Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. május 20. vasárnap
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: Csomók Retinger hálóján
2017. június 20.

J. H. Retinger kétségtelenül ügyes pók volt, mert a Bilderberg-csoport hálóját úgy szőtte össze, hogy az még halála után közel hatvan évvel is kiválóan működik.

Az ez évben a virginiai Chantillyben rendezett, hatvanötödik találkozóról (1955-ben két találkozó volt) a témákon és a résztvevőkön kívül ugyanúgy nem tudunk semmit, mint a korábbi években. Ám, ha nem is adnak ki közleményt, a résztvevők hivatalos és nem hivatalos névsorából bizonyos következtetéseket levonhatunk. A rendelkezésre álló részvételi listák szerint a kezdetektől fogva mintegy 2,5-3 ezerre tehető a résztvevők száma, de sokan többször is részt vettek, akik közül valószínűleg Henry Kissinger viszi el a pálmát, aki mintegy hatvanszor volt ott a találkozók alkalmanként százhúsz-százötven meghívottja között.

A találkozókon mindig megtalálhatók a holland királyi család és néhány esetben a spanyol királyi család tagjai is. A királyoknál és hercegeknél fontosabbak azonban azok a nagy hatalmú ipari vezetők és bankárok, akik rendszeres meghívottjai a találkozóknak. Az 1954-es első összejövetelen olyan máig is ismert cégek vezetői vettek részt, mint a Philips, az Unilever, a FIAT, az Esso, a Gilette. A bankárokat David Rockefeller, a Chase National Bank első elnökhelyettese képviselte. A bankárok és ipari vezetők azonban csak mintegy tizedét tették ki a meghívottaknak, a többség politikus volt. Mára azonban ezek az arányok megváltoztak, az ipari és bankvilág képviselőinek súlya elérte a résztvevők egyharmadát, jelezve a hatalmi szerkezetben az ötvenes évek óta bekövetkezett változásokat: az ipari-pénzügyi komplexum politikusok fölé emelkedését.

Az állandó meghívottak közé tartozik David Rockefeller, Marcus Wallenberg, Henry Kissinger, ők lényegében a kezdetektől fogva résztvevői a konferenciának. Hasonlóan gyakran szerepeltek olyan kevésbé ismert emberek, mint Victor Halberstadt, a leideni egyetem professzora, vagy Otto Wolff von Amerongen, a Wolff Industrieberatung elnöke. Az ismertebb emberek közül mintegy harminc éven át volt meghívott Gianni Agnelli, a FIAT elnöke, James Wolfenson, a Világbank elnöke és Mario Monti uniós biztos és olasz miniszterelnök. Mellettük hosszabb ideig vett még részt Franz Vranitzky osztrák és Helmut Schmidt német kancellár, valamint Robert Zoellick, aki a Világbank elnöke is volt. A foglalkozások meghatározása azonban bizonytalan, mert a nevezettek Bilderberg-konferenciákon való részvétele némely esetben akár egy emberöltőt is átfog, ennyi idő alatt természetesen változtak a foglalkozások, az azonban elmondható, hogy a részvétel senkinek sem akadályozta a karrierjét. Bill Clintonból például két évvel a részvétel után az Egyesült Államok elnöke lett.

Retingernek igaza volt abban, hogy a nyilvánosság előtt nem lehet őszinte vitát folytatni, és ami meglepő, hogy a némasági fogadalmat az újságírók évtizedeken át be is tartották, noha ez a fajta viselkedés ellenkezik a természetükkel. Ha az elhangzottakról nincs is híradás, elég a meghívott szakértők és újságírók munkáit tanulmányozni ahhoz, hogy az értekezletek egyes kérdésekkel kapcsolatos hangulatáról tájékozódjunk. Nézzük például Peggy Noonan, a The Wall Street Journal újságírójának, a Bilderberg-konferenciák rendszeres résztvevőjének cikkeit a mostani értekezlet egyik fő témájáról, Donald Trump elnökségéről. Nemrég újságjában egy cikkének a következő címet adta: A paranoid Trump elnök nem képes felismerni, hogy ő maga a probléma. Ezt követően kifejti, hogy Trump hiába küldi el régi embereit és hoz újakat, nem tud létrehozni egy erős kormányzó csapatot, mert az igazán jó képességű emberek nem akarják karrierjüket tönkretenni azzal, hogy beállnak Trumphoz. Nem kell tehát tudni, hogy konkrétan mi hangzott el a konferencián, mondjuk, a Goldman Sachs International elnökének a szájából (aki egyébként a valahonnan számunkra már ismerős Jose Manuel Barroso), a The Wall Street Journal kifejezi a pénzvilág véleményét.

Hasonlóképpen, ha az Oroszországgal kapcsolatos véleményt akarjuk megismerni, ami a Trump-adminisztráció mellett szintén napirendre került, nem kell tudnunk, vajon mit mondott Jens Stoltenberg NATO-főtitkár. Elég, ha ellátogatunk az American Enterprise Institut épp a napokban, Hogyan fogjuk vissza Putyin Oroszországát? címmel tartott nyilvános konferenciájára, ahol arról volt szó, hogy Putyin revízió alá veszi a hidegháború utáni európai helyzetet, vissza akarja szerezni a valamikori Szovjetunió geopolitikai jelentőségét, és meg akarja osztani a Nyugatot.

Az első Bilderberg-értekezlet, 1954 óta a nyugati világ gazdaság- és társadalompolitikai felfogása jelentősen megváltozott, ám aligha a Bilderberg-értekezletek hatására. Sokkal inkább olyan külső tényezők játszottak szerepet, mint a kőolajár-robbanás, a Szovjetunió összeomlása, vagy a nyugati világban végbement „hosszú menetelés”, amelynek során a kultúrmarxisták elfoglalták az intézményeket, és ennek mai következménye a politikailag korrekt beszéd, valamint a migráció támogatása. A Bilderberg-konferenciák inkább a felfogások összehangolását és a kapcsolatteremtés, különösen a tudományos szféra és az üzleti világ közötti kapcsolatok ápolását szolgálhatják.

Hillary Clinton írja az Élő történelem című könyvében, hogy mikor 1964-ben Barry Goldwater szenátor elvesztette az elnökválasztást, néhány republikánus milliomos, akiket megrázott, hogy pártjuk csak kis híján veszített, sajátos politikai stratégiát dolgozott ki. Nagy elméket pénzeltek, professzorokat és szemináriumokat támogattak, és médiacsatornákat hoztak létre eszméik és véleményük terjesztésére. Ugyanez a kapcsolatrendszer felfedezhető a bilderbergek esetében is. A neokonzervatív tudásközpontok képviselői, például az American Enterprise Institute, a Project for a New American Century, a Center for Strategic and International Studies, a Hoover Institution, a Hudson Institute Inc. a Bilderberg-értekezletek aktív résztvevői. Emellett a konferencia felvonultatja a világ legjobb egyetemeinek képviselőit (például MIT, Stanford, Harvard, Princeton, John Hopkins, Columbia). És, hogy a titkolózás ellenére a konferencián elhangzottak ne maradjanak hatástalanok, arról a meghívott újságírók gondoskodnak, akik írásaikban a Bilderberg-konferencia résztvevőinek szellemét képviselik. Például a The Wall Street Journalban, a The Financial Timesban, a The Washington Postban, a The Economistban, a Die Zeitben és még lehetne hosszan sorolni az értekezleten képviselt újságokat, rádiós és televíziós csatornákat.

Mindezek alapján az a következtetés vonható le, hogy a Bilderberg-konferenciák az euroatlanti elit számára fontos találkozóhelyek, de nem a stratégia forrásai, hanem csak annak koordinálására és a személyi kapcsolatok kialakítására szolgálnak. A rendszer valahogy úgy működik, hogy a stratégiát az üzleti világ által finanszírozott tudásközpontok, kutatóintézetek, egyetemek dolgozzák ki, a média adja el a nagyközönségnek, a politikusok pedig végrehajtják. Ez a négy elem alkotja annak a hálózatnak a csomópontjait, amely a nyugati világ sorsát a kezében tartja. A csomópontok közül kétségtelenül a legfontosabb az üzleti világ, ahol az elmúlt évtizedekben hihetetlenül nagy koncentráció zajlott le. Egy, a zürichi egyetemen végzett kutatás szerint a világot uraló multinacionális cégek mintegy felét mindössze néhány tucat központ ellenőrzi, s ezek túlnyomórészt a pénzügyi szektorba tartoznak, mint például a Goldman Sachs, a JP Morgan, a Morgan Stanley, a Credit Suisse. Hasonló a koncentráció a médiában is, az euroatlanti világ médiája gyakorlatilag egy tucat kézben összpontosul, és ráadásul értékrendjükben semmiben sem különböznek, ezért lehet szinte minden nyugati lapban ugyanarról ugyanazt olvasni.

Ha ezek után valakinek nem tetszik az a világ, amit ma a bilderbergek képviselnek, elég nehéz helyzetben van, hiszen alig vannak erőforrásai ahhoz, hogy változást érjen el. Ami mégis reménykeltő lehet, az a tudásközpontokkal való kapcsolat kialakítása. Egy kínai közmondás szerint ha a tigrist le akarjuk győzni, azt előbb elméletben kell megtennünk. E bölcsesség a mai helyzetre alkalmazva annyit jelent, hogy alternatív világképet kell kialakítanunk, és meg kell találnunk az azt képviselő, vagy elfogadó szakembereket, intézményeket, politikusokat és civil szervezeteket. Ez nem lehetetlen, de ugyanolyan hosszú menetelés, mint ahogy a frankfurti iskola tanítványai, Rudi Dutschke útmutatása alapján, a nyugati világ intézményeit az elmúlt évtizedekben elfoglalták.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Kecskeméti Kurázsi Táncműhely látogatása a Népfőiskolán
2018. május 13.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép