Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szabolcs Attila
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2017. november 21. kedd
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: Balsors
2017. november 5.

Alig négy évtizede, a hetvenes évek közepén még a legtöbb uniós országot szociáldemokrata pártok vezették. Ma már inkább ennek az ellenkezője mondható, a balközép pártok Európa-szerte visszaszorulóban vannak, és néhány országban olyan gyalázatosan szerepeltek, hogy a jövőjük is megkérdőjeleződött.

Így Franciaországban, ahol a szocialista párt az ez évi választásokon hat százalékot ért el szemben a megelőző választás 28 százalékával, és Hollandiában, ahol támogatottságuk 25-ről hat százalékra esett vissza.

De a német szociáldemokraták is katasztrofális vereséget szenvedtek, a szavazatok mindössze 20,5 százalékát kapták, szemben a korábbi választások 26 százalékával.

A balközép pártok még a szociáldemokrácia fellegvárának tekintett skandináv országokban is erőteljesen visszaestek, a Svéd Szociáldemokrata Párt például a legutóbbi, 2014-es választásokon 31 százalékot ért el, szemben a korábbi fél évszázad 40 és 50 százalék közötti eredményeivel. Az olaszoknál viszont ilyesmi elő sem fordulhatott volna, hiszen a százéves múltra visszatekintő szocialista párt – korrupciós botrányból kifolyólag – már 1994-ben feloszlott.

Most különböző liberális és szocialista médiafórumokon intenzív eszmecsere alakult ki e jelenség okairól, várható következményeiről és arról, hogy a balközép pártoknak mit is kellene tenniük, hogy társadalmi befolyásukat visszanyerjék. Nemrég például a Szociális Európa (Social Europe: https://www.socialeurope.eu/tag/social-democracy) nevű internetes fórumon zajlott le egy széles körű tanácskozás, ahol százkilencvennégy szakértőt (közöttük első helyen Andor Lászlót, az Európai Bizottság volt tagját) kérdeztek meg, hogy mivel magyarázzák a kialakult helyzetet.

Az egyik legőszintébb és legátfogóbb választ talán René Cuperus, egy holland politológus és publicista adta, aki a Holland Munkáspárt példáján mutatta be a balközép pártok színeváltozását, azt, hogyan lettek a valamikori szociáldemokrata pártokból a szélsőbal kategóriájába sorolható pártok: „Új értelmiségiek (academics), a valamikori munkások gyermekei vagy unokái hatoltak be ebbe a munkásosztályhoz tartozó pártba, és többé-kevésbé átvették annak vezetését. Így ez a párt, a munkásosztály pártjából a progresszívek, a hippik, a feminizmus, a homoszexualitás, a gender identitás és hasonló dolgok pártjává vált”. Bennünket a baloldalon a migránsok pártjának hívnak – mondja Cuperus, és valóban mi elsősorban a migránsokat védjük, ugyanakkor támadjuk a neonácikat, ami véleményem szerint helyes álláspont, de nem bíznak bennünk, nem tekintenek olyan pártnak, amely kezelni tudja a migráció és a menekültválság negatív hatásait – tette hozzá.

Cuperus szerint Hollandiában a globalizáció, a migráció és a terrorizmus csapdáinak és kihívásainak köszönhető a jobbratolódás, mert e jelenségek elégedetlenséget és félelmet keltenek a társadalomban és ebből a jobboldal nagyobb hasznot tud húzni, mint a baloldal. A baloldal mind kulturálisan, mind gazdaságpolitikailag túlságosan liberálissá vált, ami a szociáldemokrácia számára öngyilkossággal ér fel. Lehet valaki kulturálisan liberális, de akkor tudni kell kezelni a társadalmi egyenlőtlenségeket, és meg kell teremteni a társadalmi biztonságot. Hollandia például egy hiperrugalmas társadalom: a fiatalok nem kapnak többé határozatlan időre szóló munkaszerződést, és az ötven év felettieket sem alkalmazzák állandó munkakörben.

Az elemzések összességéből az bontakozik ki, hogy a szociáldemokrácia meggyengüléséért elsősorban maguk a szociáldemokrata pártok felelősek, részben azért, mert hagyták magukat eltéríteni a radikális baloldali értelmiségiektől (akiket más elemzések kultúrmarxistákként tartanak számon), részben azért, mert átvették a neoliberális közgazdasági elveket, és nem találtak hatékony módszereket a globalizáció és a migráció negatív hatásainak ellensúlyozására.

Az egyik tanulmány idézi Tony Blairt, a híres-hírhedt new-labour (új baloldal) meghirdetőjét, aki a globalizációval kapcsolatban a következőket mondta: „Van egy mítosz, hogy a globalizáció a kormánypolitikák eredménye, és a kormányok megváltoztathatják, vagy akár megfordíthatják ezt a tendenciát. Nem az. Az emberek a globalizáció hajtóerői. A globalizáció nem csupán gazdaságról szól.

Az internetről, annak kommunikációs hatalmáról szól, amely befolyásol és alakít egy olyan világban, amelynek egyre kevésbé vannak határai. A tömeges utazásról, a migrációról, a modern médiáról szól. Nem egyszerűen gazdasági folyamat, hanem részben az elme hozzáállása is. Olyan tér, ahol a fiatalok ott akarnak lenni.”

Ebből az okoskodásból, ha összevetjük a holland rugalmasságról mondottakkal, az jön ki, hogy nem a pénzügyi és gazdasági szférát liberalizáló politikusok és kormányok azok, akik és amelyek felelősek a globalizáció okozta létbizonytalanságért, jövedelemegyenlőtlenségekért és társadalmi szegregációért, hanem részben a technika fejlődése, részben az emberek azon törekvése, hogy a globalizáció részesei lehessenek. Más szerzők a szociáldemokrácia hanyatlásának okai között a szakszervezetek gyengülését, és a szakszervezetek és a balközép pártok egymástól való eltávolodását is megemlítik, amiben sok igazság van, mert a szociáldemokrata mozgalom egy széles szakmunkás rétegre, azok érdekvédelmére épült, és ez a társadalmi osztály a technika fejlődése – az automatizálás, a sok ezer embert foglalkoztató üzemek eltűnése – miatt gyakorlatilag megszűnt.

Végül megemlítik az Európai Unió neoliberális gazdaságpolitikáját, amely a tagállamokat akkor is megszorításokra kényszeríti, ha gazdaságuk történetesen válságban van. Ez a politika nehéz helyzetbe hozza az éppen kormányon lévő balközép pártokat.

A szociáldemokrácia társadalmi elfogadottságának növelése érdekében a tanulmányok és interjúk elsősorban azt javasolják, hogy a balközép pártok hagyjanak fel a neoliberális gazdaságpolitikával, és álljanak ki a jövedelmek igazságosabb elosztása mellett. Sebastian Royo, a bostoni Suffolk Egyetem professzora arra figyelmeztet, hogy a globalizáció erői kimerültek, az emberek kormányokba és intézményekbe vetett hite meggyengült, és megszűnt a szabad kereskedelem és a bevándorlás körüli korábbi egyetértés. A legutóbbi válság előtérbe hozta a globalizáció és a nemzeti kormányok hatalma közötti egyensúlytalanságokat, és rámutatott a pénz és a politika közötti szoros kapcsolatokra, valamint az alapvetően a multinacionális cégek igényei szerint megkötött kereskedelmi egyezmények negatív társadalmi hatásaira. Royo szerint ezt meg kell változtatni. A globalizáció előnyeit tisztességesen kell elosztani a vállalatok és a társadalom között. Ezzel kapcsolatban mások arra mutatnak rá, hogy az európai társadalmak hagyományos törésvonalai megváltoztak, ma már nem a munka és a tőke, hanem az elit és a nép közötti ellentét a meghatározó tényező, ami megkérdőjelezi az elithez tartozó hagyományos pártok jövőjét, legyenek azok jobb- vagy baloldaliak.

Andor László az MSZP helyzetéről beszélt, főleg azt hozva fel a hanyatlás okaként, hogy a nagy államadóssággal az unióba belépő Magyarországnak rövidesen megszorító intézkedéseket kellett hoznia, ami a párt népszerűségét aláásta. A helyzetet tovább súlyosbította a 2008-ban kitört pénzügyi válság, majd 2010 után Orbán Viktor autokratikus törekvései. Az interjú címe maga is az, hogy A magyar szociáldemokraták küzdelme Orbánnal.

A fórum százkilencvennégy interjúja közül egyiknek sincs hasonló címe, van viszont olyan, hogy

A szociáldemokrácia a kozmopolitizmus csapdájában? vagy, hogy A baloldalnak jobb párbeszédet kell folytatnia a nemzeti szuverenitásról. Talán ez a cím is kifejezi azt a zsákutcát, amiben az MSZP van. Nem Orbánnal (meg egymással) kellene küzdeniük, hanem egy szociáldemokrata programot kellene kidolgozniuk, és azt hitelesen képviselni. Ez azonban aligha fog sikerülni. Negyed század után máig visszhangzik a fülemben a nemrég elhunyt Szerdahelyi István jellemzése egy baloldali fórumon az akkor még nagyon fiatal szocialista pártról: „ez egy radikális jobboldali polgári párt”. Vagyis a neves baloldali esztéta és irodalomtörténész megállapítása szerint az MSZP születése pillanatában sem volt szocialista, az SZDSZ-szel kötött koalícióját követően még kevésbé lett az.

Nem Orbán autokratikus törekvéseiben vagy a szélsőjobb erősödésében, hanem a magukat megszokásból szociáldemokratáknak nevező pártok politikájában kell tehát keresni a baloldal hanyatlásának okait.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Sass Kálmán mellszobrának avatása Érmihályfalván
2017. november 19.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Atilla fia, Csaba királyfi

Budapest, Polgárok Háza
2017. november 22. 18.00

Meghívó Sass Kálmán mellszobrának avatására

Érmihályfalva (Partium)
2017. november 19.

Bethlen Gábor Alapítvány díjátadó ünnepsége

Budapest, Pesti Vármegyeháza
2017. november 15. 17.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép