Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. október 22. hétfő
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Fennmaradni!
2016. június 25.

Nemrég Orbán Viktor miniszterelnök úr újabb, az ő eredeti világlátását igazoló fejtegetését hallgathattam a Magyarország Barátai Alapítvány konferenciáján arról, hogy kik is lennénk mi magyarok?

Mi a legjellemzőbb létezésünk korszakaira, beleértve a mai bonyolult időket is?  Orbán Viktor egy történettel kezdte elemzését. Az Isten magához kéreti a magyarok vezetőjét, és így szól: „Ti, magyarok, a világ népességének alig 0.2 százalékát teszitek ki. Mi a ti célotok? Mit akartok elérni?”  A magyarok vezetője magába mélyed, majd így válaszol: „Fenn szeretnénk maradni, Teremtő Atyánk.”

E kis bevezető már fel is villantja a Dobos Lászlóról szóló, az ő életére emlékező, a munkássága előtt tisztelgő elmélkedés lényegét, hiszen ha a pályafutását nyomon követjük, ő sem tett mást: Trianon után tíz esztendővel születve, a második világháború befejeztével szinte azonnal, ifjan, beállt a sorba és dolgozni kezdett mindnyájunkért: a fennmaradásunkért.

Volt egy huszonegy évig tartó időszak az életemben – 1974 és 1995 között – amikor pozsonyi lakosként, a barát közelségéből tapasztalhattam meg erőfeszítéseit, szívósságát, teherbírását; küzdelmeit a második világháború utáni teljes jogfosztottságot követően, az elüldözött magyar értelmiségiek hiányának pótlásáért, azért, hogy a gyökeresen átalakított társadalom keretei között újra lehessen szervezni a (cseh)szlovákiai magyarság szellemi és kulturális életét. Nem tudni, miért történt így, de e városka büszkesége, hogy éppen innen, Királyhelmecről került el két újdonsült, a közösségi terheket vállaló férfiú Pozsonyba: Dobos László, majd a sajnálatosan korán elhunyt Tolvaj Bertalan.

László sokoldalúságára és állhatatosságra jellemző, hogy ebben az újraszerveződő közegben, amely a pártállami sajátosságoknak köszönhetően eleve Pozsonyba öszpontosította a kisebbségi intézményeket is, mindegyik posztján helytállt. Volt az Irodalmi Szemle főszerkesztője, folyamatos együttműködésre kérve a stószi magányában élő, de erkölcsi tartásában, a magyarsághoz való hűségében Felvidék szerte legnagyobb tekintélyt élvező Fábry Zoltánt, aki a második világháború végétől 1970-ig, haláláig szellemi vezetőnk volt. És Dobos László volt létfontosságú, önálló könyvkiadóink kiépítője és vezetője, a CSEMADOK országos elnöke, a Gustáv Husákkal folytatott kisebbségpolitikai tárgyalások résztvevője az 1968-as eseményeke követően, majd, a rendszerváltás után a Magyarok Világszövetségének Kárpát-medencei alelnöke.

Közben, a rengeteg gyűlés, tárgyalás, utazás mellett meg tudta írni a könyveit, köztük a számomra legfontosabbat – a Földönfutókat, a háború utáni, ma már elképzelhetetlenül keserves idők krónikáját, benne a sárospataki tanítóképzőbe „utazás” viszontagságait, az átkelést a tilos határon, amikor a magyarországi határőrök nem egyszer géppuskatűzzel riogatták a Tiszán átkelő, – de már egy másik államba kényszerített, szintén magyar diákokat...

Az 1968-as prágai tavasz leverése után, a szovjet csapatok bábáskodása mellett felállt új csehszlovák kormány, a szlovákiai pártközpont korifeusaival egyetértésben természetesen a magyarság nyakába varrta a dubceki reform gondolkodás, az „emberarcú szocializmus” szárnybontogatását, s ezért az elsők között Dobos Lászlót váltották le, aki akkoriban kormánytagként, tárca nélküli miniszterként próbált számunkra emberibb létfeltételeket kiharcolni a Csehszlovák Köztársaságban. A vádaskodások és támadások kikezdték László egészségét; én akkor elvittem őt Szlovákia legkiválóbb szívgyógyászához, Fábry Zoltán legjobb barátjához, Dr. Berzeviczy Jánoshoz Kassára, segítsen a bajban.

Ma is úgy gondolom, hogy Dobos László életének egyik legfontosabb eseménye volt a Czine Mihály budapesti irodalomtörténésszel ápolt barátsága. Czine Mihály nem csak kimagasló tudású literátor, hanem ízig-vérig magyar ember volt, haláláig a határon túli magyarság nagy barátja, aki együttérzett velünk és támogatott, ahol és amiben tudott. A rendszerváltás körüli, szabadabb légkörben rendre Pozsonyba látogattak azok az íróink, akikről valamennyien tudtuk, hogy az Illyés Gyula megfogalmazta „ötágú síp” eszméjét vallották, azt tehát, hogy a nemzet, s ezen belül irodalmunk is egységes, s akikkel a CSEMADOK székházában találkozhatott a főváros magyar közönsége. Sokan akkor láthatták először hús-vér mivoltukban Sütő Andrást, Csoóri Sándort, Lezsák Sándort és hozzájuk hasonló személyiségeinket, ami élményszámba ment. Őket Dobos László hívta meg közénk, s mi így már akkor bekapcsolódhattunk a megkezdődött, de még nem nemzetegyesítésnek nevezett összmagyar folyamatokba. Az ilyen estek befejeztével néhányan még folytathattuk a beszélgetést az író- és művész vendégekkel, s ezeken, kivétel nélkül, mindig felcsendültek nótáink és népdalaink: a „szertartást”, akár a templomokban, mindig a közös éneklés emelte az együttérző lelkiség fénykörébe. Nem a duhajkodás, hanem az áhítat jellemezte az ilyen együttléteket... Ma már nem hallani közös éneklésekről, úgy tetszik, feledésbe merült – vagy talán már ki is veszett? – ez a hagyomány, amely jól jellemzi mai helyzetünket, a megosztottságot, s talán a reménytelenséget is.

A Dobos Lászlóval töltött idő – akár kertészkedés, akár borozás, akár utazás, akár névnapok megünneplése, akár házépítés volt soron, mindig a magyarság, s ezen belül főként a hazai magyarság helyzetének taglalásával, új elképzelések felvillantásával, sorsunk kilátásainak elemzésével telt. Más témánk szinte nem is volt.   Egy kivétel azért akadt: az ezerkilencszázhetvenes évek elején az akkor már formálódó csehszlovákiai magyar újságíró futball csapat Komáromban, szép számú nézősereg előtt megmérkőzött a Magyar Területi Színház művészeinek együttesével. Bennünket, újságírókat megerősített Mács József író barátunk és Dobos László is. Mács csatár volt, Dobos László – saját kérésére – kapus. (Talán azért választotta ezt a posztot, mert öccse, Zoltán, az akkor a legfelsőbb csehszlovák bajnokságban játszó kassai csapat jó hírű kapuvédője volt.)  Akadt a mérkőzésnek egy jelenete, amikor az ellenfél a tizenhatosról, – tehát a kapunk közeléből lőhetett egy ú.n. szabadrúgást. Rendezgettük a sorfalat, de amikor a kapunkban álló Dobos Lászlóra pillantottam, olyan riadalmat fedeztem fel a szemében, hogy az a tekintet a mai napig mosolygós emlékeim közé tartozik. Dobos László, aki egy életen át küzdött, és sohasem mutatott félelmet, ott, a kapuban beleremegett a lehetőségbe, hogy gólt kaphat!

A magyarság, amely szétszórattatása okán – több, mint ötven országban élnek magyarok – akár világnemzetnek is tekinthető, ma ismét nehéz helyzetben van. Ezúttal azonban nem csak a mi nulla egész két tizedet kitevő népességünk van bajban, hanem az egész bolygó. Mostani helyzetünkből, s nem csak a miénkből, véleményem szerint egyetlen kiút kínálkozik: visszatérni az Istenhez, hiszen minden bajunk abból származik, hogy elfordultunk tőle.  Meg kell őt kérnünk, bocsássa meg vétkeinket és rendezze el a világ sorsát. Ez ugyanis Szent Koronánk üzenete. A béke népe vagyunk, nem a gyűlölködésé! És most már az emberiség fennmaradása a tét!  Merítsünk erőt az engeszteléshez Dobos László elszántságából és fáradhatatlanságából is!  És ne feledjük: ma van nemzeti összetartozásunk napja! Gondoljunk bele: a világháborúkba kényszerülés; a 96 éve történt nemzetgyilkossági kísérlet, a példa nélküli, igazságtalan trianoni országcsonkítás; a többszöri leigazás, és a belső ellenség folyamatos aknamunkája ellenére itt vagyunk!  Őrizzük meg értünk élt és értünk halt elődeink emlékét, hogy fiataljaink is tanulhassanak példájukból.

Batta György

(Elhangzott  Királyhelmecen, 2016 június 4-én, Dobos László szülőháza emléktáblájának leleplezésén.)

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Szent II. János Pál pápa vérereklyéjének megáldása Izsákon
2018. október 14.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Puszták Aranya c. kiállítás megnyitója

Kápolnásnyék
2018. október 13. 11.00

Keleti Nyelveket Ismertető tanfolyamok

Kezdő szinten: azeri, belarusz, grúz, kazah és haladó szinten: belarusz nyelvből.
Jelentkezési határidő: 2018. október 22.

Lezsák Sándor előadása Pécsett

Pécs, BTK/TTK épület
2018. október 3. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép