Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. október 21. vasárnap
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Jászsági bakák a doni pokolban
2017. január 13.

Egy magyar zászlóalj önfeláldozó hősiessége az 1943. január–februári nagy visszavonulás idején - Hetvennégy esztendővel ezelőtt, 1943. január 12-én vette kezdetét a Vörös Hadsereg azon támadása, amely a csaknem kétszázezer katonát számláló magyar 2. hadsereget kivetette doni állásaiból, és a visszavonulás hetei alatt a honvédek rendkívül súlyos harcokat vívtak, hiszen véres veszteségük 126 ezer fő volt, nehézfegyverzetük száz százaléka, felszerelésük java pedig odaveszett.

A magyar 2. hadsereg arcvonalának legdélebbi állásaiban kitartó jászberényi 32/III. zászlóalj harcainak ismertetésével kívánunk tisztelegni doni hőseink emléke előtt.

A szovjetek urivi támadását követő ötödik napon, 1943. január 17-én virradatkor –42 °C hideg volt. A Kolovert és Korabut közötti állásokban védekező, a kassai 21. gyalogezred alárendeltségébe tartozó jászberényi 32/III. zászlóalj a magyar 2. hadsereg déli arcvonalát képező VII. hadtest többi alakulatával együtt ezen a napon kapott parancsot a visszavonulásra. A miskolci seregtestet addigra már teljesen bekerítették a szovjet csapatok, így több részre szakadva tudott csak visszavonulni nyugati irányba.

A visszavonulás első napja

Csáky Kálmán tartalékos zászlós így emlékezett az eseményekre: „Századom, a 32/III. gyalogos zászlóalj 9. századának tartalékát is elviszik Jugyinóba, mert a szovjet erőkkel történő harcokban, ebben a körzetben az 51. gyalogezred szinte teljesen megsemmisült. Elmondhatom, hogy szerencsém van, mert szakaszommal vonalban vagyok, s így elkerültem az idegen területen való bevetést és valószínű, a teljes megsemmisülést. Ezen területtel további összeköttetésünk megszűnt. – Igen, semmi tartalékunk nem maradt, az erődítés pedig silány, korszerűtlen. – Mi lesz itt velünk, ha minket is elér a nagy támadás??!! (…) Így érkezik meg 1943. január 17-én a visszavonulási parancs, mit Jány Gusztáv hadseregparancsnok éjjel 2 óra 30 perckor rendel el. Hozzánk, a csapatokhoz 13 óra 30 perckor érkezik lovas hírvivő útján, azzal, hogy szürkületkor kell megkezdeni a visszavonulást, szakaszonként 1-1 raj visszahagyásával, leplezőnek. Kitartani minden áron, az utolsó emberig, reggel 7 óráig. Ekkor a leplező részleg is visszavonulhat. (A parancsot el kellett égetni a hírvivő jelenlétében.) Én – újból –, mint legfiatalabb lettem kijelölve a századból leplező szakaszparancsnoknak. Helyettesemként visszamaradt Kő József szakaszvezető – a másik századból önként, mivel barátok voltunk. A szándék leplezésére, s nyugtalanításra állandó tüzet rendeltem el, szórványosan. Lőszer a zsákmányolt anyagból volt bőven, s a maradványt mindenből úgyis használhatatlanná kellett tenni, vagy aláaknázni. Északon már a hadtestünk alakulatai használhatatlanok voltak, az előnyomuló szovjet erők szétverték őket. Nekünk elérendő új védőkörletként a Dankovszkij – Bahlajev vasútvonal szélén nyugat felé lévő magaslatot jelölték meg, mint új védővonalat. Cél a vasútvonal védelme lett volna. Még a vonalban voltunk, s a németek már minden előzetes bejelentés nélkül kezdték robbantani a vasútvonalat (ez Rosszos felé vitt délre) és a helységben lévő raktárakat az abban felhalmozott anyagokkal együtt, nem törődve azzal, hogy ez nyilvánvalóan az ellenségnek a területfeladást, vagyis annak szándékát árulja el. – Nem várták meg visszavonulásunkat. Mi lesz velünk, ha ezt észreveszik az oroszok, ha észbe kapnak!!! A hadtest északi egységeivel már úgy sem volt összeköttetésünk. Arról értesültünk, hogy a hadtest vezérkari főnökének helyettese [Farkas Antal vezérkari alezredes] nem bírván tovább a gyűrődést, levonta a következtetéseket és a Novij Oszkolba vezető úton főbe lőtte magát. Kár volt érte! Jó katona volt. Gyülekezés Likovón, észak-keleten. Odaérünk, a helységben már nincs senki. A raktárakat felrobbantották, – azért élelmet még sikerült szerezni az embereknek. A szeszes hordókat pedig szétromboltattam, ne okozzanak bajt. Hiszen, ha elfáradnak, leülnek, megfagynak. Zúgolódnak, de később megértik, mikor példát látnak. –32 °C a hideg, dermesztő, különösen, hogy nem tudunk fedél alatt megpihenni, csak menni-menni. A csípős szél pedig állandóan fúj.”

Jászsági bakák a doni pokolban

Az olaszok utóvédjeként

A jászberényiek másnap a Gon­csa­rovkán rekedt kassai 23. könnyűhadosztály tüzér- és vonatalakulat maradványainak kitörésénél segédkeztek, amikor délután 14 óra tájt kikergették a szovjeteket a faluból. Dalmadi István, a 32/7. puskásszázad csapatcsendőr tizedese a fenti harccselekmény részeseként számolt be arról, hogy Goncsarovka keleti szélénél ütköztek ellenséges csoportokba. Megmaradt nehézfegyverzetükkel tűz alá vették és felgyújtották a szélső faházakat. Márton Ferenc alezredes, zászlóaljparancsnok utasítására a honvédek minden nélkülözhető felszerelési cikket eldobáltak, míg a tisztek egy része lóhátról biztatta a legénységet: „Jászmagyar bakák! Mutassátok meg, mit tudtok! Szuronyt szegezz!”, és a 32-eseket rohamra vezényelték, akik közelharcban, szuronnyal „piszkálták ki” a szovjeteket Goncsarovkáról. Az esti órákban vitéz Benkő Sándor ezredes, a 21. gyalogezred parancsnoka és 1. ezredsegédtisztje, Vágó Kálmán százados jelentkezett Luigi Rever­be­ri tábornoknál, a Tridentina hadosztály parancsnokánál Opit községben. Jelentették, mivel nincs összeköttetésük saját feletteseikkel, az olaszokhoz kívánnak csatlakozni. A tábornok elfogadta ajánlatukat, akit Benkő ezredes tájékoztatott arról, hogy puskánként negyven tölténye van és emberenként kétnapi élelme, sebesültjeit ellátni és szállítani nem tudja.

Január 20-án hajnali 4 órakor riadót rendeltek el. A 21. gyalogezred parancsba kapta, hogy a Sztyepanovkára betört szovjet csapatokat vesse vissza, s a községtől északkeletre húzódó dombvonulatot tartsa az olasz csapatok visszavonulásáig. Sztyepanovka községben erős ellenséges tüzérségi és gyalogsági tűzcsapás érte az ezredet, emellett páncélostámadást is kaptak. A biztosításra kirendelt századok gyülekezése a tűzfüggönyben meglehetősen nagy veszteségekkel történt. A zászlóalj vonata szovjet lövegek célpontjává vált. A jászságiak ekkor kapták a parancsot, miszerint vegyék birtokba a község nyugati szélét szegélyező magaslatokat, fedezve az olasz csapatrészek visszakozását 12 óráig. Egy alpesi század is velük harcolt, amely hamar kereket oldott. Az ellenséges nyomás kivetette állásaiból a zászlóaljat, amely Posztololi felé hátrált. A kassai gyalogezred harctudósítása szerint: „a 21. gyalogezred zöm ezen ütközete az olasz erők szempontjából kimagasló jelentőséggel bírt és a magyar fegyverek becsületét szövetségeseink előtt nemcsak megmentette, és gyarapította, hanem az ezred csaknem önfeláldozásig megvívott harcával az olasz erők zömének rendezett gyülekezését és visszavonulását s feltehetően az egész további kitörési harcok sikerét tette lehetővé.”

Dalmadi tizedes visszaemlékezése szerint a község keleti szélén feltűnt szovjet harckocsik tűz alá vették a magaslaton védekező jász bakákat, s ekkor semmisült meg a zászlóalj maradék vonata. A szerencsi 21/III. zászlóaljat ellentámadásra rendelték, mialatt a 32/III. zászlóalj parancs szerint – súlyos veszteségek árán – tartotta a magaslatokat. A jászberényi zászlóalj és a 21. gyalogezred többi része a későbbiekben is fedezte a Tridentina hadosztály visszavonulását, így keveredtek súlyos utóvédharcokba Nyikolajevka térségében. A honvédeknek a rendkívül kegyetlen orosz télben nemcsak az időjárási elemekkel, az ellenséggel, de olykor saját, olasz fegyvertársaikkal is meg kellett küzdeniük, akik bajtársiatlan módon viselkedtek magyar szövetségeseikkel. Ezen harcok során a 21. gyalogezred „maradványai (…) mint harcerő többé tekintetbe nem jöhetett. Minden lőszer elfogyott, élelem egyáltalán nem volt, az igen nagyszámú sebesültek szállítása pedig megoldatlan volt. Ezek közül igen sokan a következő napokban életüket vesztették, hiszen sem szállítani, sem ellátni, sem pedig táplálni nem voltunk képesek őket.”

Mérlegen a jászmagyar virtus

A doni harcok során a jászberényi zászlóalj állománya számos hadikitüntetést kapott. A tisztek közül ketten a Magyar Érdemrend kardos-hadiszalagos lovagkeresztjét, öten pedig a kardos-hadiszalagos bronz Signum Laudist érdemelték ki. A tiszthelyettesek, tisztesek és a legénység soraiból ketten a Nagyezüst, tizenöten a Kisezüst, kilencvenöten pedig a Bronz Vitézségi Érmet kapták meg, többnyire post mortem. A zászlóalj kilencvenszázalékos anya­gi vesztesége – nehézfegyverzetük száz százaléka, kézifegyve­reik hetven százaléka – eltörpült a 739 főt kitevő személyi veszteség mellett, hiszen a jászberényi csapattest majd ezerfős hadiállományából alig kétszázötven lesoványodott, megtört honvéd tért haza a „doni pokolból”, akiket háromhetes egészségügyi karantén után, 1943. május 23-án fogadott ünnepélyesen Jászberény városa. A 32/III. zászlóalj személyi veszteségeit tekintve az 1943. január–februári visszavonulás alkalmával állományának több mint ötven százaléka tűnt el. Akik bajtársaiktól lemaradtak, azok megfagytak, elestek a szovjetekkel vívott harcokban, meghaltak az éhségtől és a kimerültségtől, vagy szovjet hadifogságba estek.

Zászlóaljparancsnokuk harctéri tapasztalataikat a következőkben összegezte: „A nagy hideg miatt tűzfegyverek, géppuska, golyószóró általánosságban nem működtek. Harckocsik ellen harcot csak megfelelő és kellő számban rendelkezésre álló elhárítófegyverekkel lehet vívni, illetve harcot felvenni, különben a gyalogság harckocsitámadás esetén alul marad, mert kézigránátunk is kötegekbe kötésre nem alkalmas. A zászlóaljnak [220-225 lovából] 27 lova hullott el a visszavonulás napjáig, azonkívül parancsra 80 lovat kényszerült a lóteleltetőbe hátraküldeni, így az elrendelt visszavonulásra sem elegendő lova, sem szánkója, géppuskák, nehézfegyverek, lőszer és élelemszállításra nem állt rendelkezésre. A zászlóalj lovai júliustól takarmányt nem kaptak, csak a zászlóalj által gyűjtött szénát, szalmát és januárban kapott kevés rozson éltek, miáltal erőbeni állapotuk annyira legyengült, hogy visszavonulás közben megtett nagy utakat nem bírták, egymásután dűltek ki, miáltal épp a nehézfegyvereket kellett egymásután idő előtt felrobbantani. Kiadott bakancsok az orosz hidegre és nagy hóra teljesen alkalmatlanok. Hiába volt a meleg gyapjúkapca, bár a bakancs nagy volt, de a lábfejboltozatnál szűk volt, a hólevet áteresztette, miáltal igen sok fagyás keletkezett. A ruházat sem felelt meg az orosz hidegnek. Mert míg az irhasapkák minden tekintetben beváltak, addig az irhamellények, mivel ujjuk nem volt, csak a derekat melegítették, ellenben a karokat nem. Hiányzott a meleg nadrág is. Mivel a trikónadrág és a gyalogsági nadrág mellett éjjel a havon tartózkodni még nagy tűz mellett is csak állandó mozgás mellett – járkálás – volt lehetséges. A zászlóalj 1943. január 17-től reggeltől február 1-ig bezárólag semmiféle ellátást nem kapott. Az elinduláskor kiosztott 2 napi szalonnaadag mellett a legénység erőállapota rövidesen – erősen leromlott, a legénység teljesen lesoványodott, és mivel az olaszok minden közbeeső községet megszálltak, a zászlóalj sem élelemhez, sem férőhelyhez éjszakára nem jutott.”

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Szent II. János Pál pápa vérereklyéjének megáldása Izsákon
2018. október 14.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Puszták Aranya c. kiállítás megnyitója

Kápolnásnyék
2018. október 13. 11.00

Keleti Nyelveket Ismertető tanfolyamok

Kezdő szinten: azeri, belarusz, grúz, kazah és haladó szinten: belarusz nyelvből.
Jelentkezési határidő: 2018. október 22.

Lezsák Sándor előadása Pécsett

Pécs, BTK/TTK épület
2018. október 3. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép