Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szabolcs Attila
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2017. július 21. péntek
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: A zöld sötétebb árnyalatai
2017. július 8.

Arnold Schwarzenegger, Kalifornia volt kormányzója és Emmanuel Macron jelenlegi francia elnök az Élysée-palotában találkozik az elmúlt napokban, hogy környezetvédelmi kérdésekről tárgyaljanak, beleértve annak következményeit is, hogy Donald Trump elnök úgy döntött, az Egyesült Államok kilép a párizsi klímaegyezményből.

Mindketten hevesen kritizálták Trump döntését és Schwarzenegger annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy „egy ember nem állhat a haladásunk útjában”. A zöldszervezetek természetesen még kritikusabbak, az Ifjú Európai Zöldek Föderációjának egyik aktivistája például nemcsak szexistának, rasszistának, homofóbnak nevezte az Egyesült Államok elnökét, ami mára már hétköznapi dolognak, homéroszi állandó jelzőnek számít, ám azt is hozzátette, hogy Trump klímatagadó, ami a holokauszttagadáshoz hasonlatos vád, és ha így megy tovább, előbb-utóbb ugyanúgy büntetni is fogják, mint az utóbbit.

De kinek van igaza? A tudománytörténet tele van ádáz vitákkal, ahol az éppen uralkodó (politikailag korrekt) véleményektől eltérőket ellehetetlenítették, esetleg máglyán el is égették. A szexista, rasszista, homofób, klímatagadó jelzőkkel való megbélyegzések azonban kétségtelenül nem adnak választ azokra az álláspontokra, amelyeket nem csak Trump, de számos komolyan vehető kutató is képvisel.

Amiben egyetértés van, az az, hogy a Föld éghajlata – hol gyorsabban, hol lassabban – mindig is változott, az átlaghőmérséklet például 12 °C és 22 °C fok között az elmúlt egymilliárd évben. Jelenleg, a középkori „kis jégkorszakot” követően, épp egy felmelegedési periódusban vagyunk, alig hagyva el az alsó küszöbértéket. Ezen túl azonban szinte mindenben vita van. Vannak, akik magát a Föld egészének felmelegedését vagy legalábbis annak utóbbi két évtizedben bekövetkező folytatódását kérdőjelezik meg, mint például Roy Spencer, aki a NASA meteorológusaként a mikrohullámú sugárzások műholdas mérései alapján azt állítja, hogy az utóbbi tizennyolc évben a Föld átlaghőmérséklete nem növekedett. Követve Churchillt, aki csak abban a statisztikában hitt, amelyet maga hamisított, megpróbáltam klímavitamentes adatokat találni a Föld hőmérsékletére, de csak az Egyesült Királyságra sikerült, az elmúlt száztizenhat évre. Ez a statisztika azt mutatja, hogy az 1950 és 1970 közötti lehűlési periódus után (amikor sokan újabb jégkorszakot vizionáltak) 1975 és 2000 között egy gyors felmelegedés következett be (0,8 °C), de 2000 körül ez a tendencia megállt, ami Spencer véleményét látszik igazolni.

De fogadjuk el, hogy a klíma, legalábbis az északi féltekén, ahol élünk, melegszik, hiszen a téli hótakaró eltűnését, a forró nyarakat saját magunk is tapasztaljuk. A további kérdés, hogy mi ennek az oka, pontosabban, hogy ebben mi az emberi tevékenység által kibocsátott szén-dioxid szerepe. A szakirodalom szerint a Föld légkörében a legfontosabb üvegházhatású gázok a vízgőz, a szén-dioxid, a metán, a dinitrogén-oxid és az ózon. A szén-dioxid tehát csak egy a tényezők közül, és nem is biztos, hogy a legfontosabb, hiszen például a metán üvegházhatása a szén-dioxidénak a huszonháromszorosa. Nagy izgalmat váltottak ki 2016-ban azok a cikkek, amelyek arról számoltak be, hogy az állandóan fagyott észak-oroszországi területeken a felmelegedő talajból nagy mennyiségű metán áramlik a levegőbe, néha igen látványos krátereket alakítva ki. De a metánkibocsátásért a szarvasmarhák is felelősek, mert emésztésük során naponta 100–120 liter metán kerül a levegőbe. Mindez megkérdőjelezi a szén-dioxid-kibocsátásra koncentráló klímamodellek megbízhatóságát. Hosszasan lehetne még folytatni az egymásnak ellenmondó vagy a hangsúlyokat más tényezőkre helyező felfogásokat, biztonsággal csak azt mondhatjuk, hogy az éghajlat valóban változik, ugyanakkor kevés az ismeretünk arról, hogy e változás mennyire vezethető vissza természetes és mennyire az ember által okozott tényezőkre.

Persze ha valamiben nem vagyunk biztosak, az óvatosság nem árt. Mivel az üvegházhatású gázok kibocsátása elsősorban az energiatermeléssel van kapcsolatban, az első kérdés az, hogy mire is megy el a felhasznált energiánk és hogy lehet-e azt csökkenteni. Az Európai Unióban például az energia egyharmadát a közlekedés-szállítás használja fel. Kell-e ennyit közlekedni? Szükség van-e arra, hogy lényegében ugyanazokat a termékeket szállítsuk az egyik kontinensről a másikra? A közlekedéshez kapcsolódik a munkahelyre való ingázás. Ez esetben is feltehetjük a kérdést: vajon az embernek kell-e mennie a munkahelyhez, avagy a munkahelynek az emberhez? Szükség van-e arra, hogy egyre több ember éljen városokban, holott a decentralizált településszerkezet sokkal kisebb környezeti terhelést jelent és a zöldek által preferált megújítható energiákat is csak decentralizált településszerkezetekben (családi házakban) lehet gazdaságosan alkalmazni? Ám amíg a jelenlegi profitmaximalizáló szemlélet határozza meg közgazdasági gondolkodásunkat, nehéz lesz környezetkímélő gazdasági szerkezetet kialakítani.

Hasonlóképp feltehető kérdés, hogy vajon minden embernek joga van-e ugyanakkora mennyiségű energiát fogyasztani. Jelenleg az Egyesült Államok egy polgára átlagosan tízszer annyi energiát fogyaszt, mint egy indiai, és kétszer annyit, mint egy európai. Ha mindenki ugyanannyit fogyaszthat, és miért ne lenne joga hozzá, akkor a világ energiafogyasztása és szén-dioxid-emissziója még sokáig nőni fog és ebben a folyamatban az, hogy Donald Trump megnyit-e néhány szénbányát vagy sem, nem oszt, nem szoroz.

De ha a szén-dioxid-kibocsátás a probléma, a fosszilis energiatermelés gazdaságilag reális alternatívája nem a szélerőmű, pláne nem a naperőmű, hanem az atomerőmű, vagy ahol erre még van lehetőség, a vízierőmű. Érdekes módon a környezetvédők mindkettőt hevesen ellenzik. Emlékezetes, hogy nálunk a negyedéig elkészült bős-nagymarosi erőmű épp a zöldek (ténylegesen a korai pártképződmények) heves ellenállásán bukott meg. Sajnálatos, mert nem is annyira az energiatermelés, mint inkább a vízgazdálkodás szempontjából szükség lesz rá, és egyszer majd valamelyik magyar kormánynak be kell ismernie, hogy nagy hiba volt a program politikai okokból történt leállítása. Németországban a zöldek sikeresen elérték az atomerőművek betiltását, miközben a szomszédos Franciaországban a villamosenergia-termelés hetven százalékát atomerőművek adják. A sugárzással lehet ijesztgetni embereket (minden sugárzik, egy téglaépület is), de akkor az európai parlamenti zöldek miért akarják megszüntetni az ITER programot, ami a tiszta energiát szolgáló magfúziós energiatermelés kutatását szolgálja?

Ha a klíma akár természetes módon, akár emberi hatásra, általunk kevéssé befolyásolható módon változni fog, nem célszerűbb-e azon törnünk a fejünket, hogy mi ellene a védekezés? Egy ilyen példa az afrikai Nagy Zöld Fal létrehozása, amelyet a Szahara terjeszkedésének megállítására a szubszaharai országok kezdeményeztek és az afrikai kontinenst mintegy hétezer kilométeren keresztül átszelő ötven kilométer széles erdősáv lenne. Valami már meg is valósult belőle, és a projektet az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió is támogatja, az előbbi 115 millió dollárral, az utóbbi 1,9 millió euróval, ami egyben azt is jelzi, hogy ki törődik többet a környezetvédelemmel, ha nem csupán víziók felvázolásáról van szó. A program során felhasználták Algériának a Zöld Gát építésénél szerzett tapasztalatait, de ki hallott a Zöld Gátról? Valamikor az ötvenes években volt egy Davidov-terv, ami a nagy szibériai folyók vizének egy részét akarta délre fordítani, hogy öntözni lehessen a száraz közép-ázsiai térséget és újból életre lehessen kelteni az Aral-tavat. A tervet az 1980-as években, főleg környezetvédelmi okokból, elvetették. Akkor amerikai tudósok attól féltek, hogy lehűlést okozhat az északi féltekén, most éppen azért javasolják egyesek, hogy hozzon lehűlést (a véleménykülönbségek az Északi-tenger sótartalmát illető modellspekulációkkal kapcsolatosak). Nyugat- Európára is el lehet mondani, hogy ha a NATO fejlesztésére szánt pénzt az északi folyók vizének részbeni délre fordítására használnák fel, megállíthatnák a mediterrán térség elsivatagosodását. Ha Kadhafi, a maga négymillió lakost számláló országával tudott ötezer kilométernyi mesterséges folyót építeni, hasonló az ötszázmilliós Európának is sikerülhet.

Persze ilyen kérdésekről a klímaértekezleteken nincs szó, maradnak a szélmalmok és a melegedés megállításával kapcsolatos ábrándozás, és ami sajnálatosabb, az ábrándok másokra kényszerítése.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Angola nagykövete a Lakiteleki Népfőiskolán
2017. július 7.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
XXIII. Országos Polgárőr Nap és VI. Országos Lovas Polgárőr Szemle

Nyíregyháza, repülőtér
2017. június 24. 10.00

Kölcsey Kör: A kecskeméti egyetem fejlődésének hatása a város életére

Kecskemét, Piarista Gimnázium díszterme
2017. június 22. 18.00

Felhívás: Parnasszus Irodalmi Tábor

Jelentkezési határidő:
2017. július 5.

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép