Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum
Videogaléria
a
További videókTovábbi videók

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. december 16. vasárnap
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Emlékezés 1956-ra
2014. október 27.

V. Németh Zsolt államtitkár, országgyűlési képviselő a Földművelésügyi Minisztérium kitüntetési ünnepsége után a Vas Megyei Önkormányzat szombathelyi megemlékezésén és közgyűlésén, majd Vasvár város október 23-ai ünnepségén vett részt nemzeti ünnepünk alkalmából.

Az 1956-os forradalomról és szabadságharcról az utóbbi két rendezvény szónokaként az alábbi gondolatokkal emlékezett meg:

Emlékezés 1956-ra

Földművelésügyi Minisztérium (Fotó: Pelsőczy Csaba)

"Immáron az 58. évfordulóját éljük az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak, de a két emberöltönyi idő sem tudta még jelképessé, elvonttá, távolivá csiszolni történelmünknek ezt az epizódját. Ma is érzések tömege kavarog bennünk nemzeti ünnepünkön. Büszkeséget, emelkedettséget érzünk, amikor felvonjuk a lobogót, amikor szerte a világon fejet hajtanak elődeink nemes küzdelme előtt, és akkor is, amikor körbenézve megállapítjuk: 56 örökségeként ma békében, szabadon, sorsunk felett magunk határozva élhetjük az életünket. Ugyanakkor nem múló fájdalommal idézzük fel évről évre a megtorlás kegyetlenségeit, a veszteséget és a rengeteg áldozatot. Szomorúan és értetlenül állunk most is világ akkori tétlensége, és az utókor makacs tagadása előtt.

Emlékezés 1956-ra

Szombathely (Fotó: Török)

Még arra sem volt elegendő ez az 58 év, hogy elfeledjünk dühünket, haragunkat, hogy a történész objektivitásával vizsgáljuk az értelmetlen és embertelen totalitárius rendszer túlkapásait, hogy egészen feldolgozhassuk mindazt a méltatlanságot és igazságtalanságot, ami 1956-ban forradalomig feszítette országunkat. Büszkeség, szomorúság, düh - azt hiszem, egytől-egyig helyénvaló érzések egy ilyen fiatal ünnepen, egy ilyen fiatal gyászban. Ezek az érzések kötnek össze az ’56-os forradalmárokkal, és ezek az érzések formálnak minket nemzetté, hiszen a fájdalmainkban és önérzetünkben egyek vagyunk. Engedjék meg, hogy én ezúttal mégis egy másik érzést idézzek fel 1956 palettájáról.

Emlékezés 1956-ra

Szombathely (Fotó: Török)

Valamit, ami elvált a forradalomhoz vezető évek keserűségétől; valamit, ami megelőzte a szabadságharc elszántságát; valamit, amit azóta sem tudtak kitörölni a magyarok lelkéből, sem a szovjet tankok, sem sortüzek, sem a tények elhallgatása és elferdítése. Arra a vágyra, arra tiszta vágyra gondolok, ami betöltötte a férfiak, nők és gyerekek szívét 1956-ban. A vágyra, ami az egyetemisták 16 pontját sugalmazta, ami a lengyelek iránti szolidaritást táplálta, ami nem hagyta szűnni a lelkesedést, ami bátorságot szült, ami elhozta mai szabadságunkat, méltóságunkat és önrendelkezésünket. Ez az őszinte, tiszta és jogos vágyakozás gondoskodott arról, hogy forradalmunk és szabadságharcunk mindvégig igaz és hű legyen önmagához. Ennek köszönhetjük, hogy az ’56-os eseményekre ma is nemzeti büszkéséggel tekinthetünk vissza, és hogy szerte a világon elismeréssel és tisztelettel adóznak forradalmunknak. Búvópatakként indult 1956-ban a jobb világ, jobb élet utáni vágy, de hamar felszínre tört, s nagy sodrású folyóvá szélesedett, magával sodorva egész Magyarországot. Majd még tovább duzzadt, tengerré, ami átalakította a föld felszínét, hogy mostanra már békésen hullámozzék.

Emlékezés 1956-ra

Vasvár (Fotó: Török)

Ez vágy először csak egy óvatos, de jelképes igényt formált 1956 októberében az egyetemisták között: maradjunk távol a kötelező orosz nyelvórákról. Nem kellett sokat várni, hogy kiderüljön, nemcsak egy diákos dac hajtotta a hallgatókat. Valami sokkal mélyebb, sokkal általánosabb igényből fakadt az ellenállásuk: önálló és szabad demokratikus Magyarországot akartak, a szovjet csapatok kivonulását, nemzeti ünnepeink és jelképeink visszaállítását, maguk akartak dönteni vezetőikről, sorsukról, jövőjükről. Ez a vágy vitte az embereket az utcára október 23-án, ez égette ki a zászlóinkból az idegen jelképet, ez döntötte le a Sztálin-szobrot, és ez vezetett idővel szocialista világrend összedőléséhez is. Elvitathatatlan eredmények. Én ma mégis arra szeretném fordítani a figyelmemet, ami ennek a vágynak a nyomán felépült Magyarországon és Európában. Mert ez a tiszta vizű sebes folyó, nemcsak rombolt, épített is. Felépített egy szabad, demokratikus országot a sztálinista diktatúra romjain. Felépítette Magyarország nemzetközi elismertségét, tiszteletét, Európában betöltött nélkülözhetetlen szerepét. Egyre építette és építi ma is a magyarság öntudatát, önbecsülését, önbizalmát. Felelősség- és kötelességtudatot épített egy nemzetben, mely tudja, hogy a szabadságot nem kapta ingyen. Lerakta az alapjait egy olyan Európának, melyben a szabadság a záloga annak, hogy egy-egy ország legjobb tudása szerint kibontakozhasson, s hogy a szolidaritás a biztosítéka annak, hogy vén kontinens színes, élő mozaikként lüktethessen együtt.

Emlékezés 1956-ra

Vasvár (Fotó: Török)

Valami bontakozik a világban, bontakozik az élet és a meggyőzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet kultúrának nevezünk, s amely a szabad alkotás és a szabad munka terméke - írta Albert Camus, a Nobel-díjas francia író és filozófus 1957-ben, forradalmunkat méltató A magyarok vére című írásában. Nem kevesebbet tulajdonított tehát az ’56-osoknak, mint egy új világrend kiharcolását. Most, több mint fél évszázaddal 1956 után, egy olyan országban élhetünk, amelyben a forradalmárok legfőbb vágyai már valóra váltak. Egy szuverén állam polgáraiként, szabadon és biztonságban nekünk már nem kell harcolnunk az alapvető emberi jogokért, nem kell meghalunk a szabadságért. Az a dolgunk, hogy éljünk vele. Ez pedig legalább olyan szép, s nemes feladat. És nehéz is. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra - írta Európának Camus. De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat.

Én hiszem, hogy amint 1956-ban bátorságból mutattunk példát a világnak, úgy most összefogásban, közös munkában, fejlődésben is példával járhatunk elől, erőt merítve történelmi helytállásunkból. Bízom, hogy idővel begyógyulnak a sebek, békére lel az áldozatok lelke, és feldolgozunk minden szomorúságot, fájdalmat, dühöt és haragot, ami forradalmunkhoz és szabadságharcunkhoz tapad. De szívből remélem, hogy az a tiszta vágy az igazságos, emberséges életre, ami 1956. október 23-án utat tört magának, akkor is továbbhullámzik majd bennünk, s gondoskodik arról, hogy mindig elődeinkhez hűen és méltón álljuk meg mi a helyünket."

(Forrás: V. Németh Zsolt.hu)

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Faluszépítő Társaskör negyedik összejövetele Lakiteleken
2018. december 13.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Jótékonysági est a kárpátaljai Salánk ifjúsági házáért

Budapest, Duna Palota
2018. december 6. 18.00

Kölcsey Kör: Népfőiskola, 2019

Budapest, Polgárok Háza
2018. november 21. 18.00

Művészet és társadalom - Klebelsberg Hét

Budapest
2018. november 17-18.

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


Webmester :: © Nemzeti Fórum :: Oldaltérkép