Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. május 20. vasárnap
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: Atlanti eltökéltség
2017. január 15.

Harcjárművek és katonák ezrei tartanak az orosz határ felé, a svéd miniszterelnök Stefan Löfven országa orosz fenyegetettségéről nyilatkozik, Allan Widman svéd liberális politikus a háború reális kockázatától fél, Norvégia amerikai tengerészalakulatoknak ad támaszpontot. Mi folyik itt? Kitör a harmadik világháború? Á, dehogy, egyszerűen csak normális háborús hisztériakeltés folyik, mivel úgy tűnik az érdekelt országok már minden egyéb problémájukat megoldották.

Az elmúlt néhány napban mintegy kétezer-nyolcszáz harcjármű és négyezer gyalogos érkezett Amerikából a német Bremerhaven város kikötőjébe, hogy ott mintegy kilencszáz vagonra felhelyezve megkezdje útját Lengyelország keleti felébe. Ezeket negyven tank közúton követi, nyilván azért, hogy az állampolgárokat megfelelően tájékoztassák a helyzet komolyságáról. És, hogy el ne felejtsék, ezt minden évben megismétlik, mert nem másról van szó, mint az Atlanti eltökéltség (Atlantic Resolve) nevű hadgyakorlatról, amelyet 2014 óta minden évben megrendeznek mégpedig az Oroszországtól leginkább félő NATO-tagállamokban, így a balti államokban, Lengyelországban, Romániában, Bulgáriában és Ukrajnában, de Németországban és Franciaországban is. Ezeknek a hadgyakorlatoknak igen szép, és országonként eltérő nevet adtak, így például Észtországban Tavaszi vihar, Litvániában Lángoló kard, Lettországban Nyári pajzs, Romániában Platina sas, Bulgáriában Őrző szablya, Ukrajnában Gyors szigony az elnevezés. Lehet az utóbbi esetben, ha az oroszok vissza nem veszik a Krímet, a hadgyakorlatokat már Szevasztopolban rendeznék, mondjuk Bátor delfin néven (Szevasztopol a fekete-tengeri orosz flotta támaszpontja).

Mint az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának hivatalos honlapjáról megtudható, e hadgyakorlatok célja, hogy demonstrálják Amerika folyamatos elkötelezettségét a NATO-partnerek kollektív biztonsága mellett. Az Atlanti eltökéltség az Egyesült Államok válasza az oroszok ukrajnai beavatkozására, finanszírozása a 2014-ben létrehozott „Európa Biztonságérzetének Megújítása Kezdeményezés” keretében történik, amelyre az amerikai kongresszus 3,4 milliárd dollárt hagyott jóvá. Bár a NATO és az Orosz Föderáció között 1997-ben létrejött Párizsi egyezmény szerint a felek tartózkodnak bármely potenciálisan fenyegető konvencionális haderő felállításától Közép- és Kelet-Európában, és a NATO megerősítette, hogy nem hoz létre újabb állandó katonai jelenlétet e térségekben, Amerika az Atlanti eltökéltség keretében ideszállított hadfelszerelést nem tekinti az egyezmény megsértésének, ugyanis a katonákat kilenc hónaponként lecseréli, tehát nem tartózkodnak állandóan a térségben – legalábbis ugyanazok a személyek.

De nem az Atlanti eltökéltség a legnagyobb hadgyakorlat az orosz határok mentén, a tavalyi lengyelországi Anakonda elnevezésű hadgyakorlatban harmincegyezer katona vett részt, akiket huszonnégy országból verbuváltak, közöttük brit ejtőernyősök, akik Kalinyingrád közelében értek földet, hogy a képzeletbeli orosz betörést megakadályozzák. A névválasztás nem véletlen a NATO-erők lényegében körbevették a kalinyingrádi beszögelésben lévő, a II. világháború óta Oroszországhoz tartozó területet. A júniusban megrendezett gyakorlat és a hetekkel korábban Deveseluban, Romániában felállított rakétapajzs csak mintegy előjáték volt a július elején Varsóban megrendezett NATO-csúcsértekezlethez, ahol döntöttek arról, hogy az említett rotációt betartva négy zászlóaljat (mintegy négyezer katona) és egy páncélos hadosztályt (háromezer-ötszáz katona kétezer-nyolcszáz harckocsi) telepítenek Lengyelországba, illetve lengyelországi bázissal a többi háborús hisztériában részt vevő országba. Ezek telepítése folyik most.

A telepítést eredetileg áprilisra tervezték, hogy januárra előrehozták az – a harmincöt orosz diplomata és családja kiutasításával együtt – Obama üzenete volt Trumpnak, hogy az oroszokkal való megbékélés nem lesz egy könnyű manőver. Hogy ezt Trump még jobban megértse befolyásos demokrata és republikánus szenátorok levelet írtak a leendő elnöknek kifejezve kívánságukat, hogy az Egyesült Államok az oroszokkal szemben elrettentő erőként Kelet-Európában maradjon. Mindezt Frederick Ben Hodges, az amerikai hadsereg európai parancsnoka közölte a Spiegellel, hozzátéve, hogy biztos abban, hogy itt (Európában) maradnak, és hogy továbbra is a NATO vezető ereje lesznek.

Bár a katonai gyakorlatokban részt vevő országok volt vagy jelenlegi vezetői (például a román Traian Basescu, a bolgár Rosen Plevneliev vagy a svéd Carl Bildt is) írtak hasonló tartalmú levelet, nem minden európai vezető támogatja a háborús hisztériakeltést. Az Anakonda műveletet például a német külügyminiszter Frank-Walter Steinmeier kardcsörtetésnek minősítette. „Amit most nem szabad megtennünk az, hogy hangos kardcsörtetéssel és háborús uszítással elmérgesítsük a helyzetet” – mondta a miniszter a Bild am Sonntag német újságnak tavaly, a hadgyakorlat kezdetekor. A fegyverek jelenlegi telepítésével kapcsolatban Brandenburg tartomány miniszterelnöke, a szociáldemokrata Dietmar Woidke kritizálta a fegyverek kelet-európai telepítését mondván: „Nincs abból hasznunk, ha tankok cirkálnak fel és alá a határ mindkét oldalán. Maradjunk nyugodtak, és a nehézségek ellenére tartsuk fenn a dialógust Moszkvával.” Hasonló nézeteket fejtett ki a német Die Linke párt elnökhelyettese, Tobias Pflüger is, arra utalva, hogy a NATO akciója új fegyverkezési versenyhez fog vezetni.

A NATO-akciónak Amerikában is vannak ellenzői. Matthew Hoh, aki arról nevezetes, hogy az afganisztáni háború miatt lemondott a külügyminisztériumban viselt hivataláról, kijelentette: „Legutóbbi történelmünkben kiterjesztettük a NATO-t Lengyelországra, amerikai és NATO-csapatokat küldtünk az orosz határra, és már három éve folyik ez az öldöklés Ukrajnában. A NATO kiterjesztése csak nehézséget és szenvedést hozott Európának.” A budapesti születésű George Friedman, aki a Stratfor nevű geopolitikai kérdésekkel foglalkozó céget alapította, és akinek Gyulladáspontok. A növekvő válság Európában című könyve (Flashpoints. The Emerging Crisis in Europe) bestseller lett Amerikában, bővebb magyarázatot ad a jelenleg kialakult helyzetre. A Kommersant gazdasági és politikai kérdésekkel foglalkozó orosz napilapnak kijelentette, az Egyesült Államok az elmúlt száz évben nagyon konzisztens külpolitikát folytatott. Fő célja az volt, hogy Európa egyik országa se tegyen szert túl nagy hatalomra. Először arra törekedett, hogy Németországot akadályozza meg abban, hogy uralja Európát, később a Szovjetuniót akadályozta, hogy ugyanezt tegye. Ami politikai szempontból az Egyesült Államok számára a legveszélyesebb az Oroszország és Németország szövetsége, vagyis ha a német tőke és technológia egyesülne az orosz természeti és humánerőforrásokkal.

A Kommersantnak arra a kérdésére, hogy az Oroszország felé megnyilvánuló agresszív nyugati politikát a Krím visszacsatolása, és ezzel az európai határok II. világháború óta első ízben történő erőszakos megváltoztatása okozza-e, Friedman azt válaszolta, az amerikaiak tudják, hogy ez nonszensz, hiszen az első ilyen változtatás Koszovó esetében történt, és abban az Egyesült Államok közvetlen szerepet vállalt. Ukrajnában az Egyesült Államok érdeke egy Nyugat-barát kormány létrehozása volt, és ennek érdekében nyíltan támogatták az ottani civil szervezeteket, ami otromba államcsínyhez vezetett.

Friedman eszmefuttatásából az következik, hogy a kelet–nyugati feszültség fenntartása Európában az Egyesült Államok stratégiai érdeke, és ebben az Oroszországtól rettegő közép-kelet európai államok csak a segítségére vannak. Amerikának nyilvánvalóan nem érdeke egy Oroszországgal folytatott háború, de a feszültség fenntartása, amelyben az Egyesült Államok egyértelműen vezető hatalom lehet Európában, az igen.

Ha Friedmannak igaza van, akkor Trump sem tehet túl sokat az Oroszországgal való viszony javítása érdekében, kérdés azonban, hogy a változó világban nem változhatnak-e Amerika stratégiai érdekei is?

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Kecskeméti Kurázsi Táncműhely látogatása a Népfőiskolán
2018. május 13.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép