Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szabolcs Attila
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. február 18. vasárnap
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: Davosi gondolatok
2018. február 5.

Az idei volt a 41. alkalom, hogy Davosban a világ vezetői összejöttek, részben azért, hogy sajnálkozzanak a világ azon sanyarú helyzete miatt, amit az elmúlt negyven évben áldásos tevékenységükkel épp ők maguk idéztek elő, részben azért, hogy új, de a korábbiakhoz hasonlóan teljesen megalapozatlan távlatokat tárjanak az emberiség elé.

Kezdjük a sajnálkozásokkal. Klaus Schwab, a davosi Világgazdasági Fórum alapítója a résztvevőkhöz intézett üzenetében visszaemlékezett a régi szép időkre, amikor a gazdasági haladás eredményeiből még mindenki részesedett, amikor egy mindenkit átfogó (inkluzív) társadalmi szerződés forrasztotta egybe a társadalmakat, szemben a jelenlegi helyzettel, amikor a jövedelemelosztás túlságosan is a tőke felé húz, és a korábbi társadalmi szerződést egy „antiszociális szerződés” váltotta fel. A Nemzetközi Valutaalap ügyvezető igazgatója, Christine Lagarde szerint túl sok ember maradt ki a gazdasági növekedés eredményei- ből, a generációk közötti jövedelemegyenlőtlenség erőteljesen nőtt, és a jövő nagymértékben bizonytalanná vált. Megoldásként Kennedyt idézte: „Addig kell a tetőt megjavítani, amíg süt a nap”. De ahelyett, hogy a tetőt javították volna, a politikusok újfent megerősítették a globalizáció negatív hatásaihoz vezető neoliberális gazdaságfilozófia iránti elkötelezettségüket. A kanadai miniszterelnök, Justin Trudeau például, kifejtette, hogy „Az a nyugtalanság, amelyet a világon látunk, tapintható, és nem múlik el magától… A változtatás egyetlen módja az, ha hallgatunk munkásainkra és a lakosságra. Valós veszélye van annak, hogy gyermekeinkre kevésbé tisztességes világot hagyunk, mint amilyet mi a szüleinktől örököltünk.” Ezt megelőzően azonban arról beszélt, hogy meg akarja győzni az Egyesült Államokat az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) előnyeiről. Tudnunk kell, hogy az Egyesült Államokban ennek a szerződésnek széles rétegek látták kárát (ugyanis a munkahelyek számottevő része átvándorolt a sokkal olcsóbb bérű Mexikóba), aminek azután nem kis szerepe volt Donald Trump elnökké választásában.

Emmanuel Macron francia elnök hasonlóképpen egyrészt megállapította, hogy a jelenlegi kapitalizmus válságban van, „a szupersztárok kapitalizmusa lett, a hozzáadott érték elosztása nem igazságos”, másrészt a flexibilitás (rugalmasság) felgyorsítását sürgette. A flexibilitás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a dolgozókat egyszerűbben lehet elbocsátani. De ha valaki esetleg nem értette volna jól, Macron még hozzátette, hogy Franciaországban korábban tilos volt a bukás (értsd: a veszteséges vállalatok felszámolása és a tömeges elbocsátások), és tilos volt a siker is. A jövőben könnyebben lehet majd elbukni, ha valaki kockázatot vállal, de lehetővé teszik, hogy valami mással újra próbálkozhasson. Ez semmi más, mint a mai helyzethez vezető liberális piacgazdaság elveinek új formába öntése.

Az erősödő nacionalizmust, populizmust sokan elítélték, ebben élen járt Soros György, aki a történelem jelenlegi folyását igen fájdalmasnak találta, mert a nyitott társadalom veszélyben van, és olyan „diktatúrák és maffiaállamok” vannak feljövőben, mint Putyin Oroszországa és Trump Amerikája, de persze Magyarországot sem felejtette el megemlíteni. A nyílt társadalom védelmében alapítványa erőfeszítéseit a fejlődő országoktól Európa és Amerika felé fordítja, és a költségvetés felét már ebbe a térségbe irányítja át.

A fórumon több tanulmányt megvitattak, köztük olyat is, amelyben azt írták, hogy a világ nagy lehetőségek előtt áll, mert ha az oktatást és az átképzést javítjuk, akkor új munkahelyek jönnek létre elsősorban a szolgáltatások terén. Mások inkább attól féltek, hogy a világ vezetői nem fognak nyugodtan aludni 2018-ban, főleg Észak-Korea atomfegyverei miatt, de félni kell Kína terjeszkedésétől, Amerika kiszámíthatatlanságától, a Közel-Kelet instabilitásától, és nem utolsósorban a legalattomosabb globális trendtől, a populizmustól. Ami az észak-koreai nukleáris fenyegetést illeti, arra egy panelbeszélgetésben Lee Geun, a dél-koreai Szöul Nemzeti Egyeteme nemzetközi kapcsolatokért felelős professzora tért ki, mondván, hogy Észak-Korea befejezte nukleáris programját, ami egyrészt egyensúlyhoz és stabilitáshoz vezethet a Koreai-félszigeten, de ha a felek félreértik egymás jelzéseit, az egy következő globális biztonsági krízist eredményezhet. Különösen veszélyes, hogy Donald Trump Kim Dzsong- unon gúnyolódva őt „rakétaembernek” és hasonlóknak nevezte. A professzor szerint a helyzet eszkalációjának elkerülését az északkelet-ázsiai vezetők közötti közvetlen párbeszéd segítheti. Ami a populizmust illeti, ott mindenki igyekezett letenni az obulusát, hol Trumpot, hol Putyint, hol pedig a szélsőjobbnak és -balnak nevezett pártokat marasztalva el a populizmus vétkében. E tekintetben a helyzetet legjobban talán Martin Wolf, a The Financial Times társszerkesztője és fő közgazdásza jellemezte, amikor kifejtette, hogy „A liberális nemzetközi rend omladozik, és részben azért, mert nem elégíti ki a társadalmi igényeket. A davosi fórum látogatóinak ezt fel kell ismerniük. Ha nem szeretik Donald Trump válaszait – és nem szabad szeretniük –, akkor találjanak jobbakat”.

Még a témával kapcsolatban talán megemlíthető Angela Merkel migrációra vonatkozó hasonlata, miszerint „a Római Birodalom és a kínai nagy fal óta tudjuk, hogy az elzártság nem segít a határok megvédésében. Szükség van a szomszédokkal való együttműködésre, jó egyezményeket kell kötni velük és azokat betartani”. A hasonlat azonban sántít, mert Hadrianus fala évszázadokig állt ellen a barbárok támadásának, és csak a Római Birodalom belső okokra visszavezethető bukása után adták fel, és hasonló volt a helyzet a kínai nagy fal esetében is. A tanulság inkább az, hogy a fal megvéd, ha a falon belül lévők meg akarják védeni magukat.

Ami a szűkebben vett gazdasági folyamatokat illeti, e téren a világ vezető politikusai nemigen érzékeltek válságot, különösen nem, amikor a saját gazdaságuk teljesítményét kellett dicsérni.

A pálmát kétségtelenül az amerikai elnök vitte el, de azért az indiai miniszterelnök, Narendra Modi sem nagyon maradt el tőle, amikor arról beszélt, hogy India gazdasági teljesítménye hét éven belül megduplázódik. A fórumon a legnagyobb figyelmet és a legnagyobb kritikát is Donald Trump kapta, mindenki igyekezett, hogy egy kicsit (vagy nagyobbat) bele tudjon rúgni. Pedig csak az a különbség, hogy míg Trump őszintén megmondja, hogy számára Amerika az első, addig a többiek a saját országuk érdekét mindenféle sérthetetlennek mondott elvek mögé bújtatják. Amikor például Angela Merkel Trumpra célozva „nemzeti önzésről” beszél, megfeledkezik a németek nemzeti önzéséről, a németek számára alulértékelt euróról, amelynek segítségével Németország már több mint egy évtizede hatalmas exporttöbbletet ért el, és egyben eladósítja és tönkreteszi az unió gyengébb országai- nak gazdaságát. Trump szemére hányták, hogy elutasítja a multilateralizmust, vagyis azt, hogy alapvető kérdésekben nemzetek feletti szervezetek, a jelen esetében a Kereskedelmi Világszervezet döntsön. A kérdés megítéléséhez tudni kell, hogy a nagy kereskedelmi liberalizációt követően az Egyesült Államok volt a bálanya, mindenki más merkantilista (exporttöbbletre törekvő) politikájához ő adta a piacot, és emiatt külső adóssága 1981 és 2016 között harminckettőről százhat százalékra emelkedett. Az Egyesült Államok külkereskedelmi hiánya 2016-ban hétszázharmincnégymilliárd dollárt tett ki, ebből a Kínával szemben fennálló hiány háromszáznegyvenhét-, a Németországgal szemben fennálló hiány hatvanötmilliárd dollár volt. Na, ennek akar Trump véget vetni, amikor azt mondja, hogy nem vesz részt a szabadkereskedelmi egyezményekben, és kétoldalúan akar az egyes országokkal megállapodni. Ez a nagy sérelmük a szabad piacot propagáló országoknak.

Még számos érdekes dolgot lehetne megemlíteni, például azt, hogy egy tanulmány szerint az Inkluzív Fejlődési Index (IDI) tekintetében a feltörekvő országok között Magyarország a második helyen áll, de inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy különböző agytrösztök részéről, például most a Világgazdasági Fórum keretében, rendszeresen készülnek tanulmányok Európa jövőjéről. Az ilyen tanulmányok készítésében jó lenne részt venni, vagy ha ez az eltérő felfogások miatt nem lehetséges, akkor például a V4-ek keretében saját koncepciókat kialakítani.

Mert mint Konfuciusztól tudjuk, a tigrist előbb gondolatban kell elejteni – a többi csak puszta formalitás.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Nemzeti Fórum megbeszélés a Parlamentben
2018. február 3.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Parma Fidei - Hit Pajzsa díj átadása

Szent Margit Gimnázium
Budapest, XI. Villányi út 5-7.
2018. február 24. 11.00 óra

Kárpát-medencei Értékfeltáró Filmklub: Drávaszög és Szlavónia Kollégium

Agyagosszergény
2018. február 2. 18.30 óra

A vidéki Magyarország értékmegtartó képessége

Agyagosszergény
2018. január 26. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép