Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. május 24. csütörtök
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Csáky Pál Bethlen Gábor Alapítványi díja
2017. november 15.

Lezsák Sándor laudációja elhangzott, 2017. november 15-én, a Bethlen Gábor Alapítvány díjátadó ünnepségén.

Csáky Pál írói és politikusi munkássága már eljutott arra a csúcsra, hogy a magyarság minőségi és eredményes szolgálatáért Bethlen Gábor díjban részesüljön. Mint írónak, mindig témája volt a mai Szlovákiában őshonos magyarság múltja és jelene, mint politikus, mind párttisztségeiben, mind állami tisztségeiben, mind az Európai Unió Parlamentjének képviselőjeként fáradhatatlanul küzdött a szlovákiai magyarság hátrányos megkülönböztetése ellen, és fellépett kisebbségi jogaik érvényesítéséért.  Sokat tett, és sokat tesz a szlovákiai magyarság boldogulása és fennmaradása érdekében Pozsonyban, Prágában, Budapesten, Brüsszelben és Strasbourgban. Reál tudáson alapuló ismeretei – ne feledjük, kohómérnöki végzettsége és textilmérnöki állása is volt – humán műveltsége, és hét nyelvet is felölelő kommunikációs képessége alkalmassá tették ennek a hatalmas, embert próbáló feladatnak az ellátására. Magyar, szlovák, cseh, orosz, angol, német, és francia nyelven olvas és beszél.   A Bethlen Gábor Alapítvány alapító okirata értelmében Bethlen Gábor díjat „azon személyek vagy közösségek kapják, akik életművükkel, áldozatos munkájukkal sokat tettek nemzetünk értékeinek megőrzése, gyarapítása és Közép-Európa népeinek békés együttélése érdekében.”   Mindazok sorába, akik eddig ebben a díjban részesültek, indokoltan lép be Csáky Pál.

Már a születési évét is – 1956 – ot - sorsszerűnek érezte, és reá nézve kötelezettségeket meghatározó adottságnak tekintette. „Mi, ötvenhatosok” – beszélt saját évjáratáról önvallomásaiban, vagy a vele készített interjúkban. Egy beszélgetésben így vall erről „Igen, gyakran mondogatom is viccelődve a barátaimnak, hogy én 56-os vagyok, vigyázzanak velem, mert a forradalmi szellem itt van bennem. Aki ismeri az életutamat, tudja, hogy van is ebben némi igazság. A családban, a rokonságban – írja - néha fiatalkoromban előkerült ez a téma, de érezhető volt, hogy a szüleim nemzedéke csak nagyon óvatosan beszélt erről az elmúlt rendszerben. Egyfajta félelem, bizonytalanság és titokzatosság lengte körül a témát.” Csáky Pál írt egy drámát is 1956-ról a kassai Thália Színház pályázatára „Álom a szabadságról” címmel. A dráma a felvidéki magyarok sikertelen segíteni akarásáról szól.

Csáky Pál a trianoni határ által kettévágott Palócföld közepén született, Ipolyságon. Szülőföldje emlékei, hagyományai visszaköszönnek irodalmi munkáiban. Személyesen is részt vett a palóc hagyományok ápolásában, amikor 2005-ben nyolc magyar szürke ökör vontatta a Herencsény fölött magasodó Gyürki-hegyre a tizenkét méter magas acélkeresztet, amikor is felállították, és felszentelték Palócföld népének az összetartozását jelképező úgynevezett „palóc keresztet”. Azóta hagyományossá vált minden év júliusában a Palócok Vigyázó Nagykeresztjének a búcsúja.  Ünnepélyes misék, tudományos előadások, kulturális műsorok, palóc ételek teszik változatosabbá ezt a búcsút és találkozót. Ugyanezen a helyen egy Szent István-kápolnát is építettek, amelyik a palócok zarándokhelyévé vált.

Fiatalkori élményei közé tartozott Csehszlovákiának a Varsói Szerződés országainak csapatai által 1968 –ban történt katonai megszállása. Erre így emlékezik: ” Gyerek voltam akkor, de emlékszem a szovjet tankok vonulására és a félelemre, amely sugárzott a szüleimből és a tanítóimból is. Attól féltek, hogy háború lesz, és vér fog folyni, mert ekkor bizony visszaköszöntek 56 tapasztalatai.  A katonai megszállást követő úgynevezett „normalizáció” az egész társadalmat egy kontraszelekciótól szenvedő, beporosodott, szellem nélküli állapotba szorította. Arra csak később jöttem rá, - írja Csáky Pál - hogy eme folyamat melléktermékeként lényegében harmadszor fejezték le a felvidéki magyar értelmiséget.” Tények igazolják Csáky Pál szavait: A hetvenes években tízezrek ellen indítottak hatósági eljárásokat. Ezt a sötét korszakot jeleníti meg a „Harmatos reggelek álmai” című dokumentumregénye. Főszereplője valós személy, egy néptanító, aki előtt, meghurcoltatásai során, fokozatosan világosodik meg az 1968 utáni „normalizáció” embertelen, önkényuralmat kiszolgáló gyakorlata.

Csáky Pál továbbtanulni csak csehországi intézmény révén tudott, mert a szlovák felsőoktatási intézmények kapui bezárultak előtte. Erről így vall: „Mi egy Balassagyarmat melletti kis faluban éltünk, a határ túloldalán, tehát olyan területen, amelyet 1938-ban visszacsatoltak Magyarországhoz. Édesapám - írja Csáky Pál - az első magyar hadsereg katonájaként részt vett Észak-Erdély visszafoglalásában, majd kétszer is megjárta a frontot. Végül 1945 januárjában Budán esett fogságba és két és fél évet töltött különféle táborokban a Szovjetunióban. Erről részletesen „A pacsirta éneke” című regényemben beszélek.  A munkatáborokban antikommunista meggyőződésű lett, és ilyen szellemben nevelt engem is. Elannyira, hogy 1975-ben, amikor érettségiztem, megsúgták nekem, hogy nem vesznek fel Szlovákia egyetlen egyetemére sem a káderlapom miatt. Így kerültem Csehországba, ahol kutatómérnöki oklevelet szereztem. Utána, a nyolcvanas években a rendszer ellenségének számítottam, a volt államrendőrség évekig megfigyelt, lehallgatták a telefonomat. Erről a pozsonyi Nemzeti Emlékezet Hivatalának dokumentumai tanúskodnak.” Erről egy másik helyen így beszél: „Én 1988-tól eléggé aktívan bekapcsolódtam az akkori rendszerellenes folyamatokba, Csehszlovákiában is, és komoly kapcsolataim voltak Magyarországon is. Könyveket és szamizdatokat hoztam magyar barátaimtól.  Ami nagy élmény volt számomra, hogy találkoztam olyan emberekkel, akik másként gondolkodók voltak, akikben ezt a szellemi szabadságot nagyon tiszteltem.  Itt-ott részt vettem a Rakpart Klub néhány rendezvényén. Nagyon sok értékes emberrel, akik 1990 után fontos politikai posztokra kerültek, még a nyolcvanas években kötöttem barátságot, innen származik az a támogatás és politikai-erkölcsi hitel, amivel ma is sokan megtisztelnek.

Csáky Pál írásai már a nyolcvanas évek közepétől megjelentek a „Hét” című hetilapban, majd az „Irodalmi Szemlé”-ben. Rendszeresen visszatérő témája a kisebbségi sorban élő magyarság meghurcolása és megpróbáltatásai. A „Bőgi lányok” című elbeszélésében például három társtalanul maradt lánytestvér sorsát jeleníti meg, akiknek párjait a világháború és a magyarokat sújtó kitelepítések elsodorták.  „A kései látogató” című elbeszélésben (1986-ban jelent meg) a szereplők a magyarság önpusztításában, az abortuszban vélik megoldani munkahelyi és egzisztenciális gondjaikat.

A rendszerváltást követő években kiadott három elbeszélés-kötete a felvidéki magyarság huszadik századi történetének három fordulópontját világítja meg: a „Bádogfigurák tánca” a trianoni országvesztést és az új hatalom berendezkedését, az „Édes szülőföld” a Benes dekrétumok magyarellenes intézkedéseit, az „Úton” pedig a szlovákiai magyarságnak a nyolcvanas évek második felében történő öntudatra ébredését. Csáky Pál aggódik a szellemi igénytelenség elburjánzása, a nyomtatott irodalom háttérbe szorulása, és a fiatalok hiányos történelem-ismerete miatt. Ezt pótlandó, megírta a felvidéki magyarságot az utóbbi száz évben ért sérelmeket és megpróbáltatásokat összefoglaló, „Hit és hűség” című drámáját.   A magyarság elleni hatósági fellépések sok magyar családot megalkuvóvá, rejtőzködővé tettek – de sokakat megacéloztak. Idén a Szent István napi ünnepségen, Királyfiakarcsán, a Magyarok Nagyasszonya szobrának avató ünnepségén Csáky Pál így fogalmazott: „Ebben a helyzetben a gyenge ember megbújik, azok azonban, akik ma a szoboravatón összejöttek, ezt a hozzáállást elutasítják, és azt vallják: nem lehet feladni, felelősséget kell vállalni egymásért, a jövőért, a közösségért, a magyar nemzetért!”

Írói munkássága révén a magyarság sorskérdéseivel foglalkozó, felelősségtudattól áthatott kisebbségi irodalom olyan képviselői közé jutott Csáky Pál, mint Dobos László, Duba Gyula, Mács József, Grendel Lajos, Tőzsér Árpád, Cselényi László, Gál Sándor, Tóth Elemér, vagy Koncsol László.  Ez utóbbi, Koncsol László József Attila díjas író Csáky Pál egy könyvének egy bemutatóján azt hangsúlyozta: "ha mindenki úgy gondolkodna, mint ő és még sokan mások, ha nem adnánk el a termőföldünket idegeneknek, ha a vegyes házasságokban élők nem magyartalanodnának el, ha mindannyian magyar iskolába íratnánk a gyermekeinket, ha az anyaországi hatalom párthovatartozástól függetlenül törődne velünk, akkor nem kellene aggódnunk a fennmaradásunkért!"

Meg kell említeni, hogy Csáky Pál nagyon alapos történészi tudásról tanúskodva történelmi tanulmányokat is írt. „Bars a török félhold szorításában.” című tanulmánya Bars és Nyitra megye 1663 és 1686 közötti török dúlásaival és hatalmi berendezkedésével, „Nagysalló emlékezete.” című tanulmánya pedig az 1849. évi dicsőséges tavaszi hadjárat egyik győztes csatájával, az osztrák hadsereg felett aratott nagysallói diadallal foglalkozik.

Annak érdekében, hogy megvalósíthassa a kisebbségi magyarságra sérelmes intézkedések megszüntetését, Csáky Pál 1986 után aktívan politizált.  Már akkor megfogalmazta – sajnos, azóta sem teljesült – legfőbb céljait, mint a magyarságot sújtó kollektív bűnösség elve következményeinek a megszűntetését, a szlovákiai magyarok, és magyar intézményeik kártalanítását az elkobzott javaikért, továbbá a kisebbségi jogok alkotmányos garanciáit, különös tekintettel a szabad nyelvhasználatra és az anyanyelven történő oktatásra.   Csáky Pál 1990-től a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője. Az 1992-1998-as években a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti frakciójának elnöke, 1992 és 1994 között az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a tagja, 1998-tól a Szlovák Köztársaság kormányának emberi jogokért, kisebbségekért és régiófejlesztésért felelős miniszterelnök-helyettese, 2002-2006 kisebbségi ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes. 2007. márciusa  és 2010 júniusa között az Magyar Koalíció Pártjának az elnöke volt. 2014-től az Európai Unió Parlamentjében képviselő.  Itt az Európai Parlament Petíciós Bizottságának az alelnöke.

Belülről látva az Európai Unió működését, egyre inkább az a meggyőződése, hogy Közép-Európa szerepének és felelősségének erősödnie kell. Így vall erről: „Írom és mondom, hogy mi, magyarok, nem 2004-ben léptünk be Európába, hanem ezer évvel ezelőtt, és az európai kötődések, értékek ott vannak kitéphetetlenül az idegpályáinkban, a tudatunkban, a reflexeinkben is. Egész életemben felnéztem az európai civilizációra, Michelangelo, Leonardo, Bach, Shakespeare és még több ezer alkotó műve itt él bennem. Most mindez megbillent, és ez veszélyes helyzet. A klasszikus Európa sajnos vesztésre áll, megfojtja a kényelem, a jólét és az ebből fakadó felelőtlenség, amelynek a demográfia csak az egyik, de talán a leginkább érzékelhető pontja. Megteszem a magam szerény hozzájárulását egy kötetemmel az oly szükséges dialógushoz,  „Egy hang Közép-Európából” címmel.”

Csáky Pál sokat küzdött annak érdekében, hogy a hat egyházmegyébe szétszabdalt magyar katolikusok érvényre juttassák anyanyelvi igényeiket. „Nem kell azzal megelégedni, hogy egyik-másik egyházi ünnepen egy püspök vagy a püspök által megbízott helynök hibás vagy tört magyarsággal elmond egy rövid szöveget, hanem kellene egy olyan testület, amelyikreális beleszólási lehetőséggel  rendelkezik minden, a magyar hívők ügyeit érintő kérdésben.„ Megoldás lehetne az is, ha Vatikánban meghallják a mintegy négyszázezer szlovákiai római katolikus magyar ember óhaját, akik az általuk lakott egyházmegyékben magyar ajkú püspök és segédpüspökök kinevezését kérik a pápától. Az elmúlt évtizedekben ezügyben sajnos, nem történt előre lépés.

Csáky Pál több esetben részt vett Esterházy János rehabilitálását szorgalmazó gyűléseken. Egy ilyen budapesti rendezvény után mondta: „Az a tény, hogy ennyi szlovákiai magyar jelent meg ezen a budapesti ünnepségen, mutatja, hogy mennyire a magukénak vallják őt.  Pozsonytól Kassáig a mai Szlovákia magyarlakta területeiről mindenhonnan érkeztek ide, erre az alkalomra.”

Amit nem tudott elérni a magyarság érdekében szlovákiai pártpolitikusként, parlamenti képviselőként, és a Kormány tagjaként, azt az Európai Unió színeiben kívánja megvalósítani. Több évtizedes politikusi tapasztalat alapján az a véleménye, hogy a kisebbségvédő emberi jogok terén Szlovákiában nemzetközi támogatás nélkül nem lehet előre lépni. Ebből a szempontból nekünk nagyon fontos az Európa Tanács, és az Európai Unió szerepe. Ugyanakkor ne várjuk az Uniótól, hogy majd az érdekeinknek megfelelően működik.  Erről így szól: „Madách örök érvényű igazságával felelhetek: az élet célja a küzdés maga. Az Európai Unióban olyan kondíciók között fogunk élni, amilyeneket megteremtünk, és kiharcolunk magunknak. Olyan történelmi helyzet soha nem volt - és nem is lesz, - amikor nem kell küzdeni a jövőért „- mondta.

Az Európai Parlament Petíciós Bizottságában Csáky Pál elérte, hogy a Beneš-dekrétumok témája Brüsszelben napirendre kerüljön. Az Európai Parlament minden frakciója elutasította a kollektív bűnösség elvének a ma is hatályban lévő alkalmazását. A szlovák kormány természetesen tagadta, hogy a Beneš-dekrétumok ma bárkire nézve is hátrányt okoznának.  Hamarosan 1200 olyan magyar kárvallott aláírása érkezett meg Brüsszelbe, akiket a Beneš-dekrétumokra történő hivatkozással fosztottak meg az amúgy minden szlovák állampolgárra érvényes, a korábban államosított vagyonokért járó kárpótlási lehetőségtől.

Csáky Pál állampolgári panaszokra hivatkozva az Európai Parlament Petíciós Bizottságában napirendre tűzte azt a kérdést, hogy a szlovákiai vasútállomásokon miért nem lehet feltüntetni a település magyar nevét. Csak húsz kisvárost, illetve falut érintene ez az igény. A szlovák megnevezés mindenhol megmaradna, de a táblákon az európai értékrendnek megfelelően, alul lenne a történelmi magyar név is.  A Petíciós Bizottság az Európai Bizottsághoz fordult azzal a kéréssel, hogy tegye meg Szlovákiával szemben a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy ezt a diszkriminációt felszámolja. A vitában felmerült az a tény is, hogy a Szlovák Állami Televízió hírműsoraiban a tévé magyar műsorában is tilos a helységnevek magyar megfelelőjét használni.

A szlovák parlament a közelmúltban módosította a jelnyelvről szóló törvényt, és ennek kapcsán az oktatási törvényt is. Eme jogszabályi módosítások értelmében a siket személyeknek csak a szlovák jelnyelv használatára, és csak a szlovák jelnyelven való művelődésre van joguk. Mivel az elfogadott új törvényszöveg nem törődik azzal a ténnyel, hogy Szlovákia lakosságának az egyötöde valamely nyelvi kisebbséghez tartozik, tehát jelnyelve is különbözik a szlováktól, Csáky Pál Európai Uniós képviselő írásban kérdést intézett ez ügyben az Európai Bizottság felé. Mivel ez a törvény hátrányos helyzetbe hozza a többségi nemzethez képest a nem szlovák anyanyelvű siket vagy gyengén halló szlovák állampolgárokat, kérdezi: „Mennyire felel meg a módosított szlovák törvény az Európai fogyatékosságügyi stratégiában megfogalmazott intézkedési területek céljainak, különösen a részvétel és az egyenlőség alatt értetteknek? Mit kíván a Bizottság tenni annak érdekében, hogy a fent felvázolt helyzet megváltozzon és a különböző jelnyelveket használó személyek jogai megkülönböztetés nélkül érvényre jussanak a tagállamban?”

Csáky Pál idén októberben, az Európai Unió Parlamentjében felszólalt a magyar nyelven beszélők szlovákiai zaklatása miatt. Idézem: „A Szlovák Köztársaságban,  amelynek polgára vagyok, a magyar nemzeti kisebbséghez tartozó polgárok ismét arra panaszkodnak, hogy szlovák nyelvrendőrök zaklatják őket azért, mert anyanyelvüket használják az érvényes törvényeknek megfelelően. Igen, jól hallják, nem Orwell állatfarmjáról beszélek, hanem a realitásról: Szlovákiában, az Európai Unió egyik tagállamában nyelvrendőrség működik, amelynél bármelyik állampolgár feljelentheti a másikat azért, mert az valahol a kisebbségi nyelvét használta, s ezért akár több ezer eurós büntetés is kiróható. Ha eljönnek Szlovákiába, azt látják, hogy vállalatok óriási felületeken reklámoznak csak angol vagy más idegen nyelvű hirdetéseket. Ez ellenkezik ugyan a hatályban lévő, soviniszta nyelvtörvénnyel, de ezt mindenki tolerálja. Azt  viszont már nem, ha az ország saját állampolgárai, akik valamelyik kisebbséghez tartoznak, az anyanyelvüket is használják. Felszólítom Timmermans urat és Jourová asszonyt, hogy kérjenek felvilágosítást ezzel kapcsolatban a szlovák kormánytól”

Csáky Pál az Európai Unió Parlamentjében foglalkozni kíván azzal a kisebbség-ellenes gyakorlattal, miszerint a szlovák hatóságok egyre gyakrabban megtagadják a magyar keresztnevek anyakönyvezését. A vezeték- és keresztnévhez minden állampolgárnak joga van, mert joga van saját identitásához.  Szlovákia nem ismeri el ezt a jogot – ezért kellene a magyar kisebbség védelmében az Európai Unió segítségét igénybe venni.

Csáky Pál tevékenységét eddig is elismerte a magyar nemzet.  2006-ban a „Pro Európa” sajtódíjat kapta, 2007-ben Budapesti Európa Intézet „Corvinus” díjban részesítette. 2011-ben a köztársasági elnök „A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal” állami kitüntetést adományozta neki a magyarság érdekeinek több évtizedes szolgálatáért. Díjakkal és kitüntetéssel értékelt életútját most a Bethlen Gábor díj is elismeri, mert Csáky Pál életművével, folyamatosan gazdagodó írói és politikai áldozatos munkájával sokat tett keresztény magyar nemzetünk értékeinek megőrzése, gyarapítása és Közép-Európa népeinek békés együttélése érdekében.

 

Lezsák Sándor laudációja elhangzott, 2017. november 15-én a Bethlen Gábor Alapítvány díjátadó ünnepségén.

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Kecskeméti Kurázsi Táncműhely látogatása a Népfőiskolán
2018. május 13.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép