Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. október 22. hétfő
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Hazavágynak a lángoló országból a magyarok
2017. június 29.

Egyre több, Venezuelában élő magyar szeretne az anyaországba jönni. A hajdan ötezer fős kolónia a polgárháborús helyzet miatt mára a felére olvadt, s a legfrissebb jelentések szerint újabb tíz–tizenkét család, azaz mintegy száz ember kíván visszatérni – tudta meg lapunk. Az érintettek képviselője Lezsák Sándornak, az Országgyűlés alelnökének írt levelet, amelyben a lehetséges megoldásokat is felvetette.

A jelenlegi venezuelai politikai, gazdasági és társadalmi helyzet a magyar kolónia tagjai közül többeket az ország elhagyására kényszerít. Lapunk úgy értesült, hogy tíz–tizenkét család, azaz mintegy száz ember jelezte, nem kíván tovább a dél-amerikai államban maradni, hanem szíves-örömest hazatérne. A repatriáció viszont igen nehéz – ennek csak egy eleme, hogy a csapnivaló gazdasági helyzet miatt a kint gyűjtött megtakarítások java része elértéktelenedett, és az ingatlanok sem adhatók el egykönnyen. Jellemző a helyzetre, hogy egy nyolc éve hazatért család alig fél esztendeje tudta értékesíteni caracasi otthonát – az pedig már csak hab a tortán, hogy a nyugdíjukat 2009 óta egyszer sem kapták kézhez. Ez azt jelenti, hogy a nagymamának hetven év múltán is dolgoznia kell azért, hogy úgy-ahogy meg tudjanak élni.

A Lezsák Sándor révén az Országgyűléshez és Orbán Viktor miniszterelnökhöz fordulók azt szeretnék elérni, hogy az állam sürgősséggel bírálja el a hazatérni szándékozók útlevélkérelmét, s ugyancsak adjon segítséget a szükséges papírok beszerzésében. Azt is szorgalmazzák, hogy a hazatérőknek az állam ideiglenesen, három hónap erejéig biztosítson szállást, az egyetemi-főiskolai tanulmányai­kat folytató fiatalokat pedig egy célzatosan létrehozott ösztöndíjprogrammal vegyék föl a magyar felsőoktatásba.

Venezuelában az ember generációk óta megszokta, hogy mindenért keményen meg kell dolgozni és küzdeni, így a repatriálók „nem lennének nyűg a haza nyakán, hanem hasznos polgárai a nemzetnek” – fogalmazott forrásunk. Egy régebb óta Budapesten élő venezuelai magyar hölgy szerint rendkívül fontos lenne, hogy az óhazából minél több gyógyszert, alapvető élelmiszert és más fontos háztartási cikket küldhessenek a kint maradt rokonoknak, ám ezt sajnos nem lehet egykönnyen megtenni, mert a hatóságok ahol lehet, akadályozzák a csomagok mozgását, sőt gyakran elkobozzák azokat.

Szörnyű azt hallgatni a telefonban, hogy az ember koros, egy életet végigdolgozó nagynénje éhezik, miközben a gyerekei az utcán szó szerint az életüket teszik kockára a szabadságért – fogalmazott. A mobiltelefon egyébként Venezuelában valóban létszükséglet – ha elveszik, esetleg ne adj Isten tönkremegy a készülék, szinte lehetetlen újat vásárolni.

Venezuela anno kimondottan befogadó, baráti országnak számított, ahol minden érkezőnek megadták a bizonyítás lehetőségét, ám ez az állapot Hugo Chávez hatalomra kerülése óta sajnos alapjaiban megváltozott – derült ki forrásunk szavaiból. Ha nem is lett mindenki gazdag, de egyfajta jólét elérhető volt bárki számára – ma viszont egyre inkább az általános nyomor az úr. A latin-amerikai országban sajnos nem működik magyar nagykövetség, csak egy tiszteletbeli konzulátus akad. A legközelebbi diplomá­ciai képviselet Kolumbiában van, ahonnét a lehetőségekhez képest sok segítség fut be, de a távolság sajnos behatárolja a mozgásteret. Forrásaink szerint felmérhetetlen segítséget jelentene, ha diplomáciai csomagokban érkeznének ki az otthonról küldött csomagok – esetleg útlevelek és egyéb papírok, mert így a legnagyobb az esélye annak, hogy azok nem tűnnének el út közben.

„Amit ma Venezuelában látni, az sok tekintetben az 1956-os magyar állapotokra emlékeztet, a különbség jelenleg ma még csak annyi, hogy Caracasban vagy a nagyobb vidéki településeken nem fegyverrel, hanem kövekkel és Molotov-koktélokkal küzdenek a szabadságért a fiatalok” – hangoztatta forrásunk. Beszélt arról is, egyre többen tetováltatják magukra a tüntetők jelszavát, a „Ha a szabadság ára az életem – fizetek” feliratot.

Hozzátette, bár nem sok magyar maradt kint, de a tüntető egyetemisták és főiskolások között ott vannak fiatal honfitársaink is, akik a pesti srácok legszebb hagyományai nyomán akár az életüket is készek feláldozni a szabadságért.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Szent II. János Pál pápa vérereklyéjének megáldása Izsákon
2018. október 14.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Puszták Aranya c. kiállítás megnyitója

Kápolnásnyék
2018. október 13. 11.00

Keleti Nyelveket Ismertető tanfolyamok

Kezdő szinten: azeri, belarusz, grúz, kazah és haladó szinten: belarusz nyelvből.
Jelentkezési határidő: 2018. október 22.

Lezsák Sándor előadása Pécsett

Pécs, BTK/TTK épület
2018. október 3. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép