Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. június 24. vasárnap
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lezsák Sándor: Sass Kálmán bronz mellszobra előtt
2017. november 22.

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eseményei közül számos máig feltáratlan vagy megmagyarázatlan történés van. Lezsák Sándor beszéde elhangzott Érmihályfalván, a református templom kertjében 2017. november 19-én, Sass Kálmán bronz mellszobrának avatásán.

Egyre kevesebben élnek már a hiteles tanúk közül is. Gyakran maga az államhatalom védelmében tevékenykedő régi pártállami emberek akadályozzák mind a tények feltárását, mind az utólagos igazságszolgáltatást és rehabilitációt. Elég csak arra utalnunk, hogy a védtelen civilekre leadott sortüzek felelőseinek többségét a rendszerváltás után még két évtizeddel sem lehetett megnevezni. Elévülésre hivatkozva a nyomozószervek megtagadták a fennmaradt tényanyag kivizsgálását. Elég arra emlékeztetni, hogy Budapest szocia- lista–liberális vezetése az első szabad választás után még két évtizedig megtiltotta, hogy a koncepciós perekben kivégzett Tóth Ilona medika vagy Mansfeld Péter emléktábláit a főváros közterületén elhelyezzék. Nos, ezeknek a magyarországi tapasztalatoknak az ismeretében nem meglepő, hogy a nyilvánvalóan hamis vádak alapján elítélt és kivégzett Sass Kálmán érmihályfalvai református lelkész rehabilitálása mindmáig nem történt meg Romániában. Az elmúlt huszonhét évben a román igazságügyi szervek már huszonhárom alkalommal utasították el azokat a kérelmeket, amelyek a koholt vádak alól Sass Kálmán utólagos felmentését indítványozták. Sass Kálmán rendezetlen sorsa nem egyedi eset, mert még sok kivégzett áldozatnak, vagy hosszú éveket a kommunista diktatúra börtöneiben, kényszermunka-táboraiban sínylődő fogolynak nem sikerült igazságot szolgáltatni. A diktatúra összeomlása után évtizedekkel sem. Sass Kálmánnak – és még oly sok sorstársának is – nem sikerült megadni a végtisztességet sem. Családja többször hiába kérelmezte Románia központi büntetés-végrehajtási intézetének parancsnokságától Sass Kálmán földi maradványainak kiadását, mindig elutasító vagy semmitmondó válaszokat kapott.

Sass Kálmán perében a képtelen vádak sokasága hangzott el – így például a Rongyos Gárdával vagy a Nyilaskeresztes Párttal való kapcsolattartás és külföldi hatalom számára történő kémkedés vádja. Valójában Sass Kálmán 1944-ben érmihályfalvai zsidókat bújtatott a tanyáján, és menedéket nyújtott egy partizánnak is. Minden tette azt igazolta, hogy távol állt tőle a nyilas ideológia – mégis ezzel vádolták meg. Magyarsága és protestáns hite már a királyi román hatalomnak sem tetszett, és 1939-ben több lelkésztársával együtt kiutasították az országból. Csak az Érmihályfalvát Magyarországnak ítélő bécsi döntés után térhetett vissza a parókiára, de 1947-ben ismét börtönbe kerül, és csak az általa bújtatott partizán – Maléter Pál – közbenjárásának köszönhette a szabadulását. Mivel Maléter 1956 után Magyarországon is vádlott lett, bujtatása immár súlyos vádponttá vált Sass Kálmán perében. A harmincnégy vádlott közül kettőt – így Sass Kálmánt is – agyonlőttek, tíz vádlottat életfogytig tartó kényszermunkára, és a többi vádlott nagyobb részét huszonöt éves kényszermunkára ítélték. Sass Kálmánt a rabtársai által készített papucsban vitték a kivégzőosztag elé, mert a vallatások során a talpát addig verték, hogy alig tudott járni. Méltósággal halt meg. Bár a harmincnégy vádlott közül egyik sem beszélt és értett jól román nyelven, ebből a perből nem maradt fenn magyar nyelvű kihallgatási jegyzőkönyv. A legtöbb vádlott azt sem tudhatta, mert meg sem érthette, hogy mivel vádolják, és miért ítélik el. A román politikai vezetés mindmáig nem rehabilitálta a nyilvánvalóan hamis vádak alapján elítélteket, ezért közterületen nem lehet megemlékezni mártíromságukról és szenvedéseikről.

A diktatúra mindennapjaiban a családtagok élete valamely családtag letartóztatásának pillanatától a teljes létbizonytalanságba süllyedt. A házastársat kirakták a munkahelyéről, a gyermekeket az egyetemről és a középiskolából. Sass Kálmán egyik fiát, Bélát kihallgatásra vitték Nagyváradra, ahol úgy megverték, hogy hazajövetele után két hétig a saját hozzátartozóit sem ismerte meg. A verések és kínzások maradandóan károsították a szervezetét. Az ötgyermekes család teljes vagyonát elkobozták, és egy dunyhával és fél zsák krumplival internálták őket messze, Kelet-Romániába, ahonnan csak kilenc év múlva szabadultak. Csak ekkor tudatták velük, hogy a családapát, Sass Kálmánt már kilenc éve kivégezték.

Emlékezzünk meg arról is, hogy Sass Kálmán tudós lelkész volt, 1935-ben Nagyváradon kiadta „Mezőtelegd története” című könyvét. „Iskoláink története” című, 1938-ban kiadott munkájában írta le: „Elvész az a nép, mely tudomány nélkül való.” „Az érmelléki református egyházmegye levéltára” című tanulmánya 1944-ben jelent meg. Lelkésztársa, Szíj Rezső jegyzetekkel és kiegészítésekkel 2002-ben kiadta „Az érmelléki reformátusság nyomában” című tanulmánygyűjteményt.

A mártíromság a meggyőződésért, hitért vállalt erőszakos halál. De a mártír törvényszerűen felmagasztosul, míg elpusztítója a történelemben megvetendő, alantas szereplővé süllyed. Minél inkább védi a múlt rendszer rémtetteit, és azonosul a ma regnáló hatalom a hajdani vérbírákkal, annál inkább osztozik azok megvetendő, gyalázatos történelmi szerepével. A mártírok emlékét érdemben nem a hatóságilag engedélyezett emléktáblák őrzik, hanem az életüket, magatartásukat, kitartásukat tisztelők tudata és szíve.

Sass Kálmán szülőfalujában, Gálospetriben emlékszoba őrzi a munkáit, Svédországban, a strängnäsi dómban – ami Svédország egyik legrégebbi egyházi létesítménye – a Mártírok kápolnája is őrzi az emlékét. Érmihályfalván, a református temetőben három évvel ezelőtt avatták fel az emlékhelyét, és immár most bronz mellszobra előtt is tiszteleghetnek méltatói, követői.

A reformáció ötszázadik évében fogadják tisztelettel és szeretettel a Lakiteleki Népfőiskola ajándékát, Lantos Györgyi csongrádi szobrászművész alkotását. Adassék meg mielőbb a történelmi és a törvényes igazságtétel is. Akkor lesz itt, ezen a tájon, az Érmelléken áldás is, meg békesség is.

Elhangzott Érmihályfalván, a református templom kertjében 2017. november 19-én, Sass Kálmán bronz mellszobrának avatásán

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
XXIV. Országos Polgárőr Nap és VII. Országos Polgárőr Lovas Szemle
2018. június 23.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép