Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szabolcs Attila
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2017. augusztus 19. szombat
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: Gazdasági pillérek
2017. augusztus 1.

Ha egy politikai döntéshozó közgazdasági tankönyvet vesz a kezébe és arra építi gazdaságpolitikáját, nagy valószínűséggel hamarosan új munkakört kereshet. Lord Thomas Balog, a magyar származású valamikori angol energiaügyi miniszter Mit ér a hagyományos közgazdaságtan? címmel írt könyvet, és arra a következtetésre jutott, hogy egy hajítófát sem.

A közgazdaságtan, legalábbis a fősodratú, amelyet Brüsszel is erőltet, és amely a 19. század második felétől kanyarodott el a valóságtól, amikor a valóságból való kiindulást elvont elméletek (önszabályozó piacgazdaság) és matematikai modellek gyakorlati alkalmazása váltotta fel.

A magyar rendszerváltás gazdasági értelemben mindenképpen katasztrofális következményei – négy év alatt a munkahelyek egyharmada veszett oda, százéves múlttal rendelkező iparágak szűntek meg a teljes szakmai, tudományos hátterükkel együtt – jórészt annak tulajdoníthatók, hogy pont a rendszerváltás idején érte el zenitjét a „majd a piac megoldja”, „az állam rossz tulajdonos” típusú mantrákra építő neoliberális ideológia. Magyarország azzal, hogy gazdaságát kinyitotta a sokkal fejlettebb és tőkeerősebb nyugati vállalatok előtt, belépett egy olyan gazdasági integrációba, amely kizárólag az erős országok (de ezen belül is alapvetően a németek) érdekeit szolgálja, gyakorlatilag elvesztette az önálló gazdaságpolitika folytatásának lehetőségét – a többi, hasonló helyzetben lévő országgal együtt. Ezekben az országokban, de leginkább nálunk, ahol a neoliberális reformok legbuzgóbb hívei voltak találhatók, úgynevezett duális gazdaság alakult ki: létrejött egy dinamikusan növekvő, de külföldi tulajdonú és exportra termelő és egy lényegében stagnáló, magyar tulajdonú gazdasági szektor. A belső gazdaság stagnálására vagy legfeljebb lassú növekedésére az ipar belföldi értékesítésének alakulásából következtethetünk, amely 2016-ban az 1992-es mélyponton állt (az 1989-es szint hetven százalékán), míg az exportértékesítés a rendszerváltás óta több mint nyolcszorosára nőtt. Ebben az exportértékesítésben azonban döntő szerepet, több mint nyolcvan százalékot a külföldi tulajdonú vállalatok játszanak.

Ha azt mondjuk, hogy a magyar gazdaság egyik pillérét a hazánkban megtelepedett külföldi vállalatok alkotják, akkor feltétlenül szükség van egy másik pillérre is: egy nemzetközileg versenyképes, magyar tulajdonú vállalati szektorra, de mint láttuk, ennek súlya igen csekély. Igaz, vannak kormányzati törekvések például a külföldi tulajdonú vállalatok számára történő bedolgozás ösztönzésére, de egyelőre még nem értünk el döntő eredményeket, és ezt az ipar belföldi értékesítésének stagnálása jelzi. Nehéz is e téren eredményt elérni, ugyanis az unió erősen tiltja az állami támogatásokat, márpedig nincs gazdaságtörténeti példa arra, hogy történelmük egy adott fázisában elmaradott országok ne erőteljes állami támogatással – például vámvédelem – zárkóztatták volna fel gazdaságukat. Az Európai Unió gazdaságpolitikájában a négy szabadságjog és az állami támogatások tilalma egyértelműen a legfejlettebb országoknak kedvez. A második világháború után a Marshall-tervvel az Egyesült Államok nagyvonalú segítséget adott Európa újjáépítéséhez, amivel persze maga is jól járt. Eddig a felismerésig azonban az unió vezetése képtelen eljutni. Tőle csak a maastrichti kritériumok különböző fenyegetések (túlzottdeficit-eljárás) formájában történő számonkérése telik.

Van azonban a gazdaságnak egy harmadik pillére is, amely nem kapcsolódik be a nemzetközi kereskedelembe, viszont annál nagyobb szerepe van a foglalkoztatásban. E szektorba általában a hazai szükségleteket kielégítő kisvállalkozások és az állam által létesített munkahelyek (közfoglalkoztatás) tartoznak. E szektornak igen nagy jelentősége van, ugyanis a munkahely nemcsak jövedelmi forrás, hanem a társadalmi integráció alapvető eszköze is. Teljesen eszement tehát az az elképzelés, hogy adjunk valamiféle alapjövedelmet azoknak, akiket a nyereségorientált gazdaság nem tud hatékonyan foglalkoztatni, mert szükségképpen a társadalom további szétzilálódásához vezetne. Egy ország életében nemcsak a gazdasági, hanem ugyanolyan súllyal a társadalmi hatékonyság is számít, aminek alapvető mutatója épp a társadalom összetartottsága, a társadalmi rétegek egységbe foglalása, integrációja, amit egyébként „inclusive” (befogadó) kifejezéssel az uniós dokumentumok is gyakran emlegetnek, igaz, a gyakorlatban a migránsok befogadását értik rajta.

A Szabadság hídon találunk egy hatalmas, majdnem fél méter átmérőjű anyacsavart: ez a Gerber csukló. A Műegyetem mechanikát tanuló elsőéves hallgatóit szoktak ide elvinni. A Gerber csukló jelentősége az, hogy számíthatóvá teszi a tartóra ható erőket, határozottá teszi a tartót, mert a csuklóban a forgatónyomaték nulla. A gazdaságpolitikának is szüksége van ilyen Gerber csuklókra, amelyek bizonyos politikákat határozottá, a piaci viszonyoktól függetlenekké tesznek. Egy időben, amikor a gazdaságpolitikában a hatékonyság központi kérdéssé vált, olyan ötletek merültek fel például, hogy a cukortermelést le kell állítani, mert a cukor ára a világpiacon kisebb, mint a hazai előállítási költség. Igen ám, de azután meg nagyon drága lett, akkor meg a hazai termelés nagyon is szükségessé vált. Egy iparágat azonban nem lehet néhány évente megszüntetni, meg újraindítani, ahogy a világpiaci árak változnak, kellenek a fix pontok, annak idején úgy neveztük, cövekek. Ilyen cövek volt például az, hogy az ország villamosenergia-szükségletét meg kell termelni (jelenleg a harminc százalékát importáljuk), és az export és import legfeljebb a termelés és felhasználás közötti időleges különbség áthidalását szolgálhatja.

A globális gazdaság és különösen az Európai Unió körülményei között a nem csúcstechnológiájú termékek esetében nagy lehet a piaci bizonytalanság. Az unió bármikor köthet olyan kereskedelmi megállapodást, amelynek lényege, hogy a német gépek eladása fejében megvesszük azokat a termékeket, amelyeket addig a dél-európai országok és az új tagállamok gyártottak (ilyenek különösen a mezőgazdasági cikkek és a fogyasztási iparcikkek). Ennek a gyakorlatnak véget kell vetni.

Az unió vezetésével meg kellene értetni, hogyha azt akarja, hogy az unió ne bomoljon tovább (például a regionális együttműködések felerősödésével), akkor egyrészt szükség van a külső hatásokkal szembeni erőteljesebb védelemre, másrészt pedig a kevésbé fejlett tagállamok felzárkózását segítő programokra. A V4 és a Három Tenger országainak összefogása révén az unió vezetését ilyen fordulatra kellene rávenni.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Ősök napja Bugacon
2017. augusztus 12.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Magyarok Nagyasszonya szobor ünnepélyes átadása

Királyfiakarcsa (Felvidék)
2017. augusztus 19.

XXIII. Országos Polgárőr Nap és VI. Országos Lovas Polgárőr Szemle

Nyíregyháza, repülőtér
2017. június 24. 10.00

Kölcsey Kör: A kecskeméti egyetem fejlődésének hatása a város életére

Kecskemét, Piarista Gimnázium díszterme
2017. június 22. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép