Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. október 22. hétfő
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: Az olimpia nem üzlet
2017. február 20.

Egy meglehetősen szakállas vicc szerint Szent Péter ellátogat a pokolba, hogy megnézze, hogyan szenvednek az elkárhozott lelkek. Lát egy hatalmas üstöt körülötte számos ördöggel. Mondják neki, ebben az üstben a németek vannak, nagyon kell rá vigyázniuk, mert azonnal kiszöknének. Egy másik üst körül csak néhány ördög áll, ott oroszok vannak, elég egy-kettőnek ráhúzni a fejére és békén maradnak.

Végül egy harmadik üst körül nincs senki, ott a magyarok vannak, rájuk nem kell vigyázni, mert ha egy ki akar mászni, a többi visszahúzza. Ez a vicc jutott eszembe figyelve egyes pártok és civil szervezetek szorgoskodását, hogy most, amikor már elég komoly esélye van annak, hogy Magyarország megkapja a 2024-es olimpia rendezési jogát, valahogy elvegyék a magyarok kedvét az olimpia rendezésétől.

Teljes egészében egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy az olimpiára fordítandó pénzt másra is fel lehetne használni. Lehet, ha rajtam múlik, én az egészségügyre, az oktatásra vagy a magyar ipar felzárkóztatására fordítanám, de ez más országok esetében is elmondható, például Mexikó, Spanyolország, Görögország esetében is bőven lett volna helye a pénznek társadalmi problémák megoldására, mégis olimpiát akartak rendezni. Emlékszem egy kínai hölgyre, hogy annak idején milyen boldogan és büszkén mondta, Kína megkapta a 2008. évi olimpia rendezési jogát! Igaz, eddig főleg nagyobb és gazdagabb országok rendeztek nyári olimpiákat, például az Egyesült Államok négyszer is, az Egyesült Királyság háromszor, öt állam kétszer (beleszámítva a 2020-as Tokióban rendezendőt) és tizenkét ország egyet-egyet. Magyarország az összesített éremtáblázatok szerint a nyolcadik legeredményesebb ország a ma már mintegy kétszáz közül, és az olimpiákon elért eredményünk mindig a nemzeti büszkeség és önérzet egyik forrása volt, amire különösen szükségünk van az igen zavarosnak tűnő 21. század elején.

A jellegzetes irányból jövő „merjünk kicsinek lenni” típusú kritikák leginkább azt igyekeznek bizonyítani, hogy Magyarország belerokkan egy olimpia megszervezésébe. Egy pénzügyi szakértő például azzal érvel, hogy a valós költségek négyszeresét teszik majd ki a most becsült költségeknek. Ez úgy jött ki, hogy a tervezett költségeket egyszerűen megszorozta néggyel. A pénzügyi spekulációk világában valóban van úgy, hogy a részvényárak egyszer az egekbe szárnyalnak, máskor pedig mélységes mélybe zuhannak, de az olimpia – bár sajnos a sport egyre inkább a pénzről szól – mégsem a pénzügyi spekulációk világa. Az kétségtelenül igaz, kevés olimpiát rendeztek úgy, hogy a költségeket ne lépték volna túl, és az is kétségtelen, hogy lehetnek olyan építmények, amelyek utólagos hasznosítása problémát okozhat, vagy lebontásuk pénzbe kerül. De az olimpiák rendezéséért nem azért versengenek az országok, mert valami hatalmas pénzügyi hasznot akarnak belőle remélni, tehát teljesen irreleváns a befektetések valamiféle jelenértékével, csodálatos eredményeket produkáló kamatokkal számolni, ami mondjuk egy üzleti befektetésnél vagy pénzügyi spekulációk esetén helyénvaló. Bár ismeretes, hogy még ezekben az esetekben sem a számítások, hanem a döntést hozó szubjektív megítélés a döntő. Ha egyszer pedig megszületett a döntés, akkor nem az a feladat, hogy bizonyítsuk, valamit hogyan nem lehet megcsinálni, hanem az, hogy hogyan lehet megcsinálni. És nézzük ezek után a számokat.

A 2024-re tervezett olimpia beruházásai összességében mintegy háromezermilliárd forintot tesznek ki. Ennek nagyjából felét olyan infrastrukturális beruházások alkotják, amelyeket az olimpia nélkül is szükséges lenne megépíteni az adott időszakban, vagyis 2017 és 2024 közözött, más részük (mintegy négyszázmil­liárd forint) olyan „előre hozott” infra­strukturális létesítmény, amire olimpia nélkül csak a 2020-as évek második felében kerülne sor. Az olimpiához közvetlenül kapcsolódó infrastrukturális beruházások megközelítőleg ezermilliárd forintot tesznek ki, ez az éves magyar GDP mintegy három százaléka, a kérdés tehát az, hogy hajlandók vagyunk-e az egyéves GDP három százalékát olimpia rendezésére fordítani.

Hogy mennyi ez a három százalék, azt talán abból lehetne megítélni, hogy az előző kormányzat felelőtlen politikájával egyes években a GDP nyolc százalékát is elérő hiányt hozott létre, amit a jelenlegi kormány csökkentett a maastrichti kritériumok által előírt három százalék alá, tehát az a pénzügyi mozgás, ami ebben a néhány évben bekövetkezett, két olimpia megrendezésére is elegendő lett volna. Sőt mi több, a jelenlegi kormány az egykulcsos jövedelemadó bevezetésével évi hatszázmilliárd forintot ajándékozott a magyar társadalom tehetősebb rétegeinek, ebből kétévente lehetne olimpiát rendezni, mégis senki sem ment az utcára aláírásokat gyűjteni. Én – mert, az egykulcsos adóval én is jól jártam, bár nem tartozom a leggazdagabbak közé – szívesen lemondok az olimpia (és az egészségügy, oktatás, a magyar ipar fejlődésének segítése) javára a rám eső részről, ha a kormány legalább annyira progresszív jövedelemadót vezet be, mint amilyen Trump elnök adócsökkentését követően az Egyesült Álalmokban várható.

Ami az olimpia összes költségeit illeti, azok 2018 és 2023 között elosztva évi mintegy négyszázmilliárd forintnyi nagyságrendben jelentkeznek majd jelenlegi árakon számolva. Ez az összeg az akkori GDP alig több mint egy százalékát fogja kitenni és a legrosszabb esetben, tehát költségtúllépés esetén, sem fog a GDP másfél százaléka fölé emelkedni. Ezt az ország könnyedén kibírja, ha már a költségvetés ennél lényegesen nagyobb hatású konszolidációját vagy az egykulcsos adót kibírta.

Az olimpiának azonban nemcsak költségei, hanem bevételei is lesznek, nem csak azok, amelyek a belépőjegyekhez vagy a jogdíjakhoz kapcsolódnak, hanem olyanok is, amelyek a beruházások gazdaságélénkítő hatásából fakadnak. A gazdaságtörténetben emlékezetes, hogy az amerikaiak a múlt század harmincas éveinek nagy válságából pontosan úgy tudtak kijutni, hogy jelentős infrastrukturális beruházásokat hajtottak végre, ez volt a New Deal, amely Amerikát a mély válságból egy intenzív növekedési pályára emelte (egyébként akkor is nagy vita volt a New Deal intézkedésein). E pozitív hatásokkal mi is számolhatunk. Az olimpiai beruházások és egyéb költségek tovagyűrűző hatása számos embernek adhat munkát és jövedelmet, és gondos, a jövőre is figyelmet fordító tervezés mellett az országot a jelenleginél lényegesen magasabb fejlődési pályára terelheti, amelyet egyébként fejlettsége alapján el is kellene érnie, hiszen a kevésbé fejlett országok fejlődési üteme (a már kifejlesztett, magasabb termelékenységű technológiák átvételi lehetősége miatt) lényegesen gyorsabb lehet, mint a fejletteké.

Lesz-e korrupció? Bizonyára lesz, de hát máshol is van, mégis rendeztek olimpiát. Persze ez nem mentség, ha valamire, erre igazán oda kell majd figyelni. Végül csak meg tudom ismételni, az olimpia nem üzleti befektetés, hanem egy, a nemzet erejét, képességeit és büszkeségeit kifejező vállalkozás, amelynek a sikeres megrendezéséből nyert önbizalom felkészíthet bennünket a 21. század várható, nem kevés megpróbáltatásaira. Ezért, ha megkapjuk a rendezési jogot, nem arra kell az erőnket fordítani, hogy hogyan akadályozzuk, hanem arra, hogy hogyan tehetjük sikeressé a magyar olimpiát, ha már egyszer (1920-ban) ennek jogát elvették tőlünk.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Szent II. János Pál pápa vérereklyéjének megáldása Izsákon
2018. október 14.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Puszták Aranya c. kiállítás megnyitója

Kápolnásnyék
2018. október 13. 11.00

Keleti Nyelveket Ismertető tanfolyamok

Kezdő szinten: azeri, belarusz, grúz, kazah és haladó szinten: belarusz nyelvből.
Jelentkezési határidő: 2018. október 22.

Lezsák Sándor előadása Pécsett

Pécs, BTK/TTK épület
2018. október 3. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép