Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. augusztus 18. szombat
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Egy igazán megismerésre méltó kötetről
2015. március 31.

Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban (1956-1987) című monográfiáját, 2015. március 31-én mutatták be a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum konferenciatermében.

Bevezetőjében Bíró Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatója kiemelte: „Egy meglehetősen vaskos kötet született, holott ennek a mozgalomnak egy erőteljesen körülhatárolt korszakát tárja fel csupán – nagyon helyesen, hiszen ez is óriási munka volt –, a Kádár korszak alatti úgynevezett népi mozgalom ügyeit, sorsát, körülményeit.”

Nemzetépítő demokratikus ellenállás – hívta fel a figyelmet a címre, majd hozzátette: „Mit fejez ki ez a cím? „Ez a nemzetépítő annyit is jelent, hogy ez nem valamiféle forradalmi szabadcsapat, hanem egy valóban nemzetépítő szándékú csoportosulás, amely meglehetősen laza, azonban a legnagyobb hatású mozgalom volt a XX. században. Ez valóban demokratikus volt. Csak nem egészen abban az értelemben, ahogy ezt a liberális polgári demokraták általában elképzelték. Ezért lehet, és kell is megkülönböztetni a demokratikus jellegét, szándékát és terveit ennek a mozgalomnak és a másik mozgalomnak, amely erőteljesen polgári demokrata mozgalom volt. Annak is a liberális és a radikálisan liberális szárnyai, amelyek voltaképpen egy erősen doktrinér megközelítésből nézték a világot – eltekintve most minden egyébtől – és ennek a doktrínának a rendszeréhez kívánták igazítani a társadalmat, elhanyagolva azokat a nemzeti érdekeket, kötődéseket, hagyományokat, a nemzet létéhez közvetlenül kapcsolódó ízlésköröket, amelyeket viszont a népi mozgalom karolt fel. A népi mozgalom, mint nemzeti mozgalom jelent meg ebben az értelemben, egyszerre nemzeti érdekek képviseletére és a szociális igazságosság megjelenítése és képviselete érdekében.”

Egy igazán megismerésre méltó kötetről

A másik az ellenállás – emelte ki a főigazgató. Bíró Zoltán kifejtette: „Nagyon helyesen megkülönböztet Szeredi Pál – és ezt tisztázza is rögtön, a könyve elején – ellenállást és ellenzékiséget. Ez azért nagyon fontos, mert voltaképpen ez a mozgalom mindvégig, vagy majdnem végig, ellenállásnak minősülhet, abban az értelemben, hogy döntően nem válik politikai szervezetté. Döntően szellemi, erkölcsi ellenállásnak tekinthetjük, amelynek természetesen vannak politikai következményei, mint ahogy mindig is voltak. A korszak, amiről szól, az 1956-1987-ig, tehát lényegében az első lakiteleki találkozásig, az MDF megalakulásáig tart. És ez azért lényeges, mert ezzel lényegében kifejezi a szerző azt is, hogy ennek a mozgalomnak egyenes követői voltak azok, akik annak idején Lakiteleken az MDF-et megalakították.”

Szakolczay Lajos irodalomtörténész személyes emlékein keresztül a kor bemutatására helyezte a hangsúlyt, hogy tudjuk, hogy hol éltünk és mi volt ez a nemzetépítő demokratikus ellenállás. „Soha az életben nem gondoltam volna, hogy én nemzetépítő demokratikus ellenállásban fogok részt venni. De azt tudtam ’67-ben, mikor indultam, hogy kutya kötelességünk az egyetemes magyarság ügyét szolgálni. Ugye Illyés mondta: „A magyar irodalom ötágú síp, összehangolatlan.” A kezdeti első lépéstől kezdve arra törekedtem, hogy ezeket a sípokat: Erdély, Délvidék, Felvidék, Kárpátalja, nyugati magyar irodalom, valahogyan egységbe hozzam – fogalmazott az irodalomtörténész.

Szakolczay Lajos emlékeztetett: „Irodalommal, képzőművészettel, színházzal foglalkoztam és foglalkozom. Éjjel-nappal mentem, tehát a Nagy Népi Hurrának a találkozóin is – Kiss Feriék, Száraz György, Kiss Gy. Csaba, Kormos István, Csoóri – ott voltam jó párszor. Beszélgettünk. Hogy ez népi ellenállás volt, demokratikus ellenállás volt, vagy mi volt? Nem tudom. Azt gondolom, egy embernek az erkölcsi kiállása volt ez, az egyetemes magyarság érdekében.”

Szeredi Pál beszédében kiemelte: „Talán többen tudják, hogy én ’85 óta gyűjtögettem ezeket a papírokat, különböző levéltárakból, könyvtárakból. Többek között olyan levéltárakból is, amelyek már nincsenek meg, vagy valahová széthordták őket. Aztán voltak itt olyan évek, akkor is, a ’80-as években és később is, amikor én Pilisszentkereszt bölcs hegyvidékei közepette bújtam meg, nem akarván részt venni mindabban, ami a városban történik. És most, talán elsősorban feleségemnek és gyermekeimnek köszönhetően, ezeket az írásokat meg tudom jelentetni.”

A kutató, történész monográfiájával kapcsolatban elmondta: „Népi mozgalom és a nép nemzetbe emelése, ez a ’30-as évek falukutató mozgalmának, a Márciusi Frontnak a jelszava volt. Lehet pejoratívan, lehet célzatosan a nacionalista népiekről beszélni, – mint ahogy beszéltek is a PB írásokban, politikai bizottsági határozatokban –, de ’45 után létrejött egy nemzet. Ezért nem népi szerintem. Nemzeti demokratikus ellenállásról, ellenzékről lehet beszélni és ez fontos számomra. Nagyon fontos minősítő jelző. Nem népi, nem egy csoportocska, hanem egy nemzet nevében fellépő szekértáborról, csoportról beszélünk. Számomra fontos a másik jelző is, az hogy építő, építkező. Ez a csoport, ez a felfogás, ez a mozgalom, ez végig építeni akart. Javaslatokat tett. A tizenkilencek levele kényszerítette ki a Magyarságkutató Intézetet, az „Erdély története” című három kötetes monográfiát. Itt nem arról szól a történet, amit annyira jól ismerünk, és annyiszor hallottunk: hogy minél rosszabb, annál jobb. Nem! Annál jobb, minél jobb. És ez a mozgalom semmi mást nem csinált, mint megpróbált javítani a lehetőségein. Építkezni. Nem rombolni, építkezni. Vállalva azt, hogy ez az építkezés nagyon sok esetben együtt járt azzal, hogy elfogadott bizonyos dolgokat, mert jobbá tette Magyarországot, jobbá tette az embereket, jobbá tette a magyarságtudatot.”

A demokratizmusról tán nem kéne beszélni, azért ez tényleg egy demokratikus mozgalom volt – mondta Szeredi Pál, majd hozzátette: „többek között Kovács Imre is azt mondta, a demokrácia a többség uralma, a kisebbség jogainak tiszteletben tartásával. De csak addig, amíg az a kisebbség a nemzeti érdekeket szolgálja. Addig. Utána nem. Utána nincs jogosítványa. Én azt gondolom, ez elég pontosan kifejezi azt, hogy ez a demokratizmus és a demokratikus ellenállás, ellenzék hogyan értelmezendő. Én azt mondom, ez nem ellenzék. ’87-től más. 1987. szeptembere: kialakul egy politikai szervezet, egy politikai mozgalom Lakiteleken. Létrejön. Azok a nagy általános elképzelések, politikai program elképzelések, amik valódi mozgalmat hoznak, mely mozgalom ’89 második felében megtörik és utána már valami más történik. 1987-ig, az első Lakitelekig, a politikai ellenzék megszületéséig próbálom én feldolgozni ezt a bizonyos ellenállást. Ellenállás minden olyannal szemben, ami a nemzeti érdekeket sérti. Javaslatok, felfogások, annak érdekében, hogy jobb legyen ebben az országban élni. Nem kimenni! Itt élni.”

B. R.

További fotók ide kattintva megtekinthetők a képtárban

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Kurultaj a bugaci pusztában
2018. augusztus 11.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Felhívás: Grillázs készítő verseny

Lakitelek Népfőiskola
Jelentkezési határidő:
2018. október 19.

Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép