Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szabolcs Attila
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2017. november 21. kedd
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lezsák Sándor: Akit Mindszenty bíboros szentelt pappá
2017. november 4.

Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, a Mindszenty Társaság ügyvezető elnöke beszéde elhangzott 2017. október 31-én, Barlay Ödön Szabolcs atya székesfehérvári otthonában.

Barlay Ödön Szabolcs 1919. október 31-én született Kassán

Ciszterci szerzetes, paptanár, irodalom- és egyháztörténész, bölcsészdoktor, cserkészvezető, 1988 óta a történettudományok kandidátusa. Székesfehérvári otthonában Spányi püspök úr, Vargha Tamás honvédelmi államtitkár és Cser-Palkovics András polgármester úr, valamint Szabó Imrefia Béla szobrászművész jelenlétében, a Mindszenty Társaság nevében köszöntöm a 98 éves Szabolcs atyát születésnapján.

A köznapi emberek közül sokan gondolják azt a szerzetesekről, hogy nyugodt életet élnek, elmélkednek, kutatnak a könyvtárakban és levéltárakban, rendszeres időközönként visszavonulnak imádkozni, egyszerű és mértékletes az étkezésük, stresszmentes sorsuk miatt hosszú életűek. A statisztika már régen rámutatott arra a látszólagos ellentmondásra, hogy míg az egyedülálló férfiak átlagos életkora évekkel kevesebb, mint a házasoké, addig a szerzetesek és az apácák az átlagnál hosszabb életűek. Nos, azért látszólagos ez az ellentmondás, mert a szerzetesi közösség mint egy családi közösség működik, és ezen belül senki sem tekinthető egyedülállónak. Barlay Ödön Szabolcs ciszterci szerzetes tartalmas és változatos életútja egyáltalán nem felel meg a szerzetesek nyugalmas életviteléről alkotott közhiedelemnek, mert a Sors mindig a politikai küzdelmek sűrűjébe vezényelte, mindig tevékenynek és gyors gondolkodásúnak kellett lennie, és lehet, hogy egész életében nem volt annyi pihenőideje, amennyi más embernek a fizetett szabadsága révén évente kijár. Mivel életében hosszú időn keresztül foglalkozott – és jelenleg is foglalkozik – az ifjúság nevelésével, lépést kellett tartania a fiatalok gyorsuló életvitelével, és a modern technika eszközeit is meg kellett ismernie. Túl a nyolcvan éven ismerkedett meg a számítógép használatával. Ma már saját honlapja van. Gyakran hetente több esetben is itt helyezi el írásait, elmélkedéseit. „Óriási öröm számomra” – mondta, hogy ma már naponta százan is olvassák legújabb közléseimet.” Soros György életútjáról egy komoly tanulmányt adott itt közre. Most a honlapján – www.inditlak.hu – arra buzdítja olvasóit, hogy vegyenek részt a nemzeti konzultációban.

A cserkészethez már fiatalon közel került. Tizennégy éves korában, 1933-ban rendezték meg Gödöllőn a Cserkészek Világtalálkozóját, a „Jamboree”-t, amikor a világ felfigyelt a magyar cserkészekre. „Fiatal magyarság – A csodaszarvas nyomában” című könyvében az örök értékeket hordozó és embert formáló ifjúsági mozgalomnak, a cserkészetnek állít emléket. Elsőként foglalja össze a művelődéstörténész szemével az angol eredetű, de „magyarrá átlényegült és küldetéstudattal áthatott mozgalmat a kezdettől napjainkig”. Egész életében megőrizte kötődését a cserkészmozgalomhoz.

A hazai cserkészmozgalom betiltása után a féllegális, illegális hittanoktatás során időről-időre felvetődött, hogy létre kellene hozni egy rejtőzködő árnyék-cserkészmozgalmat, de felmérve a Rákosi-korszak hatalmas besúgói és erőszak–apparátusát – ennek a kísérletnek nem volt értelme, és túl sok fiatal meghurcolásával járt volna.

Természetesen, mihelyst lehetett, Barlay Szabolcs is a cserkészmozgalom felélesztésén fáradozott. 1989 szeptemberétől a magyar cserkészmozgalom iránt érdeklődők számára előadásokat tartott minden vasárnap este Pesten, a józsefvárosi Béke Királynéja kápolnában. Az egész ország területéről ide jöttek a tanácsokért, irodalomért a cserkészmozgalom helyreállításáért fáradozók. Barlay Szabolcs ennek a munkának nemcsak az elméleti, hanem a gyakorlati oldalát is vállalta, ő lett a 437. számú cserkészcsapat parancsnoka. Az újjászerveződés után a vezetők továbbképzését vállalta a „Cserkészvezetők Fóruma” előadássorozatában. Később a cserkészek keresztény műveltségét igyekezett erősíteni, mivel a Kádár-korban ilyen ismereteket a közoktatásban nem szerezhettek. „Cserkészet és korszerű keresztény műveltség” címen rendezett előadássorozatot ugyancsak a Béke Királynéja kápolnában.

Visszatérve a fiatalságára, a cserkészet melletti életre szóló vonzalom mellett elmélyült benne Prohászka Ottokár püspök iránti tisztelet is – ami szintén egy életre szólt. A kiváló püspök személyisége, műveltsége, lelkisége már gyerekkorában lenyűgözte. Családi könyvtárukban megvolt a Prohászka összes műveit felölelő huszonöt kötetes sorozat. Amikor iskolásként a magyar, hittan, és történelem dolgozatokban valamely témáról kellett fogalmazást írniuk, mindig utánanézett annak, hogy írt-e, és mit írt ezekről a témákról Prohászka. Megérezte már gyerekkorában, hogy Prohászka számára követendő példakép. Amikor 1938-ban Zircre érkezett novíciusnak, novíciusmestere Naszályi Emil lett, aki a Prohászka Országos Egyesület elnöke volt. Úgy hozta a véletlen, hogy a Prohászka iránti tisztelete – az Egyesület munkájának a megismerése révén – csak tovább növekedett benne.

Barlay Ödönt 1944. május 17-én Mindszenty József szentelte pappá. 1945 novemberétől a római állami egyetem ösztöndíjasa, majd Mindszenty József másodtitkára lett. Gimnáziumi tanár volt a Budai Szent Imre Gimnáziumban, 1947–1948-ban. Az egyházi iskolák nagy többségének államosítását követően pap lett. Egykori tanítványaival csak a rendszerváltozás után, 48 év elteltével találkozhatott. A találkozónak volt egy tanulsága: a diákjai mind hűek maradtak a hitükhöz, egyikük sem vált az állampárti szocialista diktatúra kiszolgálójává. Pedig embert próbáló éveken kellett nekik is keresztülmenniük: kitelepítések, a továbbtanulás lehetőségének elzárása, letartóztatások, állásvesztések. A ciszterci nevelés már fiatalon megacélozta őket.

Aztán 1951-ben eltiltották a papi hivatástól is. Barlay Ödön Szabolcs megnősült, és három gyermek apja lett. Ennek ellenére, mint hittantanár fenntartotta kapcsolatait mind a hívő gyermekekkel, mind hittantanár társaival. Az egyik társa így emlékezik ezekre az 1952–1955 közötti évekre: „Hetente találkoztunk, és ilyenkor papok által szerkesztett, gépelt hitoktatási anyagból hittant tanítottunk. A foglalkozásokon természetesen gyakorta folyt játék. Havonta legalább egyszer hétvégi kiránduláson vettünk részt, melyeknek egy része éjszakai túra volt. Nyáron kerékpárral indultunk útnak, táboroztunk. A heti összejöveteleket magánlakásokon tartottuk. Lehetőleg minden héten másutt, és vigyáztunk, hogy ne egyszerre távozzunk.” Persze, bármennyire is vigyáztak, a hatóság felfigyelt az „illegális hitoktatókra”. Ahogyan egy korabeli újsághír összegezte: „Barlay Ödön Szabolcs volt ciszterci szerzetest 1958. március 4-én tartóztatták le demokráciaellenes ifjúsági szervezkedés és izgatás bűntettének elkövetésének gyanúja miatt. A vizsgálati eljárás Barlay társadalomra való veszélyességét igazolta, ezért közbiztonsági őrizetbe helyezték 1960 márciusáig.” A „közbiztonsági őrizet” az internálás hivatalos elnevezése volt 1956 után.

Csak 1960 márciusában szabadult, de nem sokáig lehetett szabadlábon, mert 1961-ben ismét letartóztatták. Íme egy sajtóhír 1961-ből: „A fővárosi főügyészség által államellenes szervezkedéssel vádolt személyek ügyében befejeződött a bírósági eljárás. A fővárosi bíróság a vádlottak vallomása, tanúkihallgatások, a vád és védelem meghallgatása, valamint a nagyszámú bizonyítékok alapján megállapította, hogy Havass Géza és társai a Magyar Népköztársaság megdöntésére szervezkedtek. Rendkívüli eseményre várva, egy általuk remélt háborús konfliktusra építve, a Magyar Népköztársaság belső rendjének megváltoztatására és burzsoá társadalmi rend visszaállítására készültek fel. Programba vették a termelőeszközök magántulajdonba való visszajuttatását, az egyházi birtokok visszaszerzését. Létrehoztak különböző, főleg fiatalokból álló illegális szervezeteket. Nagy mennyiségű ellenforradalmi propaganda anyagot készítettek és terjesztettek, több illegális sokszorosítót és könyvkötészetet létesítettek. Az illegális csoportokat rémhírek terjesztésére és más, népi demokratikus államrendünket bomlasztó munkára utasították. A szervezkedés vezetői ellenséges tevékenységük fedésére felhasználtak néhány társadalmi egyesületet és egyházi intézményt. Az általuk irányított szervezkedés egyszerű tagjai, különösen a fiatalok előtt eltitkolták végső politikai céljaikat, az illegális csoporttagok egy részét vallásos hiszékenységükre építve vezették félre. (…) A bíróság, mérlegelve a rendelkezésre álló bizonyítékokat, megállapította a szervezkedés társadalomellenességét. A tárgyalás során felmerült bizonyítékok alapján a vád tárgyává tett cselekményben a fővárosi bíróság Barlay Ödönt 8 év börtönre ítélte.”

Feltűnő, hogy a tizenkét vádlott közül ő, a sokadrendű vádlott kapta a legsúlyosabb büntetést, holott csak hitoktatással foglalkozott. Nyilván számításba vették, hogy ő Mindszenty másodtitkára volt. Az elsőrendű vádlott, Havass Géza büntetése öt év, hat hónap börtön volt.

Akkoriban nagyon ritkán – mondhatni, kivételesen – fordult elő, hogy a nyilvánosság előtt megjelenhetett a vádlott utolsó szó jogán elmondott véleménye. Ebben a perben ez megjelenhetett, természetesen terjedelemben háromszor annyi szerkesztőségi kritika, hiteltelenséget sugalló megjegyzés – például, hogy hittantanulás ürügyén szították a békétlenséget – fűződött a vádlottak mondataihoz. Barlay így szólt az utolsó szó jogán: „A legnagyobb teher rám hárul. Végeredményben én indítottam el azt a mozgalmat, ami itt, a tárgyalóteremben fejeződött be. Ha valakinek volt bátorsága szembeszállni a népi demokráciával, vegye vállára büntetését is. Küszködő ember voltam. Két malomkő között őrlődtem. Írásban kaptam engedélyt és utasítást arra, hogy mint tudós működhettem, de a parancs megmásult. Minthogy pedig igen sok figyelmeztetést kaptam, ne folytassam illegális politikai munkámat, népi demokráciaellenes tevékenységemet, éppen ezért az igazság mérlegébe magam mellett nem tudok mást tenni, mint azt a beismerést, hogy zsákutcába kerültem és megmaradt papi becsületemmel elismerem: az én utamon tovább jutni nem lehet.”

Általános amnesztia révén Barlay Ödön Szabolcs 1963-ban szabadult. Tudományos feladatát – a XVI. századi magyar irodalom és művelődés részleteinek a feltárását – elölről kellett kezdenie, mert teljes kutatási anyagát, céduláit, jegyzeteit, hanglemezeit a paptanárok letartóztatásával egyidejűleg elkobozták. A hetvenes–nyolcvanas években számos zenetudományi tanulmánya jelent meg a XVI-XVII. század magyar komoly zenei műveltségről. 1983-ban újra engedélyt kapott papi hivatása folytatására. A Terézvárosban, majd a Józsefvárosban szolgált 1992-ig, nyugdíjazásáig. 1991-ben segítette az egyházi iskolák újjáalakulását. Íme, egy hír 1991-ből: „Jelentkezzenek azok, akik keresztény szellemű iskola (óvoda, általános és középiskola) létrehozását tervezik.” A felhívást követően az ország minden részéből sokan érdeklődtek. Erről tájékoztatott bennünket a Pro Ecclesia segítőszolgálat ügyintézője, Barlay Ö. Szabolcs.

Sikeresen megvédte kandidátusi értekezését 1986-ban. Ahogyan az akkori sajtó erről röviden írt: „A Tudományos Minősítő Bizottság közli, hogy Barlay Ödön Szabolcs: „Romon virág”. Fejezetek a Mohács utáni reneszánszról c. kandidátusi értekezésének nyilvános vitája 1986. június 8. de. 16 órakor. Helye: MTA kisterem.” 1993-tól az MTA nagydoktora és a Reneszánszkutató Csoport tagja.

Prohászka Ottokár életszentségéről szóló könyvéért – az angol nyelvű kiadásért – XVI. Benedek pápa köszönetét tolmácsolta a Szentszék. „Engedje meg, hogy Őszentsége államtitkársága megbízásából megköszönjem a The Secret of Ottokár Prohászka's Life című könyv Szentatyának küldött példányát, amely az 1927-ben elhunyt Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök úr születésének 150. évfordulója alkalmából jelent meg.

Barlay Ö. Szabolcsot, az ELTE Egyetemi Tanácsának határozata alapján egyetemi tanárnak nevezték ki. Az oklevél átadására 1991. szeptember 9-én került sor. Egyike lett annak a nem túlságosan sok katolikus papnak, akik állami egyetemen részesülnek ebben a címben. A köztársasági elnök Barlay Szabolcsot 2001. augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesítette.

Személyes kötődésem több évtizedes Prohászka tanulmányaival, irodalomtörténeti és pedagógiai munkásságával, baráti biztatásával engem is erősített. Isten szolgájának, bíboros urunknak tiszteletére alapított emlékérmet azzal a gondolattal adom át, hogy bár a Jóisten sokáig éltette, de éltesse még továbbra is a keresztény Magyarország javára fizikai és szellemi egészségben.

Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, a Mindszenty Társaság ügyvezető elnöke beszéde elhangzott 2017. október 31-én, Barlay Ödön Szabolcs atya székesfehérvári otthonában

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Sass Kálmán mellszobrának avatása Érmihályfalván
2017. november 19.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Atilla fia, Csaba királyfi

Budapest, Polgárok Háza
2017. november 22. 18.00

Meghívó Sass Kálmán mellszobrának avatására

Érmihályfalva (Partium)
2017. november 19.

Bethlen Gábor Alapítvány díjátadó ünnepsége

Budapest, Pesti Vármegyeháza
2017. november 15. 17.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép