Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. május 20. vasárnap
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lóránt Károly: A pók neve: J. H. Retinger
2017. június 3.

Rockefellernek igaza van, hogy a világ bonyolultabb lett, de ez még nem indokolja, hogy a nemzetállamok szuverenitásukat nemzetek feletti erőknek adják át. Az idei évi Bilderberg-találkozót június 1–4. között tartják az egyesült államokbeli Chantillyben, egy húszezer lakosú virginiai kisvárosban, amely szép nevét egy Párizs melletti kastélyról kapta még abban az időben, amikor Franciaország jelentős érdekeltségekkel bírt Amerikában.

A találkozó témái és a résztvevők névsora már ismert, így érdemes elgondolkodnunk e nagy múltú intézmény történetén és nemzetközi szerepén is.

A Bilderberg-találkozókat 1954-ben megszervező Józef Hieronim Retinger 1888-ban született, az akkori Osztrák–Magyar Monarchia Galícia nevű tartományában fekvő Krakkóban. Apja, Józef Stanislav Retinger magánjogtanácsos volt egy lengyel nemes, gróf Wladyslaw Zamoyski szolgálatában. Az idősebb Retingert nagy lengyel patriótaként tartják számon, aki még a nevét is lengyelesítette az eredeti Röttingenről, amelyet attól a német várostól kölcsönzött, ahonnan a család származik. Az ifjabb Retinger hamar elárvult, és ekkor a gróf pártfogásába vette, s 18 éves korában, 1906-ban a Sorbonne-ra küldte tanulni.

Retingerről az interneten számtalan bizonyítatlan történet kering, mondják, dolgozott az MI5-nek vagy az MI6-nak, volt cionista ügynök, jezsuita kém, zsidó, homoszexuális és még hosszan lehetne sorolni a neki tulajdonított szerepeket. Egyet azonban nem lehet elvitatni: a szerény, mondhatni előnytelen külső mögött páratlan képességekkel, különös szervezőképességgel megáldott, karizmatikus személyiség rejtőzött. Két év alatt elvégezte az egyetemet, 1908-ban kapott PhD-fokozatot irodalomból, és az egyetemi évek alatt – a lengyel gróf társasági körének segítségével is – igen neves barátokra tett szert.

Baráti köréhez tartozott Marquis de Castellane (Boni), a francia La Belle Époque (a mi boldog békeidőnknek megfelelő időszak) híres divatdiktátora, Maurice Ravel, a későbbi híres zeneszerző, Francois Mauriac és André Gide, két későbbi irodalmi Nobel-díjas és még hosszan lehetne sorolni a 20. század első felének francia nagyságait. Politikai pályafutását az 1910-es évek elején kezdte, amikor galíciai lengyel politikai csoportok kérésére, Londonban ügynökséget szervezett a lengyel ügy, a három részre szakított ország újraegyesítésének támogatására. Ennek részeként 1913-ban megszervezett egy cserkésztalálkozót, ahol a három országból – Németország, Oroszország, Osztrák–Magyar Monarchia – összehozott lengyel cserkészek már Lengyelország zászlaja alatt táboroztak.

Az első világháború idején Marquis de Castellane segítségét igénybe véve, megpróbálta meggyőzni Ausztriát, hogy fordítson hátat Németországnak, és kössön különbékét, ám törekvése nem járt sikerrel, sőt hamarosan persona non grata lett Ausztriában és Angliában, Németországban pedig vérdíjat tűztek ki a fejére. Ekkor Mexikóba ment, ahol arra ösztönözte a mexikói kormányt, hogy államosítsa az amerikai olajérdekeltségeket, így hamarosan Amerikában is ellenséges szemmel tekintettek rá. A második világháború idején Retingert a lengyel tábornok és miniszterelnök Wladislaw Sikorski társaságában találjuk, majd annak rejtélyes repülőgép-szerencsétlensége után, 1943-ban a száműzetésben tevékenykedő lengyel kormány tanácsadója lett. E kormány kérésére 1944-ben egy angol katonai ejtőernyős akció keretében Lengyelországba utazott, hogy meggyőzze az ottani katonai ellenállást, a Honi Hadsereget, hogy a teheráni konferencia után már nincs remény, Lengyelország orosz érdekszférába kerül, és hogy keressék az oroszokkal való kapcsolatokat. Megint csak nem járt sikerrel, a Honi Hadsereg számára gyanússá válik, és csak az menti meg az életét, hogy a neki szánt méregadagnak csupán a felét kapja, mert a másik felét valamely okból elveszik az e feladatra kiszemelt nővértől. Nagy nehezen felépül, és Angliába menekítik.

A második világháború után Retinger a fejébe veszi, hogy egyesített, békés Európát hoz létre. Kezdeményezi a Gazdasági Együttműködés Európai Ligáját (European League for Economic Cooperation), amelyből azután a későbbi Európai Gazdasági Közösség, majd az Európai Unió is kinőtt (az 1946-ban alapított szervezet a föderális Európáért lobbizó csoportként a mai napig működik), majd 1954-ben megszervezi a szintén mai napig működő Bilderberg-csoportot, amely csoport nevét az első konferencia helyszínéről, a hollandiai Oosterbeekben lévő Bilderberg Hotelről kapta.

Maga Retinger, aki a csoport főtitkára volt egészen 1960-ban bekövetkezett haláláig, egy 1956-ból származó írásában azzal indokolja a csoport létrejöttét, hogy ebben az időben számos embert kezdett nyugtalanítani a Nyugat-Európa és az Egyesült Államok között kialakuló bizalmatlanság. Ő ekkor megkereste a holland királynő férjét, Bernhard herceget és más vezető személyiségeket, s meggyőzte őket arról, hogy szükség van egy olyan klubra, ahol vezető politikusok, ipari vezetők és más befolyásos emberek az Atlanti-óceán mindkét oldaláról bizalmasan megbeszélhetik a jelentkező problémákat.

A beszélgetések nyíltságát és őszinteségét azonban csak úgy lehetett biztosítani, ha a meghívottak és az elhangzottak nem kerülnek a nyilvánosság elé. A konferencia résztvevői (még ha hazájukban esetleg miniszterelnökök is) csak a saját személyükben fejthetnek ki véleményt. A résztvevőket – legyenek azok akár politikusok, ipari vezetők, újságírók, szakszervezeti vezetők, tudósok – úgy kell kiválogatni, hogy országukban befolyásosak legyenek. Az értekezlet a vitatott témákban igyekszik az ellentéteket mérsékelni, de nem hoz határozatot. Az értekezlet végén egy, a következtetéseket tartalmazó dokumentum készül, de nem kerül szavazásra.

Ez a Retinger által megálmodott és megszervezett rendszer negyven éven át úgy működött, hogy a külvilág nem is sejtette létezését, csak az 1990-es évek közepén kezdték civil szervezetek firtatni e titkos szervezet tevékenységét, de sokáig őket is az összeesküvés-gyártók körébe sorolták. Ma a Bilderberg-csoportnak honlapja van, ahonnan megtudható, hogy hol és mikor lesz a következő konferencia, mik lesznek a témák és kik a meghívottak.

Az első, 1954-ben tartott összejövetelen Bernard herceg és Retinger mellett ott volt David Rockefeller, a Chase National Bank első elnökhelyettese, Guy Mollet francia és Alcide de Gasperi olasz miniszterelnök. Az akkori, összesen hetvenhat résztvevő között találunk ipari vezetőket, befolyásos napilapok főszerkesztőit, kutatóintézeti és szakszervezeti vezetőket, no meg természetesen politikusokat. Henry Kissinger már 1957-ben is részt vett az összejövetelen, ami talán azért érdekes, mert a tavalyi összejövetelen is ott volt, és idén is a meghívottak között van,ezzel ő a legrégebbi „bilderbergi”. Az idő egészében a meghívottak egynegyede az Egyesült Államokból származik, a többiek nagyjából országnagyság szerint oszlanak meg az európai országok között. Magyarországról eddig Bokros Lajost, Surányi Györgyöt, Bajnai Gordont és Martonyi Jánost hívták meg.

Bármilyen szándékkal is szervezte meg Józef Retinger a Bilderberg-konferenciákat, az összejövetelek valódi értelmét David Rockefeller egy 1991-es nyilatkozata fejezi ki: „Hálásak vagyunk a Washington Post, a New York Times, a Time Magazine és más jelentős kiadványok összejöveteleinket látogató igazgatóinak, akik közel negyven éven keresztül betartották diszkrécióra vonatkozó ígéretüket… Lehetetlen lett volna számunkra, hogy a világra vonatkozó terveinket kialakítsuk, ha ezekben az években ki lettünk volna téve a nyilvánosság fényének. De a világ bonyolultabb lett, és kész arra, hogy egy világkormány jöjjön létre. Egy intellektuális elit és a világ bankárainak nemzetek feletti szuverenitása biztosan előnyt kell, hogy élvezzen a nemzeti önmeghatározás múlt századokat jellemző gyakorlatához képest.”

A bilderbergiek igazolt története rávilágít arra, hogy a „világelit” hogyan fonja hálóját a nemzetállamok csapdába ejtésére: befolyásos és lényegében azonos érdekekkel és értékrenddel bíró emberek hálózatát hozza létre, akik azután saját országukban a közösen kialakított, nemzetek feletti koncepciót igyekeznek megvalósítani. E célt szolgálja egyébként a Közép-európai Egyetem is.

Rockefellernek igaza van, hogy a világ bonyolultabb lett, de ez még nem indokolja, hogy a nemzetállamok szuverenitásukat általuk nem ellenőrizhető, nemzetek feletti erőknek adják át. Eljött az ideje, hogy a nemzetállamok a köréjük évtizedek óta fonódó hálót – egymással összefogva – széttépjék.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Kecskeméti Kurázsi Táncműhely látogatása a Népfőiskolán
2018. május 13.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép