Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. november 14. szerda
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Lezsák Sándor: A veszprémi érsek
2018. november 8.

Nemcsak a mobilnak van térereje, de a szeretetnek is van térereje. És ez folyamatos volt, és folyamatos is maradt. Az Országgyűlés alelnökének, a Mindszenty Társaság ügyvezető elnökének laudációja elhangzott Budapesten, a Parlamentben, a Mindszenty Társaság Mindszenty-emlékérem átadóünnepségén 2018. november 6-án.

Érsek atya, kitüntetettek és kitüntetők!

Tisztelt egybegyűltek, kedves Mindszenty Társaság!

Jó tíz esztendővel ezelőtt ellenzéki időt éltünk, éltem. És ekkor bizony minden kudarc gyököt vont belőlünk, és minden sikerélmény, szeretet megsokszorozta az erőnket.

Nemcsak a mobilnak van térereje, de a szeretetnek is van térereje. És ez folyamatos volt, és folyamatos is maradt.

Egyetlenegy történetet emelek ki, egy tízesztendős történetet, amikor felhívtam telefonon érsek atyát – bár többször találkoztunk, de nagyon nagy bátorság volt bennem, hogy egyáltalán egy kérdéssel fordulok hozzá.

– Atya, szeretnék valamit Tőled kérni.

– Mondjad, fiam.

– Atya, inamba szállt a bátorságom, nem merem mondani.

– Mondjad.

– Á, nem, Atya, inkább hagyjuk, inkább leteszem, szétkapcsolom, nem, nem mondom.

– Mondjad már, mert kíváncsivá tettél – mondja érsek atya.

– Atya, de ez nagyon nagy kérés.

– Mondjad már – mondta türelmetlenül érsek atya.

– Atya, szeretnék kérni Boldog Gizella csontjából egy kis ereklyedarabkát.

– Micsodát?

– Boldog Gizella ereklyecsontjából egy kicsi szilánkot, legalább egy kicsinykét.

– Minek az neked?

– Atya, a lakiteleki templomban őrizzük Szent Imre csontdarabkáját, ereklyéjét. A szomszéd település, Szentkirály, ott Szent István koponyaszilánkját őrzik. Másik szomszéd településünk Nyárlőrinc, és oda kérek érsek atyától egy kis darabkát Boldog Gizella csontjaiból.

– S miért? – kérdezi, de már sejthette a választ.

– Össze akarom hozni a Szent Családot.

– Csönd a vonal túlsó végén.

– Ez egy olyan szép gondolat, hogy gyertek érte.

És február 11-én, 2009-ben – emlékezetes nap – a lakiteleki iskola igazgatójával, Olajos Istvánnal, aki Lakiteleken az egyháztanács elnöke és Bagi Ferenc plébános atyával elmentünk Veszprémbe, és ott előttünk kaptunk egy kis ereklyét, csontszilánkot. Jól emlékszem, Boldog Gizella ujjpercéből. Nem akármi volt ez nekem. Életemnek egy különleges pillanata. És aztán augusztusban elkészült Lantos Györgyi míves ereklyetartója, és ott volt Szent István, Boldog Gizella ereklyéje, és ott volt az Árpád-házi királyfi Szent Imre ereklyéje. Együtt a Szent Család, és a szentmisét, a szentbeszédet érsek atya tartotta.

Ez a történet ide kívánkozik a laudáció elejére, mert úgy gondolom, hogy ez hitelesíti azt, ami aztán érseki jelmondata is lett. A szeretet. És ez érződött. Ennek az áramköre érződött előtte is és azt követően, a mai napig is.

Márfi Gyula veszprémi érsek több évtizedes papi és főpásztori szolgálatáért, a fiatalok hitoktatásáért, magyar családokért és ifjúságért végzett fáradhatatlan, áldozatos munkájáért kapja meg a Mindszenty-emlékérem elismerést.

Érsek úr így vall élete fordulópontjairól, egyéniségének és hitvallásának a formálódásáról: „Gyakran teszem fel magamnak a kérdést: »Gyula érsek, ki vagy te? Minek köszönhető, hogy az emberek olyan jók hozzád?« (…) Egy Zala megyei kis faluban, Pördeföldén nőttem fel. Ma mindössze hatvan lakosa van, akkoriban talán kétszer ennyi lehetett. Temploma nem volt. Öt kilométerre, Páka községbe jártunk templomba. Mezei úton. Tudatosodott bennem már kiskoromban: ez fontos dolog. Csak ha szakadt az eső, akkor nem mentünk. Egyébként télen-nyáron megtettük vasárnaponként gyalogszerrel oda-vissza az utat. Édesapám okos, kiváló emlékezőtehetségű, a történelemben igen jártas ember volt, de csak nyolc osztályt végezhetett. Édesanyám szerény asszony volt. Apám mindkét fiából pap lett. Imre bátyám azonban korán, negyvenéves korában meghalt. A családban megrendezett karácsonyesték és a karácsonynapi szentmisék nagyon szépek voltak. A karácsonyi énekek beleivódtak a lelkembe, és meghatározóak maradtak egész életemben. Mindig könyvet kaptam ajándékba, így a Légy jó mindhalálig, A Pál utcai fiúk ifjúsági regényeket vagy Verne-regényeket. Akkoriban egy falusi házban alig volt könyv, ezért nekem nagy örömöt jelentett.”

Nos, azóta – mondom már én –, mintegy két évtizede Pördeföldén is van templom. Márfi Gyula életútja bizonyítja, hogy megfelelő családi környezet, szeretet és tanulni vágyás esetén egy ilyen kis faluból is lehet országosan ismert és megbecsült tisztségbe emelkedni. Ma már – és a jövőben is – ha valaki fellapozza Pördefölde ismertetését, ott olvashatja, hogy a falu neves szülötte Márfi Gyula veszprémi érsek.

Érsek úr a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett 1962-ben. A teológiát Budapesten a Központi Papnevelő Intézet növendékeként végezte. 1967. június 18-án Szombathelyen szentelték pappá. Ezt követően Pákán, Nyőgéren, majd Kőszegen volt káplán. Megszerezve a teológiai doktorátust, 1976 és 1978 között Párizsban tanult, és itt ökumenikus teológiából szerzett diplomát. Érsek úr így emlékezik erre a két esztendőre: „Két karácsonyt töltöttem a francia fővárosban. Kollégista voltam. A francia diákok hazautaztak, nekem azonban nem volt hova mennem. Nemcsak a szülői ház hiánya, hanem a honvágy is gyötört. El sem tudtam képzelni, hogy a haza úgy hiányozhat. Tíz hónapi távollét igen megviselt. Mindig Magyarországon jártam álmomban. Azt hiszem, Párizsban lettem igazi magyar. Szüleimtől tanultam hazaszeretetet, de ezután váltam valódi magyarrá. Párizsról azóta se álmodtam egyszer sem…”

1978-tól püspöki szertartó, 1980-tól püspöki titkár, 1987-től a Szombathelyi Egyházmegye püspöki irodaigazgatója. Hivatali tevékenysége mellett ifjúsági címzetes püspökké nevezte II. János Pál pápa. Ebben a feladatában fiatalok részére a hitbe bevezető tanfolyamot tartott. Az egyházmegyei teológiai tanfolyamon alapvető hittant és kateketikát tanított. 1994-től a fundamentális teológia tanára lett az újonnan alakult szombathelyi hittanárképző főiskolán. Püspökké II. János Pál pápa nevezte ki. 1995. december 2-án szentelték fel az egri Főszékesegyházban. Püspöki jelmondatát Szent Pál apostol szeretethimnuszából kölcsönözte: „A szeretet soha el nem múlik.” 1997. augusztus 14-én veszprémi érsekké nevezte ki a pápa. Érseki beiktatására szeptember 5-én került sor.

Nagy múltú püspökség irányítását kapta meg Márfi Gyula. A veszprémi püspökség alapítólevele Szent István királyunk uralkodása alatt, 1009-ben kelt, és Márfi Gyula a veszprémi püspökök sorában a 101. Az egyházmegye 395 ezer lakosa közül 271 ezer római katolikus. A hívők 15 százaléka rendszeres templomlátogató. A katolikus szülők gyermekeinek 80 százaléka tanul hittant. A papság elöregedett – hosszabb ideje fiatal –, a 181 plébánia közül csak 86 van betöltve, azaz egy plébánosnak két, három helyen is el kell látnia a lelkipásztori teendőket. Egy 6290 négyzetkilométer területű egyházmegye irányítása sok törődést igényel. Emellett tartani kell a kapcsolatot más püspökökkel, és teljesíteni kell a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciától kapott feladatokat is. Érseki teendőinek ellátásáról így vall: „A püspök bizonyos értelemben törvényszerűen magányos ember. Magányosabb, mint a káplán vagy a plébános. Ez abból következik, hogy a püspöknek nagyon kell ügyelnie arra, hogy a hívek és a papok azt érezhessék, hogy főpásztorukhoz valamennyien egyformán közel állnak. Járom az egyházmegyét, és azt tapasztalom, hogy mindenütt örömmel fogadnak, és a helyi közösségektől nagyon sokat tanulok. A püspök mindig úton van, és saját, stabil közössége nemigen lehet. Ugyanakkor én törekszem arra, hogy minél több kapcsolatot alakítsak ki híveimmel, különösen a fiatalokkal. Püspöknek lenni nem állapot, hanem feladat, amit teljesíteni kell. Rengeteget kell mennem. Jó érzés, ha úgy jöhetek haza, hogy az út, amelyet megtettem, Istennek kedves, és az embereknek is hasznos volt.”

Márfi Gyula érsek nagy tisztelője Szent II. János Pál pápának. A vele történt találkozások minden percét joggal tartja számon, amelyekre így emlékszik: „Megadatott nekem, hogy tizenkétszer koncelebrálhattam vele – ebből kétszer szűkebb körben –, kétszer étkezhettem vele saját asztalánál, egyszer jelenlétében tarthattam egy nagyjából hatperces referendumot, és egyszer mintegy hét percig négyszemközt beszélgethettem vele.”

A sors szeszélye folytán láthatatlan szálak kötik Ferenc pápához is. Pontosan hét évvel fiatalabb a pápánál, ugyanis egy napon születtek, december 17-én. Ugyancsak azonos napon, 1998. június 29-én vele együtt kapta meg az érseki palliumot II. János Pál pápától. Erre a találkozásra így emlékszik vissza: „Nagyon különleges, hogy senki másnak a nevét és az arcát nem jegyeztem meg, csak az övét, pedig huszonhármán voltunk. Ugyanis ő, amíg várakoztunk, mindenkinek bemutatkozott, igyekezett valamennyiünkkel kapcsolatot teremteni.”

2017 decemberében Ferenc pápa a Vatikánban két órát töltött a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaival. Márfi Gyula érsek is részt vett a pápával való találkozáson. Szó esett Magyarországnak az illegális iszlám bevándorláshoz való viszonyához. Érsek úr kifejtette: „Nem vagyok muszlimgyűlölő, de nem csaphatjuk be magunkat. Az én egyházmegyém is százötven évig muszlim megszállás alatt volt, és az alatt az összes szerzetesház elpusztult, a templomok nagy részét lerombolták, és igenis aggódom Európa elkereszténytelenedése, illetve iszlamizációja miatt.” A továbbiakban – érsek úr elbeszélése szerint: „A Szentatya nagyon korrektül, higgadtan, szeretettel válaszolt. Velünk rendkívül barátságos volt. Amikor elbúcsúztunk, mindegyikünkkel kezet fogott. Nekem azt mondta: »cosa siamo fratelli«, vagyis »mi testvérek vagyunk«. Nem is úgy beszélt, mint egy atya, hanem úgy, mint egy idősebb testvér.”

Ferenc pápának a közelmúltban megjelent apostoli buzdítása – „Evangelii gaudium” – szinte azonos Márfi Gyula érsek véleményével: „A pénz imádata egy újfajta zsarnoksághoz vezet. Míg egy kisebbség jövedelme exponenciálisan nő, úgy az a szakadék is, amely a többséget e kevés ember által élvezett jóléttől elválasztja. Ez az egyensúlytalanság olyan ideológiák következménye, amelyek megvédik a piac és a pénzügyi spekuláció abszolút autonómiáját.”

Nos, ez az apostoli üzenet összecseng Márfi Gyula érseknek egy korábbi nyílt levelének az aggodalmaival: „A dollárnak és a dollár urainak-szolgáinak nincs hazájuk, nemzetiségük sem. Ők a kozmosz polgárai, a szó legrosszabb értelmében vett kozmopoliták, akik az egész világ meghódításáról álmodnak. Kamatfizetőikké akarják tenni az egyes államokat is, ennek érdekében megpróbálják befolyásolni a szabad választásokat, igyekeznek megvenni az egyes kormányokat. A szemükben az a »jó kormány«, amelyik hajlandó felvenni az előnytelen hiteleket is. Az ilyen kormánynak nem kell tartania attól, hogy diktatúrával vádolják: nyugodtan kilövetheti békés tüntetők szemét, kizárhatja ünnepségeiről saját népét, még a hivatalos adatokat is meghamisíthatja. Egyedül a Szentlélek képes kimenteni a világot az ultraliberális, vadkapitalista diktatúrából, felszínre hozva a most még sűrű hamuréteg alatt rejtőző keresztény Európát.”

Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz – idézi gyakran érsek atya Robert Schumannak, az Európai Unió egyik alapítójának gondolatát.

Márfi Gyula mindig örömmel idézi fel, hogy Szent II. János Pál pápa úgy tekintett őrá, mint aki Mindszenty József volt veszprémi püspök székében egy méltó utód. Folyamatosan gondozza elődje, Mindszenty bíboros urunk emlékét. Gyakran részt vesz az esztergomi Mindszenty-zarándoklatokon. A 2007. évi zarándoklatokon elítélte az 1956. évi forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára emlékezők brutális rendőri szétverését, és a nemzeti jelképek rendőrök általi eltiprását. „Meg kell bocsátani nekik, mert nem tudták, mit tesznek!” – mondta érsek úr.

2011-ben a Kárpát-medencei Fiatalok Egyesülete Mindszenty József szülőfalujába, a Vas megyei Csehimindszentre szerveztek egy március eleji zarándoklatot, amelynek résztvevője volt.

2000. október 15-én avatták fel Mindszenty József bíboros, hercegprímás, volt esztergomi érsek és Zalaegerszeg város egykori apátplébánosának szobrát. Ezzel egy időben megáldották Mindszenty bíboros felújított plébániatemplomát és plébániaépületét is. Ebből az alkalomból a felújított Mária Magdolna-plébániatemplomban püspöki szentmisét mutattak be.

Érsek úr példának tekintette Mindszenty József édesanyja iránti szeretetét és tiszteletét. Amikor egy szentmisében megemlékezett kilencvenéves édesanyjáról is, akkor felidézte Mindszenty Józsefnek az édesanyja halálakor írt sorait: „Leesett a mi családunk koronája… Az én anyám zord idők csillaga volt, és szomorúságomban néha már csak az ő fénye vigasztalt. Most elment a csillag.” 2015-ben Mindszenty Józsefre emlékeztek március 19-én, Szent József ünnepén Sopronkőhidán, a bíboros 1944-es fogságának színhelyén. Erdő Péter bíboros és Márfi Gyula érsek szentmisét mutatott be a fegyház kápolnájában, majd megkoszorúzta a hercegprímás emléktábláját.

2010-ben értékes dokumentumok kerültek elő a veszprémi székesegyház plébániájának irattárából. Megtalálták azokat a latin nyelvű jegyzőkönyveket, amelyeket még Mindszenty József püspöksége idején készítettek egy orosz katona által meggyilkolt vértanú, Bódi Mária Magdolna példás gyülekezeti életéről és megöléséről. Halála után Mindszenty püspök utasítására hamarosan összeült egy egyházi bizottság, amely kivizsgálta a történteket, a tanúk vallomásai alapján jegyzőkönyvek készültek. E vallomásokat olyanok tették, akik Bódi Mária Magdolna közvetlen környezetében éltek, és hitelesen tudták bizonyítani vértanúhalála tényeit. A most előkerült iratokat már nem tudták eljuttatni Rómába, mert a szovjet megszállók hazai kiszolgálói minden rájuk nézve terhelő bizonyítékot igyekeztek megsemmisíteni, sőt, az ilyen dokumentumokat őrzőket is megbüntetni. Márfi Gyula érsek a fellelt eredeti jegyzőkönyvek segítségével igyekszik elősegíteni Bódi Mária Magdolna boldoggá avatását.

Tisztelt Egybegyűltek. Az idő rövidsége miatt részletesen már nem emlékezhetünk meg érsek úrnak a hittudományi műveiről, a karitatív mozgalmat segítő munkájáról, a családosok és a gyermeknevelők megbecsülését erősítő tevékenységéről, sportszeretetéről – különösen az asztalteniszről, börtönpasztorációs munkájáról vagy a kisebbségi sorban élő magyarok hitéletének erősítéséről.

Az elhangzott tények is elegendően indokolják a Mindszenty Társaság döntését, hogy Márfi Gyula érsek atyát Mindszenty-emlékéremmel jutalmazzuk. Itt, az ország legszebb munkahelyén, a szeretet erőterében, ahol ennek az erőtérnek mindig van ereje, nekünk megtisztelő, hogy Érsek atya ezt elfogadja.

 

Az Országgyűlés alelnökének, a Mindszenty Társaság ügyvezető elnökének laudációja elhangzott Budapesten, a Parlamentben, a Mindszenty Társaság Mindszenty-emlékérem átadóünnepségén 2018. november 6-án.

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Mindszenty Emlékérmek átadása az Országházban
2018. november 6.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Népfőiskola, 2019

Budapest, Polgárok Háza
2018. november 21. 18.00

Művészet és társadalom - Klebelsberg Hét

Budapest
2018. november 17-18.

Mindszenty Emlékérem átadása

Budapest, Országház
2018. november 6. 11.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép