Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. május 20. vasárnap
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Dallamos közérzet
2018. január 13.

Abbahagyja az énekmondást – jelent meg nemrég közösségi oldalán. Az idén és talán jövőre még kiáll a pódiumra, aztán befejezi. Igazán így gondolja? Mondogatják róla, hogy „költők között zenész, zenészek között költő”. Ratkó József szerint alkotásai „majdnem versek”. A hetvenéves daltulajdonos, Dinnyés József ötven éve áll színpadon.

– Eddig háromszáz költő művét zenésítette meg, saját szövegeivel együtt a közönsége kétezer dal közül válogathat. A Dalaim 45 éve című DVD-jéből sokat könyvtárakhoz és iskolákhoz juttatott el, a felvidéki magyaroknak pedig száz példányt ajándékba adott. A 43 órás zenei anyagot ötszáz év magyar költészetéből állította össze. Mi alapján válogat a költők és műveik között?

– Én minden költővel tudok azonosulni, ha azt írják, amit én is leírtam volna. A kortárs költők verseit azért is gyűjtöttem össze, mert a versek egy része betiltott költemény volt. Az alkotók odaadták nekem, én meg elénekeltem őket, ami persze a hivataloknak nem tetszett. Lett is belőle gondom, még egzisztenciális problémám is. Háromszáz főnél nagyobb befogadóképességű termekben nem énekelhettem. Szülővárosomban, Szegeden Komócsin Mihály miatt csak titokban tarthattam klubesteket. Egyszer a vakok és siketnémák otthonában is felléptem – ezen nevetett mindenki. Kántor is vagyok, de énekeltem alkoholisták és kábítószeresek előtt is, mert szabadidőmben sok szociális munkát vállaltam. Amikor március 15-én nem léphettem föl Budapesten, akkor körbeénekeltem Pestet, minden környékbeli faluba, városba elmentem – reggel héttől este tízig. Előfordult, hogy egy falusi kultúrházban pokrócokat raktunk az ablakokra, hogy kívülről ne lássák a fényt. Ilyesmik engem nem zavartak, jól éreztem magam.

 

Amikor Illyés Gyula meghalt

– Kérte valaha valaki, hogy az ő verseit ne zenésítse meg?

– Egyedül Marsall László, aki befelé forduló személyiség, vannak ritmusos, tagoló versei, de akkora prózaverseket, vége-hossza nincs költeményeket is írt, hogy azokat lehetetlen megzenésíteni. Kétféle vers létezik: az olvasólámpás költemény és a pódiumvers. Ez utóbbival ki kell állni a színpadra, és hangosan föl kell olvasni vagy elénekelni. Az olvasólámpás költeménnyel be kell húzódni egy sarokba, hosszan elmélkedni, és a költővel együtt elképzelni azt a csodát, amely a versben megszületett. Az egyik legszebb szerelmes költemény első négy sora így hangzik: „Ne rejtőzz el, úgyis látlak / Rád csukom a szempillámat. / Bent zörömbölsz a szívemben, / s elsimulsz a tenyeremben.” Buda Ferenc költő tudhatta, hogy a retina olyan tulajdonsággal rendelkezik, hogy ha ránézek valakire, aztán becsukom a szemem, egy ideig még látom őt. „Rád csukom a szempillámat” – micsoda gyönyörű, pontos megfogalmazás! Ha ilyesmire nem tudom fölhívni a hallgatók figyelmét, akkor ne is akarjam elénekelni a verseket.

– Az év első napjaiban közösségi oldalára a következőket írta: „Egyre erősebb volt bennem a vágy, hogy ősszel a versénekléssel felhagyok. Öt előadás dalait megtartom, és nagy zajjal végigjárom az országot, és elbúcsúzom a fáktól, az országutaktól, a kiskocsmáktól.”

– Többen félreértették ezt a szöveget, ezért később azt is odaírtam, hogy „ez nem lemondóka, abbahagyom-program, hanem az Úrtól kapott ajándék felmutatása a megrontók és elhallgattatók ellen”. Természetesen tovább énekelek.

– Ugyanitt keserűen ír negyven-ötven év eredménytelenségeiről és füstbe ment tervekről is.

– Valóban komoly terveim voltak, melyek nem jöttek össze, főleg azért, mert a hatalom mindig Janus-arcú. De én megyek tovább az utamon.

A legfontosabb feladatom az, hogy a zenei anyanyelvünket megóvjam, vigyázzak rá. A meglévő repertoáromból nagyon sok dalt átírtam vagy kihúztam, ha felfedeztem, hogy idegen zenei hatásokat használtam föl. Kivéve persze, ha maga a költemény igényli. Például Nemes Nagy Ágnes vagy Pilinszky esetében nem biztos, hogy a magyar zenei anyanyelv segíti a versek tolmácsolását. Ezért kell stílusismerettel felszerelkezni, egyben az évszázadok zenekultúráját is jól ismerni. Néhány elképzelésem viszont megvalósult. Létrehoztam egy tájékoztató foglalkozást, Szabadiskola vers-zene-történelem néven. Amíg katedrán állhattam, mindig e hármas egység szerint tanítottam és tartottam rendhagyó irodalomórákat. Érdekes módon minden a helyére került a srácokban. A verseken keresztül megismertettem velük a szerzőket és a kor történelmét. Ezzel a módszerrel a tinédzserek könnyebben megértik az összefüggéseket, de az idős emberek is a templomban, amikor erről beszélek nekik.

– Dinnyés József One Man Klubjában író-költő találkozásokat szerveztek, irodalmi eseményeket rendeztek. Mi történt a nyolcvanas évek elején a Lágymányosi Közösségi Házban működő klubbal?

– Évekig jól ment, aztán népművelési felügyelőként odakerült egy a KISZ-ből kiöregedett, Janus-arcú férfi, akinek az volt az első dolga, hogy politikailag leamortizálta az intézményt. A csúcsidőben két-háromszáz srác minden kedden megjelent. Aznap is klubestünk volt, amikor Illyés Gyula meghalt. Bella István és más költők rögtön elszavalták néhány versét, köztük emlékezetből az Egy mondat a zsarnokságról-t. Más alkalommal kimentünk a közterekre, és a Himnusz születése napján elénekeltük annak minden versszakát. De akkoriban ez bűnnek számított, és behívattak a rendőrök. Mondtam az egyiknek: „Ha most maga elkezdi a második versszakot, akkor én holnaptól lemondok a Himnusz népszerűsítéséről.” Gondolkodott, gondolkodott, aztán pontosan megmondta, hogy hová menjek.

Dallamos közérzet

 

Fórum vagy taggyűlés

– Milyen szakmai kérdéseket kell ismernie egy énekmondónak?

– Sokan fordulnak hozzám, hogy segítsek nekik a verséneklésben. Néha megkérdezem, hogy ezt vagy azt miért E-dúrban akarja eljátszani, menjen fel G- vagy akár A-dúrba, mert magasabb hangterjedelme van. Ilyenkor többen értetlenül néznek rám. Ezt úgy hívják, hogy transzponálás, negyedik vagy ötödik osztályban tanítják. A hibákat elkövető fiatalembernek elmondom, hogy hol a probléma, ha ki tudja javítani, akkor a barátom, ha nem, akkor türelmesnek kell lennem. Van, aki azt mondja, hogy „hű, milyen igazad van, Józsi bátyám!”, aztán a színpadon ugyanúgy helytelenül játssza el. Ő a rossz szakmunkás. Nagyon nagy gond, hogy az énekesek nincsenek testvéri barátságban a magyar népdalokkal, nem ismerik a nyelvét, a szerkezetét, dallamfordulatait. Semmit nem kell kitalálni, csak föl kell lapozni Kodály, Bartók, Vargyas Lajos, Dobszay műveit vagy drága jó Sebők Feri Népzenei olvasókönyvét. Minden benne van.

– A Magyar Testvéri Börtöntársaság tagjaként gyakran lép fel elítéltek előtt. Ott mit szeretne elérni a dalaival?

– Volt, akivel többször találkoztam, mert a földi törvények alapján évekre becsukták, nekem viszont az isteni törvényt, a megbocsátás titkát kell elmondanom nekik. Az évek során arra is rájöttem, hogy miért nem lehet az elkövetőt és a sértettet összehozni. Az elkövető húzódozása miatt, mert ő fél jobban a találkozástól. Nem attól, hogy a sértett ráugrik, és megfojtja, mondván, tönkretetted az életemet vagy a lakásomat, hanem a belső félelem miatt, hogy talán nem bocsát meg. Többször hagytunk az elítélteknek bibliákat a börtönben, hogy olvasgatni tudják. Ezeket nagyon vékony papírra nyomtatták, így kiváló cigarettát lehet csavarni belőlük… Döbbenetes volt, amikor a földön találtam egy ilyen eldobott csikket. Az egész részt fölolvastam a Bibliából, melybe a dohányt tekerték. Mondtam is nekik, hogy elszívták Isten egyik igéjét.

– Az is Dinnyés József nevéhez fűződik, hogy 1989 óta a magyar nyelvterületen tanítók emlékére emlékfákat ültetnek, vagy táblákat, oszlopokat állítanak. Honnan jött az ötlet?

– A Horthy-kormány idején húztak egy határt, és a Fekete-Körös menti települést, Tenkét is kettévágták. A vegyes lakosságú faluban románok és magyarok együtt éltek, segítették egymást a szükségben. A hetvenes évek végén a helyi sírköves faragott egy fekete lapot, és rávéste az összes tanító nevét, akik a vegyes lakosságú településen írni, olvasni tanították magyarjainkat. Amikor ott jártam, éppen egy új nevet véstek fel. Az jutott eszembe, hogy „ilyen-olyan” tábornokoknak lovas szobruk van, a tanítóknak meg semmi. Itt is, ott is elmondtam, hogy emlékoszlopokat szeretnék, még egy módszertani útmutatót is írtam. Azóta 140-150 emlékfa születéséről tudok. Egy idő után szerették volna bevezetni, hogy a tanítók emlékfáját az egyik párt programjaként minden településen ültessék el. Ahogy a magyar lelket ismerem, az első az lett volna, hogy az eddig felállítottakat is kivágják, nemhogy újakat telepítenek. Voltak politikusok, akik meglovagolták az ötletet, és állandóan ott akartak lenni az avatásokon, ezért a Szerzői Jogvédőnél levédettem a tanítók emlékfáját, most már csak az „én testemen keresztül” lehet megvalósítani. Jászkiséren például egy nagyszerű szobrász kőből kifaragta az úrasztalát, melyen egy bronzkönyvben olvasható a tanítók névsora. Azóta kiderült, hogy a szobrász kiváló költő, foglalkozom is a verseivel.

– Egy idő után miért kerülte el azokat a helyeket, nemzeti ünnepeket, ahol politikusok is megjelentek?

– Mert nem arról szólt a megemlékezés, amiről kellett volna.

– Ez furcsa egy politizáló dalos énekes számára?

– Magam is politizáltam, a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja vagyok. Lakiteleken a sátorban én is muzsikáltam a népeknek. Sok közönségtalálkozóra elmentem, amíg az még valódi fórum volt, ahol meg lehetett szólalni, gondolatokat lehetett elmondani. Miután párttá alakult, a fórum tagjai is párttaggá váltak, majd a pártfegyelem egy program mellé kötelezte őket. Az többé már nem fórum volt, hanem taggyűlés. Ezért úgy döntöttem, abban már nem veszek részt. Amikor a fórum újra megalakult, akkor ismét részt vettem a munkában, megint mentem velük közönségtalálkozókra. Miután betagozódtak a Fidesz mögé, megint abbahagytam.

 

Miért higgyek azoknak?

– Vonattal és busszal járja az országot, a határon túli vidékeket. Hogyan születnek a dalszövegei? Felhasználja az úti élményeit, a találkozásokat, az emberekkel folytatott beszélgetéseket?

– Persze, rengeteg életutat megismertem, számtalan történetet, véleményt hallgattam végig. Érdekel, hogy mit gondolnak a népek. Így született például a Miért higgyek azoknak című dal is. Miután kiderült, hogy kik a képviselőjelöltek, akik az életrajzukat ide-oda kitették, megkérdeztem, hogy miért higgyek azoknak, akik fölszámolták a gyárainkat, eltitkolják a jövedelmüket, és szétzavarják a jóhiszemű emberek gyülekezeteit. Mert manapság ilyen emberek jelöltetik magukat képviselőnek. Azért a damaszkuszi úton nem járnak ennyien. Tehát csak föl kellett tenni a kérdést, miért higgyek azoknak.

– Hosszú dal lett?

– Eléggé. Nekem 57 ezer forint a nyugdíjam, de havi 270 ezer kellene, hogy minden elsimuljon, hogy legyen internetem, telefonom, hogy kifizessem a rezsit, ki tudjam váltani a család gyógyszereit, de akkor még nem vettem könyvet, nem voltam hangversenyen vagy színházban. Miután az első lemezem 23 évet váratott magára, úgy gondoltam, az utolsó lemezeim egyikét idén a hetvenedik születésnapom alkalmából jelentetem meg, és csak saját szövegű dalok szerepelnek rajta. Dallamos közérzetem a címe, és február 2-án Esztergomban lesz a bemutatója. Egy hosszabb előadás-sorozatot, hetven fellépést tervezek belőle.

– Ki segít a szervezésben?

– Senki, mindent én csinálok. Sokáig telefonom se volt. Teletömtem a zsebem tantuszokkal és húszforintosokkal, és a Kodály köröndön dobáltam be a pénzt a fülkében, onnan hívtam a kultúrházakat. Az volt az irodám.

– Hetvenévesen is dolgoznia kell?

– Muszáj.

Magyar Idők

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Kecskeméti Kurázsi Táncműhely látogatása a Népfőiskolán
2018. május 13.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép