Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. november 16. péntek
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Kövér László: Írástudói hűség kellett az 1956-os forradalom örökségének megóvásához
2016. október 29.

Az írók forradalomban betöltött szerepéről rendeztek emlékülést szombaton az Országházban, a Magyar Országgyűlés, a Lakiteleki Népfőiskola és a Magyar Írószövetség közös szervezésében.

A Közép-Európa és 1956 - Írók a forradalomban című emlékülésen Kövér László, az Országgyűlés elnöke arról beszélt, hogy 1945 után a "magyar írástudók" közreműködése is szükséges volt a magyar kommunista rendszer kialakításához és megszilárdításához, ahogy az írástudói hűség kellett az 1956-os forradalom és szabadságharc nemzeti tudatosságához és eszmei örökségének megóvásához is. Hatvan év távlatából nyilvánvaló, hogy a magyarországi kommunista zsarnokság, amivel '56-ban a szabadságharcosok szembeszálltak, nem csak a nagyhatalmi megállapodások és a szovjet katonai erőfölényen alapuló kommunista hatalom következménye volt, ahhoz hozzájárult az azt kiszolgáló értelmiség magatartása - részletezte.

Az Országgyűlés elnöke úgy vélte, hogy a politikusok a diktatúrát és a demokráciát sohasem egymagukban, hanem az író értelmiség segítségével alakítják ki. "Van azonban, amikor az idők választásra kényszerítenek mindenkit, ilyen volt, amikor nem az írástudók és nem a politikusok, hanem a magyar társadalom ereje, elfojtott és elemi erővel kitörő szabadságvágya állította egymással nyíltan szembe a bűnt és az erényt, és ebben a helyzetben a politikusoknak és írástudóknak egyaránt dönteniük kellett arról, hogy melyik oldalra állnak" - fogalmazott a házelnök.

Kövér László: Írástudói hűség kellett az 1956-os forradalom örökségének megóvásához

Lezsák Sándor: Az emlékülés segít a nemzeti tudatban métró helyre tenni a forradalmat

Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke azt hangsúlyozta, hogy az emlékülés illeszkedik azon rendezvények sorába, amelyek célja, hogy a nemzet tudatában méltó helyen és tartalommal rendeződjön az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc.

Schmidt Mária: 1956 célja tiszta volt

Schmidt Mária, az 1956-os Emlékbizottság kormánybiztosa arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar forradalom azért emelkedett ki a történelem 1956. évi fontos, nemzetközi eseményei közül, mert a célja tiszta volt: "szabadságot és függetlenséget követelt". Kiemelte, hogy 1956-ban a nyugati baloldal kommunizmussal rokonszenvező tekintélyes "megmondó emberei" és a szovjet birodalom vezetői egyaránt tisztában voltak azzal, hogy Magyarország polgárai nem megreformálni akarják a kommunizmust, hanem az egész rendszerből van elegük. Mint mondta, a Moszkvából irányított párt legszűkebb körein kívül mindenki csatlakozott a szabadságharcosokhoz, mert a megelőző évtized miatt általánossá vált a haza elvesztése miatti rémület. "Ha 1956 racionálisan meg sem megmagyarázható mozgatórugóját, vagyis a lelkét keressük, látni fogjuk, hogy akkor és ott, az otthon, a család, az elődöktől kapott kulturális örökség megőrzése iránti vágy, a táj, a természeti kincsek szeretete, vagyis a színtiszta hazaszeretet munkált a szívekben, és ez teremtett hősöket, akiknek nevét oly hosszú ideig nem ismerhettük és nem tanulhattuk meg" - összegezte.

Kiss Gy. Csaba: Az írószövetség kivette részét a forradalomból

A hatalom egy karámba terelte azokat, akik hajlandóak voltak kiszolgálni a diktatúrát, mégis a pártirányítás alatt álló Magyar Írószövetség volt az egyik hely, ahol kritikus gondolatok fogalmazódtak meg már a forradalom előtt - mondta Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész, egyetemi tanár. Az írókra a Szovjetunió által megszállt közép-európai országokban a propaganda kiszolgálóinak szerepét szánták, cserébe a privilégiumokért. A "lélek mérnökeinek" fontos szerepük volt az alattvalói tudat kialakításában - mondta Kiss Gy. Csaba. Az írók egy része azonban 1956-ban és később is időről-időre felemelte a szavát. Például, mikor 1968-ban a Magyar Írószövetségben valaki felvetette, hogy támogassák a csehszlovákiai változásokat eltipró szovjet katonai beavatkozást, a szövetség elnöksége ezt egyöntetűen elvetette - mondta Kiss Gy. Csaba.

Sergius Sterna-Wacho: 1956-ban lengyel újságírók adtak hírt az eseményekről

Sergius Sterna-Wachowiak, a Lengyel Írók Egyesületének elnöke előadásában felidézte: az 1956-os magyar forradalom napjaiban a lengyel-magyar szolidaritás jegyében lengyel újságírók jöttek Magyarországra, hogy hírt adjanak a valóságos történésekről, a magyar forradalom igazságáról. Ennek is köszönhető, hogy Lengyelországban sokan a magyar forradalom hatására szakítottak a kommunizmussal. A lengyel írószövetség vezetője szerint az irodalom Közép-Európában a kommunizmus fogságába esett és még mindig vár a maga Dosztojevszkijére, aki képes lesz a kor ördögi gonoszságát és hősies önfeláldozását megörökíteni. Az 1956-os forradalom leverése után a kádári Magyarországon volt ugyan áru a boltokban, de az emberek lelke belefulladt a kisszerű jólétbe - tette hozzá Sergius Sterna-Wachowiak.

Szentmároni János: Nagy jelentősége van az oktatásnak 1956 örökségében

Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke előadásában arra figyelmeztetett: "nem mindegy, hogy sáfárkodunk 1956 örökségével", ebben az oktatásnak, a művészetnek nagy jelentősége van. Az írószövetség már 1956 szeptemberében háttérbe szorította soraiban a pártkatonákat, a forradalom napjaiban az írók műveikkel, kiállásukkal hatottak a szabadságharcukat vívó diákokra, munkásokra és a forradalom leverése után is kitartottak a végsőkig. Ezért oszlatták fel 1957-ben az írószövetséget, indították el nemzetközi tiltakozást is kiváltva az írók elleni pereket - mondta a Magyar Irószövetség elnöke.

Mács József felvidéki magyar író személyes hangú előadásban idézte fel, hogy élte át Csehszlovákiában huszonéves fiatalként az 1956-os forradalom időszakát.

Salamon Konrád: 1956 az első győztes antikommunista forradalom

1956 az első győztes antikommunista forradalom a világon; ezt nem csak a tények tisztelete, de a magyarság önbecsülése miatt is fontos kimondani - jelentette ki Salamon Konrád történész. A szakember előadásában az 1956 forradalomról szóló, két korábban elterjedt magyar tankönyvben található leírását elemezve arról beszélt: az 1994-es középiskolai tankönyv részletesen tárgyalta az eseményeket. Ám, az ott használt fogalmak vitathatóak. Salamon Konrád szerint ha az 1917-es bolsevik hatalomátvételt és az 1919-es magyar tanácsköztársaságot forradalomnak tekintjük, akkor azok, akik az ilyen rendszereket meg akarják dönteni - például 1956 hősei - csak ellenforradalmárok lehetnek. Holott a tények egyértelműen azt mutatják, hogy 1917 őszén Oroszországban és 1919 tavaszán Magyarországon államcsíny zajlott, a bolsevikok eltiporták a kibontakozó polgári demokratikus köztársaságokat. Ebben az értelmezési keretben lehet 1956 forradalom, és Kádár 1956. november 4-e utáni országlása pedig "vörös ellenforradalom" - mutatott rá a történész.

A korábban legszélesebb körben használt másik, 2005-ös középiskolai tankönyv kapcsán a szakember arra hívta fel a figyelmet: a forrásközpontú kiadványban az egy évtizeddel korábbihoz képest harmadára csökkent az 1956-ról szóló "lecke", ugyanakkor a szemlélet megengedővé, a fogalomhasználat pedig semlegessé vált. A tankönyv nézőpontjára jellemző, hogy a forradalom felívelő szakasza kapcsán nem annak győzelméről, hanem a hatalom időleges meghátrálásáról beszél.

M. Kiss Sándor: A forradalmi élményekről csak szűk körben lehetett beszélni

M. Kiss Sándor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki) főigazgató-helyettese a Kádár-rendszer évtizedeiről szólva úgy fogalmazott: akkor is 1956-ról beszéltek, amikor nem az volt a téma, mert minden a forradalom következménye volt. Mindenkinek megvolt a maga '56-os élménye, de arról csak családi, szűk baráti körben lehetett beszélni. Sokan feledésről beszélnek, de inkább arról van szó, hogy Kádárék megteremtették a csend Magyarországát. A másik nyilvánosságban pedig nem azt keresték az emberek, ami elválaszt. Ez a megközelítés inkább csak a '80-as évek vége felé került előtérbe - mondta a történész. A hatalommal ütköző Mozgó Világ és Tiszatáj című folyóiratok kapcsán M. Kiss Sándor megjegyezte: a '80-as évek elején egy nemzedék már készen állt a rendszerváltásra. Az 1990-es, első szabadon választott parlamentben pedig több mint ötven '56-os ült, MDF-esek, SZDSZ-esek, de még szocialisták is.

Az emlékülésen az érdeklődők megismerkedhettek a Retörki Írók az írószövetség történetéről (1982-83) című kiadványával, mely tartalmazza Lezsák Sándor kezdeményezésére létrejött három nyilvános kerekasztal beszélgetés jegyzőkönyvét az írószövetség 1945 áprilisi megalakulásától 1957 áprilisi feloszlatásáig tartó történetéről a szövetség egykori vezetőivel, ismert írókkal és állampárti vezetőkkel.

Rózsássy Barbara: Öt kézzel írt Füveskert antológia látott napvilágot

A füveskerti költők munkáink fontosságára, az írói naplók történelmi forrásértékére, illetve a művészek a rendszerváltozást is elősegítő szerepére is rámutattak az emlékülésen.

A váci fegyházban 1954-ben a Nagy Imre-féle politikai vezetés jóvoltából szabadabban összeülhettek a börtönkápolna melletti füves tisztáson azok a költők, akik munkája alapján öt kézzel írt Füveskert antológia látott napvilágot - idézte fel Rózsássy Barbara költő. A füveskerti költőkről és a Rákosi börtöneiben született irodalomról szóló előadásában kiemelte: a füveskertiek - Béri Géza, Gérecz Attila, Kárpáti Kamil, Szathmáry György, Tollas Tibor és Tóth Bálint - szabad gondolkodók voltak, akik felismerték, hogy a túlélésre csakis a belső szabadság megteremtésével és minden körülmények közötti megtartásával lehet esélyük. "Ma, amikor 60 év távlatából tekintünk vissza a füveskertiek életművére, egyértelmű, hogy költészetük, amelyet szabadulásuk után is átsző a börtönmúlttal való szembenézés, az egykori cellafalakon jócskán túlnőve kulturális örökségünk elidegeníthetetlen része" - hangsúlyozta. Ugyanakkor szerinte 25 év demokráciája is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az egyébként jól informált szakmabeliek, szerkesztők és kritikusok elég szabadnak érezzék magukat ahhoz, hogy helyreigazítsák "a diktatúra hamis kánonjait".

Szakolczay Lajos: 1956 a világnak is biztos pont

Szakolczay Lajos irodalomtörténész, a forradalom nemzetközi visszhangjáról tartott előadásában úgy fogalmazott: "1956 októberének fáklyája nem csak a magyaroknak, hanem az egész világnak is biztos pont volt". Ha a nemzetek nem is, de a szellem emberei, főként az írók és költők fejet hajtottak a magyarok véráldozata előtt.

Földváryné Kiss Réka: Számos történelmi hiány fedezhető fel 1956 kapcsán

A korszak kutathatóságáról és ezen belül a naplók szerepéről Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke úgy fogalmazott: a korszakot a történészek szemével a "fájó hiányok és a bőség zavara" egyszerre jellemzi. Hiányoznak például olyan adatok, amelyek alapján kiderül, hogy kik, hogyan és milyen parancsok alapján vezényeltek sortüzeket, ezzel szemben számos olyan forrás áll rendelkezésre, amelyek azt az illúziót keltik, hogy a történelem ezen szakasza teljesen feltárt, csak minimális részletek hiányoznak - mondta. Rámutatott arra, hogy a hatalom által gyártott propagandaanyagok mellett kiemelt jelentőségük van a naplóknak, amelyek bármennyire is töredezettek vagy szubjektívek, de kortárs források, segítenek megismerni és megérteni 1956 lényegét. "Főleg ha olyan érzékeny és kiváló emberek írták azokat, mint amilyen Illyés Gyula vagy Németh László" - fűzte hozzá.

Bíró Zoltán: Az írók tisztában voltak a nemzet iránti kötelezettségükkel

Bíró Zoltán irodalomtörténész, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatója 1956 irodalmi utóéletéről tartott előadásában felidézte, hogy a Kádár-rendszer milyen mértékű figyelmet fordított az írókra, az irodalmi szövegek nyilvánosságára hozására és az irdalom minden intézményére, hiszen egyértelmű figyelmeztető jel volt számukra az írók szerepe a forradalom előkészítésében. "Az írók tisztában voltak a nemzet iránti kötelezettségükkel és igyekeztek is neki eleget tenni" - jegyezte meg. Mint mondta, 1956 után alkotó ereje teljében volt még az 1920-as és 1930-as évek alkotó nemzedéke, ezért a hatalomnak először velük kellett szembenézniük: vagy "háziasítani" kellett őket, vagy a mértékadókat korlátozni, esetleg teljesen megakadályozni az írói közlésükben. Kiemelte: a hatvanas évek végén a közéletben tapasztalt feléledésben is kitüntetett szerepe volt az irodalomnak és az irodalmi alkotóknak.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Mindszenty Emlékérmek átadása az Országházban
2018. november 6.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Népfőiskola, 2019

Budapest, Polgárok Háza
2018. november 21. 18.00

Művészet és társadalom - Klebelsberg Hét

Budapest
2018. november 17-18.

XVIII. Lakiteleki Filmszemle

Lakitelek Népfőiskola
2018. november 14-16.

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép