Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. július 22. vasárnap
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Hangja mindannyiunk ismerőse
2015. szeptember 25.

Beszélgetés dr. Bőzsöny Ferenccel, a Magyar Rádió nyugalmazott főbemondójával.

1956-ban, ősz elején felfigyeltem a rádióban egy mély, különös zengésű férfihangra. A hang tulajdonosa a híreket olvasta be; a mondatok sok mindenről szóltak, de a beszéd tempója végig egyenletes volt, s ez sugallt valamiféle nyugalmat vagy inkább bizalmat, függetlenül a témától. Mindezt megerősítette a helyes hangsúlyozás, már amennyire ezt egy hetedikes gyerek érzékelhette.

Később megtudtam, hogy a hang tulajdonosát Bőzsöny Ferencnek hívják. Pár évtized múlva ugyanannak az újságíró közösségnek lettem tagja, amelynek ő is tagja volt, és személyesen ott ismertem meg. Hallottam beszélni a Politikai Elítéltek Közössége rendezvényein, s többször találkoztunk az Anyanyelvápolók Szövetségében is, amelynek elnökségi tagja. 1973-ban a M agya r Nyelvtudományi Társaságnak, majd a Magyar Rádió Nyelvi Bizottságának tagjává választották, ’97-ben Kazinczy-díjat kapott, s '98-tól a Magyar Rádió főbemondója. 2000-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki, ugyanebben az évben Budapest Belváros-Lipótváros és Zebegény díszpolgára lett, 2005-ben pedig megkapta a Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjat.

Az Anyanyelvápolók Szövetségének legutóbbi közgyűlésén találkozót kértem a nyolcvannégy éves dr. Bőzsöny Ferenctől, hogy pályája egyes részleteit jobban megismerjem.

Az idei nyár egyik perzselő napján a zebegényi, ahogy ő nevezte, „nyári lakban" találkoztunk. A barátságos épületben nem érződött a forróság, s miután kifújtam magam, feltettem első kérdésemet:

- Feri bátyám, melyik iskolában, kitől tanultál olvasni? Mert a helyes kiejtést és a hangsúlyozást az iskoláskor elején az olvasással együtt sajátítjuk el

- Pécsett születtem, és az ottani, Makár-hegyi elemiben kezdtem tanulni. Az első osztályban Kováts Mária tanítónő oktatott az írásra-olvasásra nagy gonddal és szeretettel. De ha magyarázatba fogott, hátra tett kézzel, csendben kellett figyelnünk; beszélgetni, mocorogni eszünkbe sem jutott.

Az iskolakezdés ideje számomra nagyon szomorú volt: édesanyám meghalt vérmérgezésben, amikor hat és féléves voltam. Édesapám Amerikában nevelkedett; a dombóvári illetőségű apai nagyapám ment ki először, majd kivitette a családját is. Édesapám huszonöt éves korában hazajött, s öt év múlva egy pécsi vendéglős lányát vette el; ezért születtem én meg László öcsém Pécsett.

Édesanyám halála után apám egy éven belül újra nő­ sült. 1941-ben eladták a pécsi házat meg az egyre kevesebb hasznot hozó vendéglőt, és felköltöztünk Buda­ pestre. Tízéves voltam akkor. A háború alatt a házat bombatalálat érte, a lakás odalett, s apám nem találta a helyét. Visszament Amerikába, ahol gyerekkori barátai, ismerősei voltak; azt hitte, később ki tudja vitetni a családját, ahogyan az apja is tette - de közben itt leengedték a vasfüggönyt.

Pesten három évig Jártam a Fáy András Gimnáziumba, majd 1947-től Veszprémben, a piaristáknál tanultam, mint kisszeminarista, és ott tettem érettségi vizsgát is. Papi pályára készültem így tanulmányaimat, mint teológus tovább folytattam a nagyszeminárimban. 1952-ben azonban az Államvédelmi Hatóság (AVH) egy éjszaka az egyik elöljárónkat és több növendéktársunkat elhurcolta, a nagy- és kisszemináriumot pedig feloszlatta - így a papi hivatásról le kellett mondanom. De kárpótolva érzem magam: nevelt fiam, István pap lett, s magam is igyekszem pap módjára élni.

Ötször jelentkeztem aztán különféle egyetemekre illetve főiskolákra, de a vallásos neveltetésem miatt sehová sem vettek fel. Egy fővárosi üzemben helyezkedtem el, ahol szakmunkás bizonyítványt is szereztem villanyhegesztő és szerkezeti lakatos szakmából.

- Nagy utat jártál be, mielőtt az anyanyelvünk ápolásánál kötöttél ki.

- Ahogy vesszük. Sorkatona lettem, s valamivel a leszerelés előtt javasolta az egyik parancsnokom, hogy jelentkezzem a Magyar Rádiónál bemondónak, mert most meg lehet pályázni egy ilyen állást. Nem hittem, hogy sikerül, de megpróbáltam: háromezer-valahány jelentkező közül engem választottak. Még a felvétel előtt behívtak a Magyar Rádió bemondóinak akkori főnökéhez, Vészits Ferenchez, aki Móra Ferenc unokája volt. Ahogy beléptem, megláttam, hogy a jelentkezéskor beadott rövidke önéletrajzom van előtte. Az volt az óhaja, hogy mondjam el azt, ami hiányzik a leírtakból. Elmondtam, hogy apám disszidált, Amerikában él - hiszen azonnal láttam, hogy mindent tudnak. Ez a kiegészítés kellett ahhoz, hogy felvegyenek.  Harminc nap múlva véglegesítettek, s először 1956. augusztus 24-én, 16 óra 30 perckor szólaltam meg a Kossuth Rádió élő adásában.

Október 23-án, a rádió ostromakor előbb a magyar forradalmároknak, majd a parlamenti ideiglenes stúdióban a szovjet katonáknak adtam meg magam. De nem esett bántódásom. November 3-án Mindszenty hercegprímás beszédét konferáltam fel, és mindvégig mellette ültem. Ott volt államminiszteri minőségében a korábbi köztársasági elnök, Tildy Zoltán is. November 4-én hajnalban, amikor ránk tört a szovjet hadsereg, Nagy Imre miniszterelnök ugyanott mondta el drámai, segélykérő beszédét.

A rádiónál töltött éveim alatt végig az anyanyelv ápolása és művelése volt a fő célom, mert az anyanyelv az, ami a határainkon innen és túl élő magyarokat összetartja. Egy hasonlattal élve: tudtam, hogy olyan étteremben dolgozom, ahol nem én főzök, de én vagyok a felszolgáló, s felszolgálok olyat is, amit nem szeretek és soha nem ennék meg. Ezt a bemondók zöme is így fogta fel. Munkáinkban a legfontosabb követelmények egyike volt a pontosság: például az időjelzésnél egy másodpercet sem lehetett késni.

Miután bemondó lettem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-magyar irodalom szakára jelentkeztem, levelező tagozatra. Gyakran jut eszem be Dr. Horváthné Bottyánfy Éva, aki olyan alaposan tanított, hogy nála szégyen volt nem tudni a vizsgán. A diploma megszerzése után kiküldtek a berlini rádióba német nyelvi gyakorlatra. Később idehaza az angol szakot is elvégeztem.

Egyeztetve dr. Horváthné Bottyánfy Éva tanárnővel, nekivágtam a doktorátus megszerzésének. Három év múlva sikerült, s ő, Éva néni volt a kézvezetőm. Szerettük; tényleg az anyánk volt. A doktori disszertációmat ezzel a címmel írtam: „A nagyítás, túlzás, kicsinyítés stilisztikai vizsgálata a Magyar Rádió nyelvében".

- Ma a fiatalok mondatai sokkal gyorsabban peregnek, mint a húsz évvel ezelőtti fiatal korosztály tagjaié.

- Valóban kialakult egy bizonyos turbóbeszéd. Az a kérdés, hogy mi a határa a lassú beszédnek és a gyors beszédnek. A válasz: az érthetőség. Ma némelyek szótagokat nyelnek le, s emiatt érthetetlenek a mondataik.

Hangja mindannyiunk ismerőse

Fontos szabály: ki kell mondanunk minden hangot. A hivatásos beszélőknek pedig arra is vigyázniuk kell, hogy felolvasáskor hol, melyik szó után vagy előtt vegyenek levegőt. 1981-ben az amerikai elnök ellen merényletet kíséreltek meg, s ennek kapcsán egy hazai adón a következő mondat hangzott el: „Reagan elnök feltehetően őrült, merénylőjét a helyszínen elfogták." A hír beolvasójának az őrült szó után elfogyott a levegője, lélegzetet kellett vennie, s emiatt született ez a furcsa mondat. De volt példa arra is, hogy szó közben fogyott el a levegő:

„A körte hát bezárult" - és folytathatnám. Én az éppen olvasott sor alatt lévő két sort is átfogom szememmel, - igaz, ehhez nagyon sok gyakorlat kell -, de így látom, mikor kell levegőt vennem.

- Ha ma megszólalsz a rádióban, a régi hallgatóid rögtön felismernek. Mitől ilyen egyedi a hangod?

- Ennek fizikai oka is van. A fonetikai tanszék valamelyik vezetője - lehet már úgy negyven éve - arra gondolt, hogy a számról és a szájüreg belsejéről is minden beszédhang kiejtésekor felvétel készüljön, többféle nézetből. A különleges felvételek minősége érdekében még a nyelvemet is bekenték valamilyen anyaggal, hogy pontosabban látszódjék, hová nyomódik bizonyos hangoknál. A felvételekről az derült ki, hogy a szájpadlásom egy kicsit keskenyebb, mint másoké, ugyanakkor magasabb is, és ez az eltérés adja a hangom egyediségét - legalábbis ezt mondták.

- Emlékszem a televízió Delta című tudományos és igen népszerű sorozatára; évtizedekig Te mondtad a film alá a szöveget, ami hozzájárult a műsor színvonalához.

- Örömmel csináltam. De hadd térjek vissza a rádióhoz, ahol 2000-ben kezdődött a magyar harangok ismertetése, köztük sok, határainkon túlit is megszólaltattunk. Egy-egy héten át közvetítettük minden délben egy-egy harang szavát, s a harangokról én mondtam el, mit érdemes róluk tudni. Hét évig ment a műsor, s úgy éreztem, nekem találták ki. En még folytattam volna, de - hogy is mondjam - fölmentettek tornából.

Amikor negyvenegy évnyi szolgálat után a rádióból nyugalomba vonultam, Bíró László püspökatya, a Központi Szeminárium akkori rektora meghívott retorika tanárnak. A rádióban ugyan nyugdíjasként tovább dolgoztam, de vállaltam, hogy egy elsős évfolyamot a felszentelésig elviszek. De ebből nyolc év lett, s öt vagy hat növendékem kapott Kazinczy-díjat. Közülük az első volt Marton Zsolt, aki Alsógödön a Szent István templom plébánosa lett, majd pedig esperes; Zebegény is az ő kerületéhez tartozik. Ez év augusztus 1-től a Központi Szeminárium rektori tisztségét tölti be.

A Szent István templomba, de máshová is gyakran hívnak, ha felolvasásra van szükség. Szolgáltam például református templomban, Nagyváradon, ahová Bethlen Gábor szobrának avatására hívott meg Tőkés László püspök. Kövér László házelnökkel együtt voltunk ott.

- Azt hallottam, számos szervezetnek vagy tagja.

- Ez igaz; tiszteletbeli rendőr, tüzér, tiszteletbeli pálos szerzetes, azaz konfráter is vagyok, meg tiszteletbeli tengerész.

- Tiszteletbeli tengerész? Hogyhogy?

- Úgy, hogy amikor szóba került, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós egykori kormányzót, feleségét és Miklós nevű fiát Kenderesen, az egykori Horthy-birtokon újratemetik, már ismertem vitéz Dávidházy András hajóskapitányt. Ő volt a legidősebb az akkor még élő kétszáznégy magyar tengerész közül. Híven őrizték Horthy Miklósnak, az otrantói hős tengerészkapitánynak emlékét. Mivel itthon megindult a nagy haddelhadd, hogy az újratemetés milyen sokba kerül nekünk, elkezdték az adakozást: az összegyűjtött pénzből még a régi sírköveket is hazahozatták Portugáliából.

A tengerészeknek azt is el kellett dönteniük, hogy ki legyen az, aki a temetés egész folyamatát kézben tartja. A kormányzó református volt, a felesége katolikus, s nyilván lesz polgári szertartás is, de közben ismerni kell a temetés politikai vonatkozását, hogy nagyjából mit lehet és mit nem... Dávidházy Bandi bácsi engem javasolt szervezőnek, s mivel a tengerészek közül ő ismert legjobban, megbízták, hogy hívjon fel, s kérdezze meg, vállalom-e a temetés lebonyolítását vagy nem. Rövid gondolkodás után megilletődve közöltem, hogy vállalom. Bandi bácsi küldött egy sorrendet, hogy a '93. szeptember 4-i temetésen délelőtt 10 órakor kürtjellel kezdünk, majd himnuszéneklés következik, aztán a felekezetek elöljárói búcsúztatják a kormányzót, s mások is, sorban, sorban - de hogy én ott mikor és mit mondjak, az sehol sem volt leírva. Lejöttem hát ide Zebegénybe három napra, s összeállítottam a temetés lebonyolítását.

Szeptember 3-án leutaztam Kenderesre, s akkor már nagyjából minden részlet világos volt előttem. Bandi bácsi csupán avval fogadott, hogy Kéri Kálmán vezérezredes megírt búcsúbeszéde egy kicsit dagályos, egyszerűsítsek rajta. Eleget tettem a kérésnek. Kálmán bácsi azonban észrevette a stiláris változtatást, majd a papírt félretéve, káprázatos búcsúztatót rögtönzött.

A temetés méltóságteljesen végbement. Legalább nyolcvanezer ember rótta le kegyeletét: ezt Feledy Péter riporter mondta, aki egy darus fülkéből közvetített a televízió nézőinek, s a magasból meg tudta becsülni a létszámot. Az idős Hegedűs Lóránt református püspök huszonnyolc perces imát mondott, s a koszorút küldők névsorát háromnegyed órán keresztül olvastam fel. A kriptát szinte körbezárták a koszorúk; a legszebbet le is fényképeztem, s később megtudtam, hogy a bécsi zsidó hitközség koszorúja volt.

A tengerészcsapat aztán ugyanazon év szeptember 24-én, a Tengerészeti Világnapon tiszteletbeli tengerésszé avatott. Az avatás szóbeli része után bejelentették, hogy ezzel még nincs vége, mert a tengerészt a tengeren is fel kell ám avatni, úgy, hogy egy kötél segítségével áthúzzák a hajó alatt. Mivel azonban tengerünk nincs, ezúttal egy, a Dunán lévő hajó is megteszi... Mondtam, hogy a szóbeli avatás nagyon megtisztelő, de a művelet utóbbi részéről lemondanék. Ebben maradtunk - s ünnepélyesen átadták a nagy, pecsétes, égetett szélű, antikizált oklevelet arról, hogy tiszteletbeli tengerész vagyok.

- Feri bátyám, sok mindent átéltél. Hogy foglalnád össze az életfilozófiádat?

- Hát hogy is... valahol olvastam négy sort, azt hiszem, ezzel felelhetek: „Olyan az, élet, ahogy éljük, / Úgy segít az Isten, ahogy kérjük, / Úgy győzünk, ahogy küzdünk, / És úgy halunk meg, ahogy éltünk".

Török András István

(Forrás: A Ménfőcsanaki Havilap 2015. szeptemberi száma)

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Nemzeti Fórum Piknik Petőfiszálláson
2018. július 6.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép