Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szabolcs Attila
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2017. november 21. kedd
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lezsák Sándor: Aki az életét szétajándékozta
2017. november 9.

Lezsák Sándor, a Mindszenty Társaság ügyvezető elnökének Bíró László tábori püspökről szóló laudációja elhangzott a Mindszenty-emlékérem átadóünnepségen, a Parlament Vadásztermében, 2017. november 3-án.

„Zsúfolásig megtelt Szekszárdon a belvárosi plébánia közösségi terme” – írta 2013 februárjában az Új Ember tudósítója. „Bíró László püspök, a város szülötte mutatta be Rendelkezésre állok című, a Szent István Társulat gondozásában megjelent könyvét. Az életrajzi kötet tanúságát adja annak, hogyan lehet változó történelmi korunkban hűségesnek maradni a hagyományokhoz és a hithez. Bíró püspök láttató szavakkal emlékezett arra a paraszti világra, amelyben nevelkedett, amely megtartó erőt jelentett számára, és ma is kíséri életét. Szekszárd Alsó utcáról – szűkebb pátriájáról – így vall: »A közösségben mindenkinek megvolt a maga helye, tennivalója, ott nem lehetett névtelenül meglapulni; az ember megtanult adni és kapni, segíteni és a segítséget elfogadni. A kukoricafosztástól kezdve a babválogatáson át a disznóvágásig a nagycsalád együtt mozgott. A közös munkának nemcsak az lett az eredménye, hogy csűrbe került a gabona, hordóba a must, hanem közösségi, az összetartozást erősítő alkalmak voltak ezek, amikor nemcsak a tennivalót osztották meg egymással, hanem a jól végzett munka örömét is. Ezek az események lehetőséget adtak a találkozásra és a megbékélésre is. Ezáltal erősödött a család és a rokonság egysége, elmélyült az egymásra, a másik életére való odafigyelés.« Családi erőből épült fel a házuk is 1960-ban: »Mi, gyerekek is dolgoztunk, hordtuk a téglát, kevertük a maltert, jöttek a rokonok és a szomszédok. Máskor apám fuvarozott nekik, és segített ebben-abban. Mintegy kötelező összefogás volt. Senki nem jegyezte, ki hány munkaórát dolgozott valakinél, hogy majd az is ugyanannyival segítsen neki. Sokkal mélyebben munkált az összetartozás és egymásrautaltság tudata.«”

A hetvenes-nyolcvanas években nem csak Romániában volt falurombolás. A hatályos településrendezési terv értelmében Magyarországon is számos településen felszámolták a családi házas utcákat, hogy helyükre panelházakat építsenek. A püspök úr szülőháza is ennek a végítéletnek lett az áldozata. Ahogyan ő erre emlékezik: „Már az utca sincs meg, 1987-ben szanálták. Apám azon a héten halt meg, amikor ki kellett költöznünk az általa épített házból. Hogy tényleg ebbe halt-e bele, nem tudom. De nem élte túl annak a pusztulását, amit a jövőnek épített.”

Püspök úr a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd a Győri Hittudományi Főiskolán folytatott filozófiai és teológiai tanulmányokat, 1974. június 23-án szentelték pappá Szekszárdon. Ezután a Pécsi egyházmegye szolgálatában volt káplán Mágocson, Szigetváron és Pécsett, majd plébános a pécsi székesegyházban. Szerette a papi munkát. Erről így vall: „Mindig azt szoktam mondani, hogy a hivatásom a hobbim. Ez a fajta életmód nekem ajándék, nem fáraszt, hogy csinálni kell. Mindig megvolt a magam szűkebb közössége, ahová tartoztam. A papi magány inkább vágyott érték volt egész életemben, mint hogy ettől szenvedtem volna. Én azt gondolom, hogy az életnek az értelme az, hogy szétajándékozzuk. Ettől lesz igazán értéke. Akkor lesz boldog az ember, ha megtalálja a saját hivatását, mert akkor mindig talál olyanokat, akiknek szétajándékozhatja magát, de csak akkor, hogyha nem saját magáért teszi.”

1994. április 18-án II. János Pál pápa Castra Galbae-i címzetes püspökké, és kalocsa-kecskeméti segédpüspökké nevezte ki, 1994. május 21-én szentelték püspökké a kecskeméti Társszékesegyházban – köznyelven, a kecskeméti Nagytemplomban. Itt a templom történetében először történt püspökké szentelés, de nem csak ezért telt meg zsúfolásig a hatalmas templom. Püspök úr szeretett hívei több busszal és sok-sok személyautóval jöttek ide előző szolgálati helyéről, Pécsről, és sokan jöttek el szülővárosából, Szekszárdból is.

1994-től teológiai tanár és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottságának az elnöke, 1996-tól a Központi Papnevelő Intézet rektora Budapesten, és a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferense. Több éven keresztül az Új Ember katolikus hetilap szerkesztőbizottságának az elnöke volt. 2008. november 20-án XVI. Benedek pápa kinevezi Magyarország katonai ordináriusává. Tábori püspöki beiktatása 2009. január 9-én volt a Szent István-bazilikában, Budapesten.

Püspöki jelmondata: „Tecum pro te” – azaz „Veled – teérted”. Szűkebb értelemben ez annyit jelent, hogy „Krisztussal, Krisztusért élni és cselekedni”. Tágabb értelemben ez azt is jelenti, hogy csak közösségben és közösséggel együtt lehet eredményesen cselekedni. Ahogyan ezt a feladatot püspök úr megfogalmazza: „Nem hiszem, hogy saját erőből lehet Isten országát megjelenítő papi életet élni. Ehhez kell a Vele és az emberekkel való egység is. Nincs individualista kereszténység. Ha komoly munkát akarunk végezni az egyházban, együtt kell munkálkodni Istennel, az emberekkel; a paptestvérekkel, valamint a laikusokkal is.”

Legismertebb a családreferensi tevékenysége. Hívom a családokat címmel havonta jelennek meg családpolitikai tapasztalatai és intelmei a Magyar Kurír és az Új Ember hasábjain. Évente szervezi a családpasztorációval foglalkozó papok, világiak és házaspárok családkongresszusát Gödöllő-Máriabesnyőn, és részt vesz rajta. Immáron huszonhárom ilyen kongresszust rendeztek, ahol a katolikus családvédő egyesületek, mint a Családok Jézusban Közösség, az Együtt Nagyasszonyunk Dicsőségére, az Antiochia, a Fokoláre, a Kolping, a Házas Hétvége, a MÉCS, a Kána és a Schönstatt mozgalom beszámol munkájáról és eredményeiről. „Döntésképtelen korban élünk. Mária és József együtt munkálkodása viszont példa a számunkra: ők egyszerre mondtak igent Istennek az életre” – mondta Bíró László püspök. Véleménye szerint nem a család van válságban, hanem ez a fogyasztói javakat hajhászó, hedonista korszak. Az említett családvédő és családsegítő egyesületek eredményei azt igazolják, hogy a keresztény család mint intézmény változatlanul sikeres, nincs válságban – éppen ezért is érik olyan támadások, amelyek célja az, hogy átértelmezzék a több ezer éve szilárd fogalmát, egy férfi és egy nő megszentelt szövetségét és az ebből származó utódokat. A közelmúltban Ferenc pápa Philadelphiában püspököknek elmondott beszédében hangsúlyozta: „A család az egyház számára nem gondok forrása, hanem Isten áldásának bizonyítéka, a teremtés mesterműve.” Bíró László ehhez a gondolathoz kapcsolódva hangsúlyozta: „Próbáljunk kiirtani magunkból mindenfajta siránkozást. Úgy beszéljünk a családról, mint Isten áldásának bizonyítékáról, a teremtés mesterművéről.” De nekünk is meg kell tennünk a magunkét a családért, a közösségért. „Aki olyan, mint a talicska, és csak addig megy, amíg tolják, annak nincs helye közöttünk!” – mondta.

1995 szeptemberében hét volt kecskeméti piarista egyetemista diák kérte, hogy tartson nekik hittant. A húsz év alatt ezerháromszáz fiatal volt a közösség tagja, és több mint száz pár kötött házasságot, olyanok, akik a Csütörtöki Csoportban találtak egymásra. Jelenleg mintegy százhatvan, többségében húsz-, harmincéves fiatal találkozik csütörtök esténként a hittanórán.

Ennek a közösségnek a hatása Lakiteleket, a Tisza menti településeket is elérte. Nem egy összejövetelen, például a tiszakürti arborétumban magam is tapasztaltam püspök úr vonzó stílusát, jellemformáló erejét.

Immár több éve, minden esztendőben megtartják a Megismerkedéstől a családalapításig című előadás-sorozatot, amelyet a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, az Országos Lelkipásztori Intézet és a Katolikus Családtervezési Tanácsadó szervez. A házasságra készülő keresztény fiataloknak nem csupán a párválasztáshoz és a családi élethez szeretnének segítséget adni az előadók, hanem a helyes önismeret eléréséhez, a személyes istenkapcsolat elmélyítéséhez is. A sorozat a hagyománynak megfelelően Bíró László családreferens püspök előadásával zárul. 2011-ben a záró előadásban hangsúlyozta, hogy „a férfi és a nő a családban nem riválisok, hanem egymást kiegészítő valóságok – miként a föld és az ég, a tűz és a víz, a nappal és az éjszaka. Az élettársi viszony tartóssága Európában mindössze három év, és feleannyi gyermek születik belőle, mint a házastársi kapcsolatokból. Hisszük, hogy a házasság alapú családeszménynek van igazán jövője.”

2010-ben püspök atya levelet írt az Európa Parlamentnek, bírálva annak az „abortuszhoz való jog” követelését. „Az úgynevezett abortuszhoz való jog ellentétben áll az Emberi Jogok Általános Nyilatkozatának 3.§-ával, amely kimondja, hogy minden ember alapvető joga az élethez való jog születése előtt és után. Az emberi méltóságnak megkerülhetetlen sarokköve az élethez való jog, ez pedig megilleti a meg nem születettet is.”

Az egyház ma már a Heródes által lemészárolt fiúgyermekekkel együtt az abortusz áldozatait is a Krisztusért meghalt aprószentek közé sorolja. Az élet menete 2006 óta minden év december 28-án a gellérthegyi Sziklakápolnából indul. A teljes út körülbelül hét kilométer. Püspök úr több esetben is az élet menetének résztvevője volt.

Püspök úr szeretettel látja el tábori püspöki megbízatását. Véleménye szerint: „A tábori püspökség jellegzetessége a mobilitás. Nincs állandó plébániánk, a személyes jelenlét kiemelten fontos feladat. Például két éve végiglátogattuk az összes helyőrséget. Más, mint egy egyházközségben plébánosnak lenni, vagy egy hagyományos egyházmegye élén állni. A katonaság sajátos evangelizációs közeg, roppant sok értéket hordoz. Ne legyünk belterjesek. Ne csak magunknak éljünk, mint közösség, hanem másokért is.”

Tábori püspök minőségében is úgy tekint a honvédre, mint a családjából kiragadott egyénre. Az első világháború kirobbanásának századik évfordulója alkalmából a Katolikus Tábori Püspökség szervezésében emlékező zarándoklat járt az Isonzó völgyében, Bíró László püspök vezetésével. A harcok helyszínén mondta: „Őket az erőszak ragadta ki a családjukból. E több százezer magyar férfi mögött mennyi édesanya, feleség, árva, kedves, testvér könnye, fájdalma van. Ezeknek a férjeknek és apáknak el kellett menniük, míg a mai magyar ember önként, dalolva hagyja ott a családját, és okozza – bár nem ilyen látványosan – ugyanazt a fájdalmat, amit itt, az Isonzó völgyében, a Doberdó-fennsíkon elesett katonák okoztak az otthon maradottaknak.”

A második világháborúban meghalt doni áldozatok emlékére a püspök atya minden év január 11-én a budavári Mátyás-templomban szentmisén emlékezik meg az elesett katonákról. A 2012. évi szentbeszédében így szólt: „A doni megemlékezés sohasem csupán önmagáért van. A temetés elsődlegesen nem a halottnak szól, hanem az élőknek. Az emlékezésen túl meg kell erősödnünk abban, hogy mi a békéért dolgozunk.”

Püspök úr részt vett az elesettek emlékére rendezett zarándoklaton is 2012-ben: „Édesapám 1942 nyarán került ki a Donhoz, de amint kiértek, az ezer kilométeres gyaloglás utáni első bevetéskor – szerencsére – sebesült lett, így visszavitték a frontról. A Don-kanyar számomra mindig fontos volt, és most, hogy ott jártam, apám is megjelent, túllépett a tér és idő korlátain, úgy éreztem, velem van. Kicsit röstelkedtem, mert azt az utat, amit apám végiggyalogolt, én repülővel tettem meg, apám sátorban vagy anélkül élt a front közelében, én meg szállodában laktam. Felemelő érzés volt a katonasírok között állni és imádkozni. Az apámmal való különös együttlétem betöltötte ezt a mostani Don-kanyari zarándoklatunkat.”

2016-ban huszonkettedik alkalommal rendezett nemzeti katonai zarándoklatot a katolikus tábori püspökség a Magyar Honvédségben szolgálatot teljesítő katonák, kormánytisztviselők, közalkalmazottak és családtagjaik, valamint a nyugállományú katonák és családtagjaik számára. Bíró László katonai ordinárius mutatott be szentmisét a máriaremetei Kisboldogasszony-kegytemplomban. Megfogalmazása szerint: „A zarándoklat az egész élet szimbóluma. Elindulunk otthonról, és Isten kegyelméből hazaérkezünk. De már nem ugyanazok az emberek vagyunk, mint azelőtt.”

Püspök úr rendszeresen részt vesz a Mindszenty bíboros urunk emlékére rendezett zarándoklaton is. Az ő hitvallása is a zarándoklók számára írt ima: „Urunk, Istenünk, engedd, hogy egyre többen kövessük a hőslelkű, szentéletű Mindszenty bíboros életpéldáját, hogy a magyarság körében egyre több legyen az imádságos ember; a szenvedéseivel is engesztelő ember; Istenhez, egyházhoz mindhalálig hűséges ember; a Magyarok Nagyasszonyát mint édesanyát szerető ember; magyar hazájához, anyanyelvéhez, szülőföldjéhez hű ember!”

Bíró püspök úr számos hazai és külföldi díj, elismerés gazdája. Ennek sorába illeszkedik most a Mindszenty Társaság Emlékérme, amit közös akaratunkból, jó szívvel adományozunk.

A Mindszenty Társaság ügyvezető elnökének laudációja elhangzott a Mindszenty-emlékérem átadóünnepségen, a Parlament Vadásztermében, 2017. november 3-án

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Sass Kálmán mellszobrának avatása Érmihályfalván
2017. november 19.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Atilla fia, Csaba királyfi

Budapest, Polgárok Háza
2017. november 22. 18.00

Meghívó Sass Kálmán mellszobrának avatására

Érmihályfalva (Partium)
2017. november 19.

Bethlen Gábor Alapítvány díjátadó ünnepsége

Budapest, Pesti Vármegyeháza
2017. november 15. 17.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép