Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. november 14. szerda
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Elhunyt dr. Huszár Elek
2014. július 30.

Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva és a feltámadás éltető reményébe vetett hittel tudatjuk, hogy dr. Huszár Elek a Hőgyészi Állami Gazdaság nyugalmazott, gyémánt-diplomás főállatorvosa, az 56’-os Szövetség a Nemzeti Fórum a Történelmi Vitézi Rend tagja,és a Szent György Lovagrend prior emeritusa életének 88. évében, Isten és az emberek hűséges szolgálatában megélt, gazdag élet után hőgyészi otthonában 2014. július 19-én megtért Teremtőjéhez.

„A magyarnak lehetnek hibái – mindenkinek vannak –
de nyíltak vagyunk és becsületesek, szókimondók,
gyakran nagyon is azok.”

(gróf Teleki Pál)

Elhunyt dr. Huszár Elek

Gyászmisével egybekötött búcsúztatása 2014. augusztus 9-én 10 órakor lesz Hőgyészen, a Szent Kereszt Felmagasztalása plébániatemplomban.

Temetésére 2014. augusztus 13-án, 13 órakor kerül sor Budapesten,
a Szent Gellért urnatemetőben.

(XI. ker. Bartók Béla út 149.)

A feltámadás éltető reményébe vetett hittel búcsúzik tőle felesége, Nellike, akivel 61 évig éltek boldog házasságban, továbbá gyermekei: Zsuzsanna és Elek, veje Károly, menye Éva, három unokája: Ádám és felesége Dóra, Péter és felesége Rita, és legfiatalabb unokája Elek, két dédunokája, Ábel és Kolos és mindazok, akik szerették.

Táviratcím: dr. Huszár Elekné, 7191 Hőgyész, Kertész u. 8.

 


 

Dr. Huszár Elek rövid élettörténete

Huszár Elek a Fejér megyei Sárbogárdon született 1926. november 15-én. Édesapja a MÁV-nál főmoz­donyvezetőként, Édesanyja háztartásbeliként dolgozott. Óvodába és elemi iskolába Pécsett járt, majd a család Budapestre kerülésével tanulmányait a Lónyai Utcai Református Főgimnáziumban folytatta, a Felvidék visszatérésétől pedig az érsekújvári Pázmány Péter Katolikus Gimnázium tanulója lett. A háború kitörése nyolcadikos korára esett. Ekkor több mint egy hónapos gyaloglás után Regensburgnál amerikai fogságba került. Két év után – miközben sorsáról családja semmit nem tudott – 1946-ban tért vissza Magyarországra. Ezt követően érettségizett a budapesti Madách Gimnáziumban.

A mezőgazdaságot és a vidéki embereket diákként, az Igaron gazdálkodó nagybájánál töltött nyarak során szerette meg. Ennek hatására is döntött úgy, hogy 1947 szeptemberében a Magyar Agrártudományi Egyetem Állatorvos-tudományi Karán folytatja tanulmányait. A diploma 1951-es kézhezvételét követően a Komárom-Esztergom megyei Bajnán nevezték ki körállatorvosnak.

Mivel neveltetése, lelkülete és állatorvosi eskütétele szerint a felsőbb szintű kérések ellenére sem volt hajlandó az ún. kulákokat hátrányosan megkülönböztetni, ezért fegyelmi eljárást indítottak ellene, aminek következtében a Tolna megyei Regöly községbe helyezték át, körállatorvosnak.

Rathmann Kornéliával is ekkor, 1953 februárjában kötöttek házasságot. Élvezték szomszédaik és a falu népe szeretetét, és várták első gyermekük, Zsuzsanna születését, aki 1953 decemberében látta meg a napvilágot.

Szakmáját mindig lelkesedéssel és alázattal végezte, számára a munka sosem jelentett nehézséget. Szeretett állatokat gyógyítani és az embereken segíteni. A falubéli emberek szegények és egyszerűek voltak, mégis tudták, mi a becsület és a tisztesség. Ott segítettek egymásnak, ahol tudtak – mindenki a maga lehetősé­geihez mérten. Szívszorító látvány volt, ahogyan a párturalom a falvak népét sanyargatta, életét pokollá tette. Így érkezett el 1956 októbere. A falu népe a forradalom ideje alatt nagy mennyiségű élelmiszert gyűjtött, és annak Budapestre szállítását is megszervezte. Az emberek szabadságról szóló reménye azonban november 4-e után szertefoszlott. Mivel a településen semmilyen atrocitás nem történt, ezért munkáját a tőle megszokott lendülettel folytatta.

1957. február elején felkereste őt két pártbizottsági ember, akik elkezdték agitálni, hogy lépjen be a pártba, és vegye rá az embereket, hogy lépjenek be a TSZ-be. Mivel ő ennek a kérésnek nem tett eleget, ezért néhány nappal később, 1957. február 14-én, kora reggel a lakásukon rájuk törtek, de a házkutatás nem járt eredménnyel. Másnap, amikor munkába indult, egy rendőr megállította, majd a tanácsházára vitte, ahol koholt vádak alapján kegyetlenül megverték. Erről a családja közben semmit sem tudott.

Többedmagával egy teherautóba tették, először Dombóvárra, majd Tamásiba szállították, ahol megkezdődött a kínvallatás. Itt két hétig tartották fogva, ezt követően a szekszárdi börtönbe került. Két hónap elteltével a korszak egyik legszörnyűbb helyére, Kistarcsára internálták. Bírósági tárgyalására 1957 decemberében került sor a szekszárdi bíróságon. A mellé fogadott ügyvéd rá akarta beszélni a valóságtól teljesen eltérő vádirat elvállalására, amire ő nem volt hajlandó. A regölyi barátok összefogása, bá­torsága és áldozatkészsége itt ismét megmutatkozott: rengeteg mentő tanú jelentkezett, akik segítségével mind megdőltek az olyan nevetséges vádak, mint az államrend megdöntésére irányuló, erőszakos cselekedet, vagy a helyi tanácstitkár erőszakos leváltása. Ennek hatására a vádat izgatásra változtatták, amit bárkire rá lehetett akkoriban fogni. Meghurcoltatása kislánya negyedik születésnapján, 1957. december 11-én, ítélethirde­téssel ért véget: izgatás vádjával 9 hónapra ítélték. Családja egészen addig nem merte vele közölni a szomorú hírt, hogy amíg börtönben volt, édesanyja elhunyt.

A felsőbb szinten meghozott döntés értelmében, az Alsópéli Állami Gaz­dasághoz került szakállatorvosnak. 1959-ben született meg Elek nevű fia. 1961. január 1-jén az akkor megalakult Hőgyészi Állami Gazdaság főállatorvosának nevezték ki, ahol egészen 1986-os nyugdíjazásáig dolgozott.

A rendszerváltozás szele és az 1989-es események őt is magukkal ragadták. A re­mény, hogy a szovjet hadsereg országunkból kivonul, hogy ismét szólás- és vallásszabadság lesz hazánkban, hogy 1956-ot forradalomnak nevezik, a múlt bűneit feltárják és Magyaror­szág működését demokratikus alapokra helyezik, egyre erőteljesebbé vált. Az ártatlanul elítélteket – így őt is – rehabilitálták, és amiért milliónyi honfitársával együtt ő is annyit imádkozott, végre bekövetkezett: a kálvária utolsó stációját követően lett magyar feltámadás!

A közélet iránti érdeklődése már gyerekkorában kialakult. 1943-ban, hetedikes gimnazistaként ott volt a nagyhírű, szárszói találkozó 600 résztvevője között, és hallgatta a népi írókat: Veres Pétert, Szabó Pált és Kodolányi Jánost. A diktatúra évei végének közeledtével bekapcsolódott a lakiteleki mozgalomba, majd 1990. január másodikán a Magyar Demokrata Fórum tagja, később választmányi tagja lett, 2004-ben pedig csatlakozott a pártból kizárt képviselők által megalapított Nemzeti Fórumhoz. Aktív szerepet vállalt továbbá a Politikai Foglyok Szövetségében és az ’56-os Szövetségben.

Református vallásúként fontosnak tartotta a felekezetek közötti kapcsolatok mélyítését. Éveken keresztül énekese volt a Szent Kereszt Plébániatemplom Kórusának, amelyet akkoriban Mezei Mihály karnagy vezetett. Nyugdíjas évei alatt rengeteget olvasott, és nem volt olyan téma, amivel kapcsolatban ne lett volna meg a véleménye. Amíg egészsége engedte, eljárt állatokat gyógyítani, és sokat kertészkedett. Ideje nagy részét azonban családjával töltötte, akiknek sokat mesélt történelemről, irodalomról, hitről és kereszténységről, unokáit pedig arra tanította, hogy legyenek becsületesek, mindig a legnagyobb odaadással végezzék azt, amit csinálnak, olvassanak a sorok között és ne féljenek a haláltól.

Az 1956-os helytállásáért több elismerésben és kitüntetésben is részesült. 1991-ben megkapta a Hazáért és Szabadságért Érdemérmet Antall Józseftől, 1994-ben a Hazáért Érdemkeresztet a Politikai Foglyok Szövetségétől. 1995-ben a Történelmi Vitézi Rend sorai közé fogadta, majd 1998-ban a Szent György Lovagrend lovagjává avatták. 2000-ben Kovács Béla-díjat, majd 2006-ban további három elismerést adományoztak számára. Állatorvosi tevékenységéért a Szent István Egyetem Tatay Zoltán-emlékérmét vehette át 2011-ben.

A Kamarai Állatorvos című folyóiratban, 2011-ben megjelent életútját az alábbi sorokkal zárta:

„Az állatok meggyógyításával együtt sok esetben a gazdák lelkének fájdalmát is enyhíteni tudtam. A Jóistentől kapott keresztem, hogy mindezt a rend, a fegyelem és a felelősség korszakában történt felnőtté válásomat követően a káosz, a hazugság és a bizalmatlanság birodal­mában tehettem meg felebarátaimért, akik a legnehezebb pillanatokban segítettek a terhet cipelni, miközben mindannyian bíztunk benne: lesz magyar feltámadás!”

A feltámadás éltető reményébe vetett hittel búcsúzik tőle felesége, Nellike, akivel 61 évig éltek boldog házasságban, továbbá gyermekei, Zsuzsanna és Elek, veje, Károly, menye, Éva, három unokája, Ádám és felesége, Dóra, Péter és felesége, Rita, és Elek, két dédunokája, Ábel és Kolos, valamint szeretett rokonsága és barátai.

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Mindszenty Emlékérmek átadása az Országházban
2018. november 6.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Népfőiskola, 2019

Budapest, Polgárok Háza
2018. november 21. 18.00

Művészet és társadalom - Klebelsberg Hét

Budapest
2018. november 17-18.

Mindszenty Emlékérem átadása

Budapest, Országház
2018. november 6. 11.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép