Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. október 21. vasárnap
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: Arisztotelész megmondta
2017. november 17.

„Az utóbbi években a demokráciák jövőjével kapcsolatban világszerte egyre mélyül az aggodalom. Felbátorodott autokraták és felemelkedő populisták megrendítették a liberális demokráciák jövőjével kapcsolatos hipotéziseket mindazon országokban, ahol még virágzik és ahol erősen beágyazódottnak látszott.

Szakértők globális »demokrácia-visszaesést« érzékelnek, és néhányan arra figyelmeztetnek, hogy még a régóta fennálló, »konszolidált« demokráciák is elveszíthetik a szabadság iránti elkötelezettségüket, és a tekintélyelvűbb politika irányába mozdulhatnak el” – írta októberi jelentésében a Pew Research Center közvélemény-kutató intézet.

Az intézet ez év elején harmincnyolc országban, közöttük hazánkban mérte fel az emberek kormányzati formák hatékonyságáról vallott nézeteit. A harmincnyolc többpárti politikai rendszerrel bíró ország átlagában a képviseleti demokrácia támogatottsága (hogy az „jó dolog”) volt a legnagyobb, 78 százalék, de a közvetlen demokrácia támogatottsága is megközelítette ezt a szintet (66 százalék), és ami meglepő lehet, a megkérdezettek fele jónak tartaná, ha az országát szakértők vezetnék. Ez utóbbi már egy nem demokratikus rendszert tételez fel, és ha ehhez még hozzátesszük, hogy egy erős vezető által, sőt katonai vezetéssel működő országnak is egyaránt huszonöt százalékos támogatottsága volt, akkor nem alaptalan a képviseleti demokrácia jövőjéért aggódók félelme.

Amikor a felmérésben a kérdést arra hegyezték ki, hogy mekkora a képviseleti demokráciák kizárólagos támogatottsága, kiderült, hogy a harmincnyolc ország átlagában alig egynegyed, vagyis a nagy többség a nem demokratikus formákat is el tudja fogadni.

A képviseleti demokrácia iránt leginkább a fejlett ipari országok, mint Svédország, Németország, Hollandia, Kanada, az Egyesült Államok elkötelezettek, ahol a lakosság mintegy fele ragaszkodik ehhez a politikai formációhoz. A kevésbé fejlett országok esetében nagy a szórás, és az eredmény nem annyira a fejlettségtől, mint inkább az adott ország történelmi tapasztalataitól függhet. Például Oroszországban, Vietnamban és Mexikóban a képviseleti demokrácia támogatottsága hét-kilenc százalék, míg mondjuk a fejlettség szempontjából közelálló Jordániában, Venezuelában és Törökországban ennek a háromszorosa. A képviseleti demokráciának Magyarországon sincs sok elkötelezett híve, mindössze tizennyolc százalék, a nagy többség más formákat is el tud fogadni, sőt minden hetedik magyar csak a nem demokratikus formákban bízik, vagyis elutasítja a képviseleti demokráciát, és helyette szakértők, erős vezető vagy katonák által vezette kormányban bízna. A nem demokratikus, szakértői kormányok támogatottsága még a legfejlettebb országokban is magas (40-50 százalék), ami arra utal, hogy a lakosság nagy része semmiképp sincs megelégedve vezető politikusainak teljesítményével, és ez a közvélemény-kutatás során mérhető is volt: a képviseleti demokrácia iránti elkötelezettség ott volt nagyobb, ahol a megkérdezettek a gazdaság működésével is elégedettek voltak.

A Pew Research Center egy tavalyi felmérése csak Európára koncentrálva azt vizsgálta, hogy az establishment-ellenes érzelmek mögött milyen motiváló tényezők állnak. Négy ilyen tényezőt tudtak beazonosítani. Az egyik, hogy az európaiak meglehetősen pesszimisták kontinensük gazdasági jövőjével kapcsolatban, kétharmad részük úgy gondolja, hogy a gyermekeik rosszabb körülmények között fognak élni, mint ők, és csak nem egészen az egyharmaduk bizakodó. Ez az arány hasonló az Egyesült Államokban, viszont Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában az arányok lényegében fordítottak, a lakosság többsége hiszi, hogy a következő generáció jobban fog élni.

Egy másik tényező a lakosság mélyen ható félelme az Iszlám Államtól, illetve annak terrorcselekményeitől. Tíz megkérdezettből kilenc gondolja úgy, hogy az Iszlám Állam fenyegetést jelent országa számára, és a megkérdezettek meggyőző többségének, hatvan százalékának az a véleménye, hogy a menekültek növelik országában a terrorveszélyt.

A menekültek és a terrorizmus közötti kapcsolatra való utalás a legmagasabb Magyarországon és Lengyelországban (70-75 százalék), de Olaszországban, Németországban, Hollandiában, sőt Svédországban is ugyanez a többség véleménye.

A harmadik tényező az, hogy sok európai egyre nagyobb aggodalommal figyeli a multikulturalizmus terjedését. E tekintetben a görög, az olasz, a magyar és a lengyel lakosság utasítja el leginkább a multikulturalizmust, a megkérdezettek nagyjából felének az a véleménye, hogy a multikulturalizmus rontja az életkörülményeket, míg tízből csak egy állítja az ellenkezőjét. A multikulturalizmus elutasítottsága még a polkorrekt Németországban és Hollandiában is egyharmados arányú.

A negyedik tényező az, hogy az európaiak nincsenek meggyőződve arról, hogy a fentebb részletezett aggodalmakra a hagyományos pártok választ tudnak adni, ami abban mutatkozik meg, hogy a tradicionális pártok támogatottsága csökken, míg az establishment-ellenes pártok egyre inkább teret nyernek.

A képviseleti demokrácia elkötelezett híveinek alacsony az aránya, tehát minden bizonnyal a politikusaik teljesítményére is visszavezethető, pontosabban arra, hogy a demokratikusan megválasztott kormányok végül nem az őket megválasztók érdekeit, hanem az attól különálló saját érdekeiket képviselik döntéseik során. Erre a jelenségre már egy 1999-es Gallup-vizsgálat is rámutatott, amikor arra a kérdésre, hogy a választások vajon demokratikusak-e, és az országot az állampolgárok akarata szerint kormányozzák, még olyan megállapodott demokráciákban is, mint az Egyesült Királyság, Svédország, Dánia, Finnország Franciaország és Hollandia, a megkérdezettek többsége azt válaszolta, hogy a választások ugyan demokratikusak, az országot azonban nem a népakarat szerint kormányozzák.

Nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy egy államforma elfogadottságát nem annak szervezeti milyensége, hanem a teljesítménye dönti el, bár hogy mit is értsünk teljesítmény alatt, az vitatható. A történelemkönyvekben általában azokat az államformákat, illetve vezetőket dicsérik, akik tartós államalakulatokat hoztak létre, vagy jelentősen javították a nép életszínvonalát. Mivel e problémakör nem vadonatúj, és az elmúlt néhány ezer évben az emberi természet sem változhatott sokat, nyugodtan visszanyúlhatunk Arisztotelészhez, aki hat államformát különböztetett meg, páronként hasonlót, de az egyik rossz volt, mert a vezetők csak a saját érdekeiket követték, a másik pedig jó, mert a vezetők a lakosság többségének érdekeit szolgálták. Így került párba a királyság (jó) a türannisszal (rossz), az arisztokrácia (jó) az oligarchiával (rossz) és a politeia (jó) a demokráciával (rossz). Arisztotelésznek azért nem volt jó véleménye a demokráciáról, mert úgy vélte, a demokráciában „mindig az történik, amit a gazdagok kifosztogatására törekvő szegények tömege akar; nem a törvények uralkodnak az ily államban, hanem a néphatározatok a nép, a démosz pedig a demagógok vezetése alatt maga is sokfejű zsarnokká válik”, amit mi is megtapasztaltunk a huszadik században. Demokrácia helyett Arisztotelész a politeiát, a cenzusra alapított tömeguralmat ajánlja, mert szerinte a történelmileg megvalósult államformák között egyedül ezen államforma képes a gazdagok és szegények közti társadalmi ellentétek nagymértékű kiegyenlítésére, egy széles középosztály létrehozására, amely középosztály hajlandó és képes leginkább ésszerűen viselkedni a közéletben. Mai szemmel nézve ilyen politeiát alkottak a nyugat-európai országok a második világháború utáni időkben, és ez alakult át a kilencvenes évektől oligarchiává, amelyben a legfőbb hatalmat kevesen és a saját magánelőnyük érdekében gyakorolják.

Arisztotelész közel két és fél ezer éves magállapításai jórészt ma is megállják a helyüket. Amit ma a közvélemény-kutatók érzékelnek, az nem más, mint a nép reakciója a valamikori középosztály szétesésére, a vagyoni különbségek szélsőséges megnövekedésére, az új oligarchia választói akarattal ellentétes magatartására.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Szent II. János Pál pápa vérereklyéjének megáldása Izsákon
2018. október 14.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Puszták Aranya c. kiállítás megnyitója

Kápolnásnyék
2018. október 13. 11.00

Keleti Nyelveket Ismertető tanfolyamok

Kezdő szinten: azeri, belarusz, grúz, kazah és haladó szinten: belarusz nyelvből.
Jelentkezési határidő: 2018. október 22.

Lezsák Sándor előadása Pécsett

Pécs, BTK/TTK épület
2018. október 3. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép