Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. május 20. vasárnap
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Elhunyt Apáti Miklós
2016. július 10.

Ma hajnalban elhunyt Apáti Miklós József, a Magyar Hírlap nyugalmazott rovatvezetője, Attila-díjas író, költő, újságíró.

Ma hajnalban elhunyt nyugalmazott kollégánk, lapunk korábbi rovatvezetője, Apáti Miklós József Attila-díjas író, költő, újságíró. - See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/60604/Elhunyt_Apati_Miklos#sthash.Bq8bSqNL.dpuf

Kevés embernek adatik meg, hogy felnőtt fejjel nemcsak a kollégájának és munkatársának, de a barátjának is mondhassa gyermekkori ideálját. Esetünkben azt a szerzőt, írót, akinek műveiért suhancként rajongott. Büszkén vallom, hogy nekem megadatott, és ezt nagy értéknek, ajándéknak is tekintem. Attól a pillanattól kezdve, hogy 1982-ben, alig tizenegy évesen, a tudományos fantasztikum iránt fogékony kölyökként először olvastam Apáti Miklós A Fekete Gén című regényét, évtizedek teltek el, s egy új évezredbe kellett belépnünk, mire egyáltalán megismerkedtünk személyesen, mire Apáti Miklós egy napon besétált a szerkesztőségbe, s attól kezdve kollégák, hamarosan pedig – az új évezred hajnalán –, a köztünk lévő korkülönbség ellenére barátok is lettünk.

Elhunyt Apáti Miklós

(Magyar Hírlap fotó)

Apáti Miklós 1944. július 5-én született Budapesten, 1962-ben vegyészmérnökként végzett. A következő nyolc esztendőben vegyésztechnikusként dolgozott, majd 1970-től a Hírlapkiadó Vállalat újságírója lett. Esztétika-filozófia szakon 1972-ben szerzett oklevelet, esti egyetemen. A Film Színház Muzsika rovatvezetője és a Kis Újság munkatársa volt 1973 és 1991 között, majd az Új Magyarországhoz távozott, ahol újságíró, de stratégiai igazgató és főszerkesztő-helyettes is volt. Ez utóbbi posztot látta el a Napi Magyarországnál is 1997–1998-ban. Utolsó munkaéveit szerkesztőségünkben töltötte, s immár súlyos betegsége miatt a Magyar Hírlaptól vonult nyugállományba.

Első verseskötete 1972-ben jelent meg Vándorút címmel, s a következő évben megkapta érte a Művészeti Alap elsőkötetesek író díját. József Attila-díjjal 1978-ban, Táncsics Mihály-díjjal pedig 1992-ben tüntették ki. Habár Apáti Miklós elsősorban költőként volt ismert, A Fekete Gén című regénye két kiadásban (1982-ben és 1987-ben) több tízezres példányszámban kelt el. Élete végén visszavonult az irodalmi közélettől, s habár több kiadó is megkereste azzal a szándékkal, hogy verseit összegyűjtsék, elzárkózott ettől. Ezekben az években a színház felé fordult, színműveket írt, Karády Katalin élete foglalkoztatta, illetve a színésznő-énekesnő kapcsolata Ujszászy István tábornokkal, több darabot is tervezett és írt is róluk. A K und K – Karády katonái című drámát Békéscsabán mutatták be.

Jellemző a kitartására, munkabírására és élni akarására, hogy a darab szövegén a kórházi ágyán kezdett el dolgozni – kemoterápia után. Apáti Miklós vidám jellemével átmeneti felépülése után is élvezte az életet: „Minden nap egy ajándék, nincs okom arra, hogy komor legyek” – mondta ekkoriban, miközben újabb színházi terveiről mesélt.

„A költözés, akár a vers: kockázatos. / Légy alázatos, ha útra kélsz, ha / versbe fogsz, s ha még szerelembe is, / hasznod ne nézd, csak rakd a lábad. // Szét azért mindent ne verj. / Éléskamra hűsére láss, és olyan oázisra is, / mely lehet, hogy nincs, de remélhető. / Romokat ne gyárts. Lépj, ne üss. // Ne ölj, ha elnémulnál a rémülettől, / mert logikus, hogy a »Mi lesz?« / kérdéséből a merő űr mereng reád. /Csak tűrt lehetsz, ha tűrsz” – így fogalmazott Apáti Miklós A költözés című verésben, ami már csak azért is érdekes, mert olyan típusú ember volt, akitől könnyűszerrel tanulni is lehetett. Nem oktatott ki, nem dorongolt le senkit, inkább csak egy-két kérdéssel vezette rá a tanácstalankodó munkatársait, bennünket, kollégáit a megoldásra.

Nem némult el a rémülettől, nem torpant meg, sőt, nem is gyártott romokat. Olyan kérdéseket tett fel, amelyekből még véletlenül sem merengett volna fel a merő űr, hanem épp ellenkezőleg, ezekre csak egyértelmű válaszokat lehetett adni. És nem is csak a hétköznapi, szerkesztőségi életben, hiszen ha költészetét vizsgáljuk, versről versre haladva láthatjuk, hogyan fogalmazódnak meg Apáti Miklós kérdései, és hogyan találja meg a válaszokat ő maga mindezekre a felvetésekre, problémákra, dilemmákra, akárcsak a Szakállasodván című, remekbe szabott művében is.
A költözés című versében így folytatja gondolatmenetét: „Ne dőlj el és ne dőlj be káprázatoknak, / bár »fizetni kell majd mindenért«, / az élet mégse üzlet, angyalhad / ügyeli sorsod, míg szeretni tudsz. // Ha fogyna a jövő? Legutolsó / falatjaidat hosszan rágicsáld, / s lesz erőd lenni tovább: jutsz / majd új falathoz, másik jövőben.”

Nem, Miklós, a jövő nem fogyhat el – vitatkozom most vele holtában is. Hiszen Apáti Miklós ma elköltözött. Vállalva így a költözködés minden kockázatát is. Egy másik jövőben.

Szabó Palócz Attila

(Forrás: MagyarHírlap.hu)

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Kecskeméti Kurázsi Táncműhely látogatása a Népfőiskolán
2018. május 13.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép