Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. május 25. péntek
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: Guten Morgen – jó reggelt!
2018. április 29.

„Maike Manz végigfutja a kezét a páciens hasán, és reméli, hogy a kórházi ágyon lévő fiatal nőnek legalább sejtelme lesz arról, hogy mit akar mondani neki: most ultrahangos vizsgálatot végzünk, majd eldöntjük, hogyan menjünk tovább – mondja a nőgyógyász, lassan és olyan érthetően, ahogy csak tudja.

A terhes nő bissau-guineai, és csak kilenc hónapja él Németországban. A baba szón kívül semmit nem ért, mert nem beszél németül. Manz a mobiltelefon kijelzőjére néz abban a reményben, hogy az megkönnyebbülést nyújt. Már háromnegyed öt van, és a tolmácsnak, a páciens rokonának, már negyvenöt perce itt kellene lennie. Majd megrándítja a vállát: más kultúra, más értelmezése az időnek.”

A fenti történetnek, amely Hamburg egyik kórházában játszódik, nem lenne hírértéke, ha nem a tekintélyes német lapban, a Der Spiegelben jelenik meg, és nem csak ez. A Spiegel stábja az elmúlt héten egy kis tanulmányt közölt Németország és a bevándorlás, az ország változó arca címmel, amelyben olyan történeteket mond el, amelyeket eddig csak szélsőjobboldalinak nyilvánított politikusoktól lehetett hallani.

Az említett kórházzal kapcsolatban például megemlítik, hogy az ott szülő nők negyven százaléka bevándorló hátterű, de, teszik hozzá, a legtöbb nagyváros kórházaiban hasonló a helyzet. A legutóbbi német statisztika azt mutatja, hogy 2016-ban majd minden negyedik Németországban született gyermeknek bevándorló édesanyja van. A női bevándorlók nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy Németországban a születési arány ismét növekedni kezdett, a felmérések szerint a német nők átlagos gyermekszáma 1,2, míg a női migránsoké 1,6.

„Németország elvitathatatlanul bevándorlóországgá vált, és olyanná, amely gyorsan változik. És bár a közgazdászok és a politikusok szeretik hangsúlyozni a bevándorlás pozitív oldalát – a német társadalom elöregedése például már évtizedek óta napirenden van –, a társadalom jelentős része egyáltalán nem elégedett a történések eddigi menetével… Az emberek kérdezgetik magukat, milyen lesz az ő hazájuk, a »Heimat« tíz, húsz vagy harminc év múlva. Kétségbe vonják, hogy a kormány képes megoldani azokat a problémákat, amelyek a bevándorlócsoportok integrációjának hiányából erednek. Némelyek attól félnek, hogy a német kancellár, Angela Merkel céltalan bevándorlási politikája az országot sivár jövő felé viszi. Ez egy olyan politika, amely lehetővé teszi, hogy a migránsok Németországba jöjjenek, és menedékjogért folyamodjanak ahelyett, hogy olyan politikát követne, amely aktívan keresi a magasan képzett munkaerőt. Ez a politika végső soron oda vezet, hogy még azok számára is lehetővé teszik a maradást, akiknek a menedékjog iránti kérelmét egyébként elutasították” – írják a tanulmány a szerzői.

És, hogy rávilágítsanak arra, hogy a harag és a düh milyen sok emberben merül fel, a Spiegel írói stábja megemlíti, hogy Németországban a legnépszerűbb összeesküvési elmélet az, amely szerint a kancellár asszony más bűnös hatalmakkal együtt a német etnikumot idegenekkel akarja helyettesíteni.

Szó van még számos olyan jelenségről, amelyről eddig csupán a szélsőjobbra sorolt politikusok és hírportálok beszéltek. Például, hogy Berlinben az általános iskolák mintegy felében a gyerekek többsége otthon nem németül beszél, és hogy ez, ha kisebb arányban is, de más nagyvárosokra is érvényes. Hogy néhány helyen, például Hamburg Horn városrészében, keresztény templomokat alakítanak át mecsetté (kuvaiti finanszírozással), hogy vannak olyan városrészek, ahol az emberek félnek az utcára menni, hogy egyre többen érzik úgy, hogy Németország nem a hazájuk többé, és még egy kiskereskedőt is megszólaltatnak, aki azon gondolkodik, hogy Uruguayba vagy Magyarországra emigráljon.

És mindez abban a Der Spiegelben, amely 2015 őszén a következőket írta Magyarországról: „Az ország Orbán Viktor vezetése alatt őszintén barátságtalan, sőt ellenséges a menekültekkel szemben. A magyar–szerb határon lévő Röszkén jelenleg maszkos, gumikesztyűs rendőrök láthatók, amint az újonnan érkezők ezreit terelik össze a regisztráló táborokba, amelyek úgy néznek ki, mint sebtében felállított börtönök.” De tegyük hozzá azt is, ki volt az újság informátora: Fodor Gábor.

Ebből az írásból, de más jelekből is, például, hogy a Die Welt fel van háborodva azon, hogy az Alternatíva Németországnak párt (AfD) parlamentbe kerülésével a kormányszóvivői tájékoztatókon egyre több újságíró tesz fel kellemetlen kérdéseket.

Németország, úgy látszik, ébredezni kezd. Egyre többen teszik fel a kérdést, mi lesz hazájukból, amely több mint ezeréves történelemmel rendelkezik, és olyan embereket adott a világnak, mint Eckhard Mester, Luther Márton, Alexander von Humboldt, Johann Sebastian Bach, Ludwig Beethoven, Richard Wagner, Friedrich Hegel, Thomas Mann és még hosszan sorolhatnánk a művészeket és a tudomány kiválóságait. A németeket azonban nap-nap után csak Hitler tetteire emlékeztetik, és ha a haza, a Heimat jut eszükbe, máris a nácizmus feltámasztásának vádjával nézhetnek szembe.

Ám a németek problémája nemcsak a németeké, hanem egész Európáé. Az európai polgároknak azonban sokáig nem volt bátorságuk, hogy alternatívát keressenek a tőlük elszakadt hagyományos pártok helyébe, vagy a megszokás hatalma tartott túlontúl hosszú ideig. Akárhogy is volt, itt az ideje a változtatásoknak, ennek egyik eszköze lehet a felkészülés a 2019-es európai parlamenti választásokra. Mint ismeretes, az Európai Parlamentben pártcsaládok vannak, azoknak pedig európai pártjaik, jelenleg tizenegy ilyen európai párt van, amelyek részben lefedik az európai parlamenti frakciókat (szocialisták, néppártiak, liberálisok, zöldek, baloldaliak stb.), részben pedig olyan mozgalmak, amelyeknek nincs frakciójuk, de az egyes országokban vannak pártjaik, ezek tipikusan azok, amelyeket – főleg a bevándorlásban elfoglalt nézeteik miatt – szélsőjobboldaliaknak neveznek. Két ilyen csoportosulás van, a Mozgalom a Nemzetek Európájáért (Le Pen) és az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetsége, de bevándorlás és a keresztény értékek védelme szempontjából ide sorolható az Európai Keresztény Politikai Mozgalom is. Emellett számos hasonló nézeteket valló szervezet, NGO található szerte Európában. Ha ezeket a pártokat és mozgalmakat egy nagy koalícióba össze lehetne fogni, jelentősen át lehetne alakítani a 2019 utáni Európai Parlament összetételét.

Mivel minden nagy párt vagy koalíció számos nézetet hordoz (ha van öt lényeges kérdés, amelynek mindegyikére kétféle válasz adható, akkor harminckét párt alakítható ki, úgy, hogy azok legalább egy lényeges kérdésben ne értsenek egyet), egyetlen kérdésre kell koncentrálni, és ez a bevándorláspolitika, kiegészítve az Európa hagyományos értékrendszerének védelmével. Az európai választás listás, itt viszonylag arányosan kerülhetnek be a képviselők és a nagy országok (Németország, Franciaország, Olaszország, kisebb mértékben Spanyolország és Lengyelország) választási eredményei meghatározhatják az új Európai Parlament jellegét, és mindegyik országban jelentősek azok a politikai erők, amelyek a bevándorlás fékezése vagy megállítása és a hagyományos európai értékrend megerősítése mellett vannak.

Ugyanakkor nem lebecsülendők a nehézségek sem. Az Európai Bizottság eleve kijelentette, hogy pénzügyi támogatást csak azok az európai pártok kaphatnak, amelyek az „európai értékeket”, vagyis a bizottság álláspontját képviselik (például bevándorlási kérdésekben). Nehéz helyzetbe kerülhetnek azok a nemzeti pártok is, amelyek a néppárti frakcióban vannak, de nem értenek egyet Merkel bevándorláspolitikájával. Nyilván nem lesz mindegy, hogy a német CDU–CSU-koalíció jelölő listáját Merkel vagy Seehofer állítja össze.

Bármekkorának is látszanak azonban a problémák, azok számára, akik ellenzik az Európai Bizottság és az Európa Parlament bevándorlási politikáját, a 2019-es európai parlamenti választás nagy lehetőséget kínál az erőviszonyok népakaratnak megfelelő megváltoztatására. Csak időben fel kell ébredni.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Kecskeméti Kurázsi Táncműhely látogatása a Népfőiskolán
2018. május 13.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép