hogy hogyan ültek, hanem hogy hogyan fogtak egymással kezet, méghozzá két alkalommal is. Az első találkozáskor Putyin gyorsan végzett volna a kézfogással, ám ez Trump esetében lehetetlen, az elnök „kinyújtotta nyirkos tenyerét, majd bal kezével is megragadta és lelkesen rázogatta Putyin kezét, sokkal tovább, mint illendő lett volna. Ennek az embernek fogalma sincs a személyes térről” – írja a kolléga. A második kézfogás, amire Grace cikkének címe is utal: „A felső kéz: Putyin és Trump testbeszéde jelzi, ki a főnök”, már a találkozó utáni sajtótájékoztatón történt, ahol valóban Putyin keze volt felül, de nem is lehetett volna másképp, mert Putyin Trump jobbján ült és mindkettőnek ki kellett volna fordítania a kezét, hogy az ellenkező pozitúrát tudják felvenni. A testbeszéd méltatásába a nagy orosz hazafi, Garry Kaszparov is beszállt, blogján az emberszabású majmok viselkedéséről cserélnek eszmét, itt jön a képbe David Attenborough az emberszabású majmok viselkedésével kapcsolatos kutatása is.

A fontos téma tárgyalásából az izraeli Háárec sem maradhatott ki, ahol Chemi Shalev, a lap amerikai–izraeli kapcsolatokkal foglalkozó újságírója az eredetileg harminc percre tervezett, de több mint kétórás és szívélyes légkörben lezajlott Putyin–Trump-találkozóval kapcsolatban azt írja, hogy „ha eddig azt gondoltad, hogy Trump a Kreml lakája, ez a találkozó nem adott okot, hogy véleményed megváltoztasd”. Shalevet – és Izraelt – leginkább az aggasztja, hogy Trump esetleg úgy egyezik meg Putyinnal Szíriáról, hogy Bassár el-Asszad a helyén marad, mert ekkor megmarad a földrajzi (és katonai) összeköttetés Izrael két ellensége, Irán és a libanoni Hezbollah között.

A fenti kritikák azonban még a legenyhébbek azok közül, amelyekkel a média Trump G20-as találkozón való szereplését vagy általában Trump tevékenységét méltatja. Nemrég például az MSNBC amerikai hírtelevízió egyik politikai kommentátora, Chris Matthews Trumpot Mussolinihez hasonlította, kihangsúlyozva, hogy Mussolini egyetlen jó tette az volt, hogy a vejét, Galeazzo Ciano olasz külügyminisztert kivégeztette. Matthews ezzel Trump vejére, Jared Kushnerre utalt, aki szerepet kapott Amerika közel-keleti politikájának intézésében. Kathy Griffin amerikai komika (és LMBT-aktivista), az NBC szilveszteri műsorának egyik (volt) vezetője még többet engedett meg magának, amikor a saját weboldalára egy olyan videót töltött fel, amelyen Trump levágott véres fejével pózol. De ezzel az ötletével nem is volt túlságosan eredeti, Hillary Clinton kampányában már felbukkan egy kép, amelyen a győzelme biztos tudatával mosolygó elnökjelölt Trump levágott fejét tartja a kezében, mint a bibliai Judit Holofernészét Caravaggio festményén. Az ilyen politikai üzenetek nem veszélytelenek, Trump egyik utolsó kampányrendezvényén, 2016 júniusában a mentálisan beteg (autista) Michael Sandford angol állampolgár egy biztonsági őr fegyverét akarta megszerezni azzal a céllal, hogy lelője Trumpot. De az amerikai történelemben voltak Sandfordnál sikeresebb mentálisan terhelt elkövetők. A nemrég kivégzett Timonty McVeigh 1995-ben egy oklahomai kormányépületet robbantott fel (megölve 168 és megsebesítve 680 embert).

Az amerikai elnök ellen folyó szélsőséges sajtókampány a már nem túl fiatal magyar olvasót arra a hisztériára emlékeztetheti, amit a hazai liberális sajtó rendezett, miután az MDF, és nem az SZDSZ nyerte meg az első szabad választásokat. De persze nem kell hosszú emlékezetűnek lenni, hiszen a hisztériakeltés azóta is folyik mind a hazai, mind a nyugati sajtó hazai liberálisok által ihletett cikkeiben. Trumpot azért választották meg az ellene irányuló egyöntetű és máig tartó propagandaháború ellenére, mert úgy tűnik, az amerikai nép jelentős részének elege van abból, hogy az országot egy ellenőrizhetetlen, leválthatatlan és messze nem az amerikai nép érdekeit szolgáló elit, ahogy az új kifejezéssel mondják „deep state” (mély állam) kormányozza. Ahogy egy kommentelő írta, vissza akarják szerezni az országot, ezt fejezi ki Trump egyik választási jelszava: „Amerika az első” (Amerika first). Ám Trump megválasztásával ez még egyáltalán nem sikerült, sőt egyre inkább úgy látszik, hogy Trump teret veszít, eredeti stábját kiszorítják, a kénytelen-kelletlen kinevezett újak pedig inkább Trump ellen, mintsem mellette állnak. Paul Craig Roberts, aki Ronald Reagan alatt pénzügyminiszter-helyettes volt, írja blogjában, hogy Nikki Haley, Trump saját ENSZ nagykövete és Rex Tillerson külügyminiszter pontosan úgy beszél, mint Hillary Clinton, a neokonzervatívok, vagy a főbb újságok és tévécsatornák a The Washington Posttól a CNN-ig, vagyis az egész hazug sajtó, akik az oroszokkal való feszültséget egészen a nukleáris háború küszöbéig akarják folytatni. Nikki Haley például pont akkor, amikor Trump kezet fog az orosz elnökkel, kijelenti, „nem bízunk az oroszokban és soha nem is fogunk bízni bennük”. Rex Tillerson, Oroszország állítólagos barátja, Kijevbe siet, hogy elmondja, mindaddig fagyos lesz a viszony Oroszországgal, amíg Ukrajna vissza nem kapja keleti területeit, és a szankciók mindaddig fennmaradnak, amíg az azokat kiváltó okok (például a Krím Oroszországhoz csatlakozása) meg nem szűnnek.

Paul Craig Roberts szerint a Trump adminisztrációt akkor rombolták le, amikor a gyenge Trump megengedte a neokonzervatívoknak, hogy nemzetbiztonsági tanácsadóját, Michael Flynnt eltávolítsák, és kormányát oroszellenes politikusokkal töltsék fel. E tendencia tartósnak látszik, ezért a látványos kézfogás ellenére az amerikai–orosz viszony aligha javul, sőt inkább romlik. Trumpnak legfeljebb a 94 éves Henry Kissinger segíthet, aki csakúgy nem híve Amerika intervencionista politikájának, mint Donald Trump.

Sokan már leírták Trumpot. A kabinetbeli kiszivárogtatások arra utalnak, hogy a patkányok már tudnak valamit és készülnek a menekülése. De a játszmának még nincs vége, egyelőre még Donald Trump az Amerikai Egyesült Államok elnöke, és jól tudjuk róla, elég szívós természetű ahhoz, hogy ne lehessen könnyen félrelökni.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Tekerőlantos és kosárfontó találkozó Tiszaalpáron
2017. szeptember 23.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Rendszerváltás - Történet - Kutatás

Budapest, Polgárok Háza
2017. október 4. 18.00

Atilla nagykirály emlékhely átadása

Dunakeszi
2017. szeptember 23. 10.00

Petőfi Sándor mellszobrának avatása

Komárom (Felvidék)
2017. szeptember 22. 17.30

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép