Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. szeptember 22. szombat
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Látni lehetett, hogy más lesz a világ
2014. március 24.

Jelentős, történelmünket formáló események zajlottak huszonöt évvel ezelőtt. Olyanok, amelyek a pártállami rendszer leváltásához, s a parlamenti demokrácia megteremtéséhez vezettek. Erről a korszakról, erről a folyamatról beszélgettünk Szécsi Árpád politológussal, a téma avatott kutatójával.

– A rendszerváltozás kezdetét többen több évszámhoz kötik. Az egyik lehetőség 1987…

– Igen, hiszen 1987-ben jelent meg a Beszélő című szamizdat folyóirat különszámaként a Társadalmi szerződés című programtanulmány, és ez év őszére szerveződött meg a lakiteleki találkozó. Az események ekkortól fokozatosan felgyorsultak.

– Röpirat és találkozó. Két tábor, amelyet szokás urbánus és népi tábornak nevezni. Már akkor megjelentek a széthúzás csírái?

– Én összesen négy, politikai erővé formálódó tábort, csoportosulást is megemlítenék. Önmagát demokratikus ellenzéknek nevezte el a radikális, urbánus ellenzék, amely az 1960-as évek második felétől kezdődően előbb reformmarxistává vált, majd a nyolcvanas évekre az emberjogi liberalizmusig jutott el. Ebből a csoportosulásból született meg 1988-ban a Szabad Demokraták Szövetsége.

Látni lehetett, hogy más lesz a világ

Szécsi Árpád: Antall József a kancellár típusú demokráciára esküdött
(Fotó: Csudai Sándor)

– Miért váltottak át az emberi jogokra? Hiszen korábban több „urbánus” is a maoizmussal kacérkodott.

– Kiábrándultak a marxizmusból, és leginkább az emberi jogok, a szabadságjogok hiánya, ideológiai értelemben pedig a liberalizmus eszmerendszere lett a központi elem a Kádár-rendszerrel való szembenállásuk megfogalmazásában. Szamizdatban megjelenő tanulmányaikkal, felhívásaikkal, aláírásgyűjtéseikkel következetesen kiálltak a szabadságjogok követelése mellett. Ahogyan a másik csoport, a népiek tábora, akik pedig a nemzeti öntudatra, a nemzeti értékek és érdekek képviseletére helyezték a fő hangsúlyt.

– Volt olyan kérdés, amelyben egyetértett a két tábor?

– Igen, jó példa erre a határon túli magyarok ügye, csak míg az urbánusok inkább emberjogi, addig a népiek elsősorban nemzeti kérdésként tekintettek e problémakörre. Egyetértettek még 1956 megítélésében, azután az általános polgári szabadságjogok ügyében is, bár már akkor is máshová tették a hangsúlyokat. A harmadik rendszerváltó erőnek az MSZMP-n belüli reformereket tekintem, például Pozsgay Imrét, akit politikai, ezen belül gazdaságpolitikai „kiszólásai” miatt miniszteri székéből már 1982-ben a Hazafias Népfront élére, mintegy parkolópályára „száműztek”. A negyedik erő pedig a szakkollégisták fiatal csapata, akik nagy lendülettel és sajátos politikai „szubkultúrájukkal” jelentek meg a színen már 1985-től kezdődően. Ez a kör alakította meg a Fideszt.

– Az urbánus vagy a népi vonal volt erősebb?

– Sokáig párhuzamosan fejlődtek. A népiek későbbi szervező magja a mongol népi gyűlés neve után tréfásan Hurálnak nevezett asztaltársaságból nőtt ki, amelynek tagjai a hatvanas évek végétől jártak össze rendszeresen. Írók és más értelmiségiek is csatlakoztak idővel ehhez a körhöz, elég csak Kiss Gy. Csaba, Für Lajos, Csoóri Sándor, Bíró Zoltán nevét említeni, de megfordult itt Fekete Gyula, Csurka István, sőt Sinkovits Imre vagy éppen Bihari Mihály is. Kapcsolati hálójuk csendben szélesedett a következő másfél évtized során. Eközben a demokratikus ellenzék fő tevékenységi köre – főként a ’80-as évek elejétől – a szamizdatozás lett egyre szókimondóbb retorikával, ami az 1989-90-es kampányok idejére eljutott a radikális antikommunizmusig. Merőben eltért a két ellenzéki társaság stratégiája. Az urbánusok azt mondták, ha az első nyilvánosságban nem lehet tabuk nélkül beszélni, akkor létrehozzák a második nyilvánosságot, a szabadegyetemek és szamizdatok világát, ahol nyíltabban beszélhetnek és írhatnak. A népi tábor viszont úgy vélte, annyira fontosak a nemzeti sorskérdések, a határokon túli magyarok, a népesedés, a nemzeti öntudat ápolásának ügye, hogy ezeket nem szabad kiengedni az első nyilvánosságból, inkább vállalni kell bizonyos tabukat. Hallgatva a Szovjetuniótól való függésről, vagy például 1956-ról.

– Mintha a népiekből alakult MDF lett volna a dominánsabb erő…

– Mégpedig elsősége és szervezeti előzményei miatt. Az MDF 1988. szeptember 3-tól, amikor szervezett tagságot toborzó mozgalommá alakult, viharos gyorsasággal építette önmagát. Néhány hónap alatt több száz szervezete alakult szerte az országban. Tudni kell, e hálózat mélystruktúrája valójában már a hetvenes évek végétől formálódott. Kisebb, helyi, értelmiségi körök jöttek össze az országban olyan emberekből, akik fogékonyak voltak a nemzeti sorkérdésekre, és tisztelték a népi írók mozgalmát. Ezt a látens, búvópatakként létező értelmiségi közeget „hálózatosította” 1985–86-ban a népiek szervező magjává váló szűkebb csoport. Ez a kör az Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Bakos István és társaik által 1979-ben kezdeményezett, de a hatalom által csak 1985-ben, kényszeredetten engedélyezett Bethlen Gábor Alapítvány titkárságából alakult ki. A korábban már említett „hurálosok” mellett Lezsák Sándor és segítői alkották a későbbi MDF szervező magját, akik igen rátermetten és sikeresen mozgósították az alapítvány eszmeiségével és a népi tábor nézeteivel szimpatizáló köröket a Demokrata Fórum létrehozásakor. Mindez nagy és kiterjedt erőt, országos hátteret biztosított az MDF-nek. Az ellenzéki kerekasztal-tárgyalásokon egyértelműen a Fórum volt a legtekintélyesebb résztvevő, háta mögött a maga körülbelül 15 ezres tagságával. Az SZDSZ ekkor még csak mintegy négy-ötezer tagot számlált, népszerűsége pedig 1989 nyarán egyre csökkent. A szabad demokraták csak a novemberi, négyigenes népszavazást megelőző hetekben tudtak megerősödni nyugati támogatással és egy „amerikai stílusú” kampánnyal. Sőt, még az országgyűlési választási kampányban is sokáig „rávertek” az MDF-re. A Fórum csak célfotóval nyert a választásokon, korábban felhalmozott népszerűségi tartalékát mozgósítva, szervesen kialakult, országos hálózatára felépített kampánycsapataival, tagjainak, szimpatizánsainak aktivitásával, találékony jelszavaival, a nyugodt erő arculatával és végül az ehhez illő, államférfiúi kvalitásokat mutató miniszterelnök-jelöltjével, Antall József pártelnökkel.

– A rendszerváltozás egyik kulcsszereplője Antall József, akit többen az átmenet titokzatos figurájának tartanak, aki hirtelen, szinte a semmiből érkezett. Mondják azt is: úgy küldték…

– Antall József személyisége, munkássága még feldolgozatlan jelenség közelmúltunk politikatörténetében. Ott a helye a magyar panteonban, de úgy tűnik, nincs még meg a történelmi távlat ahhoz, hogy például valaki tudományos igényű monográfiát írjon róla.

– Volt egy nagygyűlés, ahol ki is fütyülték.

– Ez csupán a kezdeti, tanáros stílusának szólt az MDF 1989. március 11–12-én tartott első országos gyűlésén. Antall akkor jelent meg először az MDF széles nyilvánossága előtt. Csoóri ajánlotta, vonta be őt a Fórum vezetésébe, mondván: íme, itt egy kész államférfi, amilyen nincs közöttünk, pedig szükségünk van rá. Bíró Zoltán ugyan alkatilag és tapasztalataival jó politikai vezetővé válhatott volna, ő azonban egykori MSZMP-tagsága miatt – hiába zárták ki a pártból épp az MDF-es találkozók miatt – egy várhatóan antikommunista hangvételű kampányban nem állhatott a párttá alakult Fórum élén.

– Igen, de sokszor felvetődik, hogy akik szervezték és talpra állították az MDF-et, végül nem vállaltak semmilyen pozíciót az első szabadon választott kormányban. Leszámítva Für Lajost…

– Ők a „reformkor embereinek” tartották magukat, és nem profi politikusoknak. Tudták, hogy a versengő többpártrendszer, a parlamentarizmus, a tömegmédia sajátos világa milyen követelmények elé állítaná őket, s erre nem érezték felkészültnek magukat. Csoóri igen szemléletesen írt erről 1990 nyarán – más miatt elhíresült – Nappali hold című esszéjében. Az alapítók úgy vélték: most jöjjenek a „profik”, a jogászok, közgazdászok, pénzügyi szakemberek. Antall József már tizenéves gimnazistaként látta a magyar parlamentarizmus működését miniszter édesapja révén. 1956-ban pedig, egyetemistaként már kvázi „politikai titkárként” dolgozott apja, valamint Kovács Béla mellett, aki a forradalom idején ott is lakott náluk. Antall édesapja örökségét folytatva szeretett volna politikusi pályára lépni, s amikor eljött az idő, kereste a helyet, ahol erre lehetősége nyílna. Mivel épp „üresedés” történt az MDF elnöki posztján, 1989 októberében mintegy ott termett az élén. Tegyük hozzá: ezt megelőzően már igen jól bizonyított a nyári kerekasztal-tárgyalásokon.

– Igen, de ezzel egy évtizede összeszokott társaság, az MDF alapító vezetősége robbant szét úgymond...

– Tény, hogy ez a vezetőváltás szervezeti értelemben komoly kihívást hozott az MDF elnöksége számára épp egy kritikus időszakban. Másrészt viszont Antall profi pártpolitikusként viselkedett, ami hosszabb távon hatékonyabb is lehet az értelmiségi körökben megszokott, ráérősebb, beszélgetősebb döntéshozatalnál – nem mintha Antall József nem szeretett volna történelemórákat tartani szinte bármilyen értekezlet során… Megoszlanak a visszaemlékezések és az értékelések. Mindenesetre Antall a kancellár típusú demokráciára esküdött, az 1990 májusi kormányalakításnál már úgyszólván minden a leendő miniszterelnök szándéka szerint történt.

– Antall József jól teljesített a kerekasztal-tárgyalásokon, mondja ön, de az MDF eredetileg nem is akart részt venni ezeken…

– Így volt, az MDF eredetileg inkább alkotmányozó nemzetgyűlést szeretett volna. A tagság, a mozgalom belső közvéleménye azonban nyomást gyakorolt a vezetésre, mondván, az ellenzéknek közösen kell fellépnie a diktatúra ellen, másrészt a többi ellenzéki szervezet is szerette volna, ha ott ül az MDF, már csak a súlya és tekintélye miatt is. A fórum alapító atyáinak ez nem tetszett, Bíró Zoltán ügyvezető elnökként szándékosan távol maradt a tárgyalásoktól, Für Lajos rövidesen kérte felmentését a delegáció vezetése alól, ami történetesen azután Antall József előtérbe kerüléséhez vezetett Szabad György oldalán. Lényegében már Antall ütötte nyélbe azt az alkut Pozsgayval, illetve az MSZMP-vel, amely szerint az állampárt lemond minden hatalmáról, cserébe azért, hogy jó eséllyel elnyeri a köztársasági elnöki posztot jelöltjével, a népszerű Pozsgay Imrével. Ezt a kompromisszumot törte darabokra Tölgyessy Péter a váratlan bejelentésével, hogy népszavazást kezdeményeznek, lényegében az elnökválasztás megakadályozására. Erre építette fel az SZDSZ a kampányát, amivel mintegy meg is szorította az elbizonytalanodó MDF-vezetést. A közvélemény-kutatási adatok szerint amikor Csengey Dénes az elnökség nevében bejelentette, hogy a fórumosok bojkottálják a referendumot, hat százalékkal esett vissza az MDF népszerűségi indexe. Az SZDSZ pedig a nyári két százalékáról ívelt fel 1990 tavaszára 17 százalékra.

– Bihari Mihály szerint 1989-ben úgy nézett ki, hogy a választást az MSZ(M)P nyeri majd…

– Az MSZMP ’89 márciusában 36,5 százalékon állt, az MDF a szerény 11,4 százalékával is messze kimagaslott az ellenzéki mezőnyből. Az MSZMP nagyobb támogatottságot élvezett addig, mint az összes ellenzéki erő együttvéve. Ez azonban gyorsan változni kezdett, jött az újratemetés, 1956 rehabilitációja… az emberek csak ’89 nyarán hitték el igazán, hogy megtörténhet egy gyors, békés átmenet. Ekkor jöttek az első pótválasztások, amelyeken az MDF által állított, de közös ellenzéki jelöltek öt helyen is győztek. Ekkor roppant meg igazából az egypártrendszer. Igaz, a kerekasztal-tárgyalásokon az ellenzék még bebiztosította magát a kétharmados törvényekkel, hogy ha mégis az állampárt győzne, az elért demokratikus vívmányokat akkor se lehessen visszafordítani. Nem is lehetett, az 1990-es választásokon győzött az MDF, az utódpárt meglehetősen gyengén szerepelt, s ezzel kezdetét vette a magyar történelem új korszaka.

(Forrás: Magyar Hírlap.hu)

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Hölvényi György a Kölcsey Kör kecskeméti vendége
2018. szeptember 20.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Felhívás: Grillázs készítő verseny

Lakitelek Népfőiskola
Jelentkezési határidő:
2018. október 19.

Kölcsey Kör Kecskeméten: Migrációs és menekültpolitika Európában

Kecskemét, Kocsis Pál Szakközépiskola
2018. szeptember 20. 18.00

Meghívó a RETÖRKI két új kötetének bemutatójára

Budapest, Polgárok Háza
2018. szeptember 3. 17.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép