Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. november 22. csütörtök
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Évtizedek óta kutat a levéltárakban
2016. október 29.

Horák Béla neve az elmúlt évtizedekben egybeforrt a helytörténeti kutatásokkal. Kecskemét mellett Bugac, Városföld és Kunpuszta múltját tárta fel könyveiben és tanulmányaiban. Hosszú órákat töltött az ország különböző könyvtáraiban, levéltáraiban, melynek legutóbbi „gyümölcse” a Hermann Ottó látogatása Bugacon című kötet.

Honnan ered a történelem, a régmúlt iránti szeretete, és az ebből kialakult kutatási szenvedélye?

– Nem terveztem, egyszerűen így hozta az élet. Először a tanyai oktatás, a tanyai élet iránt kezdtem el érdeklődni, amikor Bugacon tanítottam. Aztán később az egyik kutatásom hozta a másikat. Jártam a könyvtárakat, levéltárakat, faggattam az idős embereket, a tanyavilágban élőket. Szenvedélyemmé vált a helytörténet, mely a mai napig meghatározza az életemet.

– A kutatások jelentették a fő munkát az ön számára, vagy volt más civil foglalkozása is?

– Igen, többféle munkakörben is dolgoztam, melyek sokszor segítették is a munkámat, de az is előfordult, hogy újabb témákat adtak újabb kutatásokhoz.

– Merre dolgozott?

– Számos helyen megfordultam. A legmeghatározóbbak közül elsőként említeném meg, hogy 1961-ben kerültem a bugaci központi iskolához, ahol matematika-fizika szakos nevelő voltam, majd az ottani kultúrház igazgatója. Ott kezdődött el az első népművelői munkám. Tanítóként jártam a tanyavilágot is, az igazgató helyettes megbízásából előadásokat tartottam Bugac történelméről. Ehhez sok segítséget kaptam az akkori iskolaigazgatótól, aki rengeteg feljegyzést gyűjtött össze e témában. Később magam folytattam a gyűjtőmunkát, kutattam a település múltját. Ebből számos könyvem és tanulmányom is született. Jelenleg is bugaci témán dolgozom, a madárvilágát kutatom.

– Szerette a tanítói munkát?

– Igen, életem fontos része volt. Bugac után tanítottam még Fülöpszálláson is mint mezőgazdasági technikus.

– Említette, hogy Bugacon volt az első népművelői munkája. Hol folytatódott?

– 1975-ben kerültem az akkor létrejött kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központhoz, mely az első időszakban még a Móricz Zsigmond utcában működött a TIT székházában. Sikerült bekerülnöm a kezdő csapatba, tele voltam tervekkel. Szerettem volna fellendíteni a város kulturális és természettudományi életét. Akkoriban Kecskeméten egyedül a Rákóczi úton lévő városi művelődési ház töltötte be e szerepet, mely elég szegényes volt.

– Bejöttek a számításai?

– Úgy gondolom, igen. 1983-ig dolgoztam a művelődési központban, a 8 év alatt rengeteg tanfolyam, nyelvtanulás, kiállítás, szakkör és program fűződött a nevemhez. Folyamatosan cikkeztek ezekről, jó érzés volt látni, milyen sok embert tudok megmozgatni, olyan pluszokat adni számukra, melyek korábban nem voltak elérhetőek. Elsőként hoztam létre a műszaki és természettudományi stúdiót. Kedvelt volt még a kistudós szakköröm, a rádió és autós szakköröm és persze az angol, német, francia és japán nyelvtanfolyamom. Nem utolsó sorban a lajosmizsei tanyaklubot is én hoztam létre.

– A műszaki beállítottsága honnan ered?

– Már gyermekként foglalkoztattak a műszaki dolgok. Írógépet szereltem, rádiót szedtem szét, a fizika órákon én mutattam be az otthon már elvégzett kísérleteket, és persze a csavarhúzó sosem hiányzott a zsebemből. Mondhatni az Öveges professzor szellemiségét követtem. A művelődési központban pedig úgy éreztem, végre kibontakoztathatom mindazt, ami már gyermekkorom óta foglalkoztat. Így hoztam létre a már említett műszaki és természettudományi stúdiót. Országosan is elismerték munkámat, állami támogatást kaptam, 150 ezer forintot, melyből többek között távcsövet, mikroszkópot, lézeres bemutatót vásároltam.

– Miért váltott nyolc év után?

– Átkértek a megyei tanácsra, a közlekedési osztályra, ahol 1990-ig főelőadói minőségben szállítási titkárként a szállítási vállalatokat ellenőriztem. Ez sem állt távol tőlem, hiszen korábban már dolgoztam rövid ideig hasonló munkakörben, a végzettségem is megvolt hozzá. Budapesten a Közlekedési Minisztériumban örömmel fogadták, hogy megfelelő képzettséggel rendelkezem, így a munkám mellett felkértek a felsőfokú szállítási tanfolyamok megtartására is. Később a Közlekedési Felügyelet megbízása alapján kineveztek a megyei közlekedési szakfelügyelet élére, az elméleti és gyakorlati oktatás mellett a vizsgáztatást is felügyeltem. Hozzáteszem, előtte másodállásban 15 éven át autóvezető oktató is voltam.

– Innen hova vezetett az út?

– Városföldre, a Klubkönyvtárban dolgoztam népművelőként, könyvtárosként hat éven át. Itt ismét közelebb kerültem a helytörténeti dolgokhoz, mélyebben kutatni kezdtem Városföld múltját. Ekkor kezdtem el a tanyai népoktatást is kutatni, a munkát Kecskemét valamennyi régi pusztai térségére kiterjesztettem. 25 éven át foglalkoztam e témával. Hosszú órákat, napokat, heteket töltöttem a kecskeméti levéltárban, könyvtárban. Olvastam a régi iratokat, dokumentumokat, újságokat. Jártam az egri, szegedi és budapesti könyvtárakba, levéltárakba, ahol szintén sok fontos adatra találtam az évek alatt. Írásaim nemcsak könyvek, tanulmányok formájában jelentek meg, de a városföldi helyi újság is helyet adott írásaimnak.

– Mikor született meg az első könyve?

– A kilencvenes évek elején az elsőt Lezsák Sándornak köszönhetem, aki korábban kollegám volt. Azóta több is megjelent, illetve számos anyag kézirat formájában vár még megjelenésre. A helytörténeti írások mellett, a munkámhoz kapcsolódó témák is megfogtak, például a népművelés múltja.

– Sokfelé megfordult az évek alatt. Többféle képesítéssel rendelkezik, ezek szerint a tanulás is meghatározó volt az életében.

– Valóban. Édesanyám tanyai tanító volt Jakabszálláson a Wolford-dülői tanyai iskolában, majd Városföldön a Szappanosmajori külterületi iskolában, édesapám pedig Kecskeméten volt tanárember. Az életem során szinte folyamatosan tanultam. 1955-ben végeztem a Piarista Iskolában. Tanulmányaimat később folytattam, az évek alatt megszereztem a gépész üzemmérnök, a műszaki tanári és az egyetemi pedagógus végzettséget. Tanfolyamon sajátítottam el a szárazföldi, vízi és légi szállítás tudnivalóit. Vallom „Non scholae, sed vitae discimus!”, azaz Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk!

Élete a munkája

Horák Béla 1935. augusztus 29-én született Kecskeméten. Felesége, Garai Mária korán elhunyt, gyermekük nem született. Ezt követően az életét a munkának, a kutatásnak áldozta. Ma is aktív, szenvedélye napjainkban is legalább annyira erős, mint a kezdeti években. Mindennapjait a könyvek, régi újságok olvasása teszi teljessé. Széleskörű tudását, emberi példamutatását többször is elismerték az évtizedek alatt.

baon.hu

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Mindszenty Emlékérmek átadása az Országházban
2018. november 6.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Népfőiskola, 2019

Budapest, Polgárok Háza
2018. november 21. 18.00

Művészet és társadalom - Klebelsberg Hét

Budapest
2018. november 17-18.

XVIII. Lakiteleki Filmszemle

Lakitelek Népfőiskola
2018. november 14-16.

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép