Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum
Videogaléria
a
További videókTovábbi videók

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. december 12. szerda
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
Bara Margit gyönyörű volt, konok, zárkózott és örökké különleges
2016. november 10.

Gyarmati Eszter: Egy színésznő soha nem szűnik meg színésznőnek lenni, ez így volt édesanyámmal is, nekünk tovább játszott. Interjú Bara Margit és Gyarmati Dezső lányával a Magyar Hírlapban.

Édesanyám egész életét végigkísérte valamiféle puha, lassú bánat, de az apuval való szerelmét ez nem viselte meg. Apu mindent megtett az édesanyámért, amit ember megtehet – így emlékszik szüleire Gyarmati Eszter, az október 25-én elhunyt Bara Margit, Kossuth- és Balázs Béla díjas színésznő és a 2013-ban meghalt Gyarmati Dezső, a Nemzet Sportolója díjjal kitüntetett háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó leánya. Azt mondta, az édesanyja ellen 1964-ben indított rágalomhadjárat méltatlan volt számára, akik pedig ezt tették vele, sosem kértek tőle bocsánatot.

– Majdnem ötven évig voltak házasok a szülei. Nagyon szerették egymást…

– Érdekes dolog, és való igaz, anyu és apu negyvennyolc évig voltak házasok, amibe már minden belefér. Kitartottak egymás mellett és egymásért, ez biztos. A titka szerintem az élni és élni hagyni elv. Ők hagyták egymásnak, hogy a másik azt tegye, amit akar. Nem telepedtek rá a másikra, nem kérték egymást számon, sőt nem volt közöttük egyenlőtlenség, nem akartak egymáson uralkodni. Ez a legtöbb kapcsolatból hiányzik, pedig úgy érzem, igazán csak ez teheti tartóssá a házasságot. Aztán anyu tíz évvel ezelőtt agyvérzést kapott, és haláláig nem tudott beszélni. Nehéz volt vele megértetni magunkat és neki is velünk, csak a szeretet nyelvén lehetett vele kommunikálni, ami apunak egészen a haláláig sikerült. Aztán anyu velem élt, mert nem tudta ellátni magát, nem volt már a régi.

– Hogyan ismerkedtek meg a szülei?

– Egy nyári napon találkoztak. Apu autóstoppolt, és a lány, aki felvette Siófokra ment, de útközben, ha már arra járt, beugrott az újságíró-üdülőbe. És éppen akkor anyu is ott volt. Ennek ellenére nem alakult könnyen a kapcsolatuk, csak jó pár évvel később házasodtak össze.

– Az édesapja a színésznőt, az édesanyja a vízilabdázót hogyan tudta a hivatásában támogatni?

– Jó kérdés, hiszen két ellentétes pálya volt az övék. Anyu 1976-ban elhagyta a színészetet, úgyhogy ebben a tekintetben őt már nem kellett támogatni. Apu persze szerette volna, ha anyu tovább játszik, sokáig próbálta rábeszélni, de nem lehetett. Anyu pedig csak az általános rálátása miatt tudott tanácsokat adni, de részleteiben természetesen nem látott bele apu dolgaiba. Mindig beszélgettek egymással, talán ez volt a legfontosabb.

Bara Margit gyönyörű volt, konok, zárkózott és örökké különleges

– Említette, hogy édesanyja 1976-ban, kemény rágalomhadjárat miatt elhagyta a színészi pályát. Onódy Lajos, az Étterem és Büfé Vállalat egykori igazgatója ellen 1964-ben kezdtek el nyomozni csalás és sikkasztás vádjával, az esetnek azonban egyértelmű politikai vonatkozásai is voltak. Az eljárás idején felröppent pletykák szerint az Onódy vezetése alatt álló mulatóhelyeken vad tivornyákat tartottak, akkori magas beosztású emberek és művésznők, köztük Bara Margit részvételével. A vádlók azonban sosem adták az arcukat ezekhez a kijelentésekhez. Hogyan élték túl ezt az időszakot?

– Amikor a pletykahadjárat kirobbant, én még nem éltem, 1968-ban születtem, eszmélésemig pedig nagyjából már lecsengett az ügy a köztudatban. Mindig úgy éreztem, hogy anyunak ez az egész megrázó és megalázó volt, de vigaszul kapott érte egy családot. Amikor elkezdték őt vádolni, képtelenné vált arra, hogy színpadra álljon. Érdekes, hogy éppen 1964-ben választották meg a legnépszerűbb színésznőnek, az Onódy-ügy pedig rögtön utána történt. Gusztustalan volt. Anyu azt kérte tőlem, hogy próbáljam megérteni: amikor az embert leköpik az utcán vagy leverik a kalapját a fejéről, nem tud kiállni plénum elé, és felszabadultan odaadni magát a közönségnek. Egészen 1976-ig „vegetált” a pályán. Érdekes, hogy az ügy kirobbanásakor, 1964-ben harminchat éves volt, élete legszebb időszakát élte. Onnantól kezdve viszont megváltozott minden, csak számára megalázó és méltatlan szerepeket kapott, például idős apácát kellett alakítania, vagy felismerhetetlenre maszkírozták. Az utolsó négy évben a József Attila Színházban játszott kisebb-nagyobb szerepeket, de az már nem ő volt. Aztán eldöntötte, hogy abbahagyja a színészetet. Olyan ember volt, hogyha valamit kimondott, akkor is tartotta magát hozzá, ha később ezerszer megbánta.

– El lehet egyáltalán engedni egy ilyen hivatást?

– Egy színésznő soha nem szűnik meg színésznőnek lenni, bármi is történik körülötte. Ez így volt anyuval is, aki nekünk mindig tovább játszott. Persze nem szeretnék általánosítani, biztosan van olyan színész, aki a magánéletében hétköznapi ember, és csak a színpadon alakít, anyu viszont nem, ő reggeltől estig játszott. Sokáig például nem olvastam könyveket, mert ha kimondtam egy író nevét, elkezdte felmondani a monológjait. Nekem ez nagy élmény volt, mert megelevenedtek előttem a kötelező olvasmányok.

– Említette, hogy az édesapja győzködte arról az édesanyját, hogy ne hagyja el a színészi pályát. Miért nem sikerült rávennie a folytatásra?

– Apu egy harcos volt, aki minden helyzetből felállt és kiküzdötte magát. Anyu nem ilyen volt, sokkal inkább büszke. Igaz az is, hogy az édesapám hihetetlen védett életet adott anyunak, aki így nem volt rászorulva arra, hogy mindenáron dolgozzon a pályáján. Vagyis meghagyhatta magát az emberek emlékezetében olyan színésznőnek, amilyen fénykorában volt. Van ebben valamilyen titokzatosság is, ami, úgy érzem, nem volt tu- datos anyu részéről, de örült annak, hogy ez így maradhatott. Senki nem tudta, hogy harminchat éves kora után mit csinált. Később azt mesélte, sokáig várta a csodát, hogy valaki felemeli érte a hangját, hiszen méltatlan volt számára az egész helyzet, de akik ezt vele megtették, sosem kértek tőle bocsánatot. Biztos vagyok abban, hogy a körülötte kialakított botránnyal egy sokkal komolyabb ügyről fordították el az emberek szemét.

– Miért éppen őt keverték ebbe bele?

– Érdekes kérdés, mert anyu, minden adottságát összevetve, rettenetesen ellentétes volt azzal, mint amit akkor róla állítottak, tehát hogy orgiákon, hajnalig tartó tivornyákon vett részt. Talán éppen azért maradt meg a neve a köztudatban ezzel kapcsolatban, mert ilyesmit róla lehetett akkor a legkevésbé feltételezni. Erre ő alkatilag alkalmatlan lett volna, mert alapvetően zárkózott nő volt. Érdekes, hogy a színészekre jellemző, hogy harsányabbak a többségnél, de anyu nem ilyen volt. Az ő példája is bizonyítja, hogy nincs arra recept, milyen a jó színész, mert az a lelki minőségen múlik.

– Hogyan alakult az élete 1976 után?

– Ekkor töltöttem be a nyolcadik életévemet, így minden figyelmét rám fordította. Aztán a családja Kolozsvárról – ahol ő is született – Magyarországra költözött, ezért velük is sokat foglalkozott. Később jogosítványt is szerzett, sokat olvasott, kézimunkázott. Számára szégyen volt az unalom. Az viszont meggyőződésem, hogy rengeteg szerep maradt benne, és ez haláláig bántotta.

– Mit gondol, megbánta a döntését?

– Soha. Azt bánta, hogy ez az egész megtörténhetett vele. Amikor abbahagyta a színészkedést, az nem robbanásszerű dolog volt, nem egyik napról a másikra történt. Apuval való szerelmét pedig ez a dolog nem viselte meg, noha az egész életét végigkísérte valamiféle puha, lassú bánat. Az édesapám mindent megtett anyuért, amit ember megtehet.

Bara Margit gyönyörű volt, konok, zárkózott és örökké különleges

– Hogyan került a színészet közelébe?

– A nagypapám fedezte fel benne először azt a valamit, amit nem lehet körülírni, és amiről később anyu öccse, vagyis a nagybátyám is beszélt. Aztán az egyik nyári szünetben a nagypapám meggyőzte anyut, hogy menjen el statisztálni valamelyik színházba. Akkor már látszott, hogy neki ott a helye, sehol másutt, ezért a nagypapám rengeteget áldozott azért, hogy a pályán is maradjon. Egyébként anyu már gyerekként is különc volt. Előfordult olyan, hogy reggel felmászott a fa tetejére, és estig ott olvasott. Imádta a könyveket, és mindig megkereste a térképen, hogy hol játszódik a megírt történet, a többit pedig hozzáképzelte. Anyu 1928-ban született, az elszakított Kolozsváron, vagyis nem voltak nagy lehetőségei. Azt is mondta, hogy sokáig nem volt tisztában azzal, hogy hogyan néz ki. Amikor először bement statisztálni a színházba, ráadtak egy estélyi ruhát, és észrevette, hogy mindenki őt nézi. Ő pedig tizenöt éves fejjel nem tudta, hogy miért bámulják, attól tartott, hogy ki fogják penderíteni a színházból, mert valamit nem jól csinál. Nem tudta, hogy azért nézik, mert gyönyörű. Később mesélt arról, hogy talán emiatt alakult ki az a képessége, hogy látta magát kívülről. Azt mondta, amikor ruhát próbált, nem nagyon nézegette magát a tükörben, mert tudta, hogyan áll rajta amit felvett.

– Beszélt arról, hogy az édesanyja titokzatos volt, titok lengte körbe. Mit ért ez alatt?

– Az egész élete ilyen volt, de nehéz ezt leírni. Ami biztos, hogy soha nem szűnt meg benne a szeretet, az unokáival szemben is hihetetlenül odaadó volt. A mi kapcsolatunk sem volt egy tipikus anya-lánya kapcsolat, ami annak is köszönhető, hogy késői gyermek voltam, negyvenéves volt, amikor megszülettem. Ennek a feladatnak nagyon sokszor túl keményen akart megfelelni, borzasz­tóan konok volt. Aztán a barátnőm lett, szerettem vele lenni. Amikor tíz éve beteg lett, óriási űr keletkezett bennem, és sokáig reménykedtem abban, hogy felgyógyul, de mintha nem akarta volna ezt az egészet, irgalmatlanul konok volt. És ezzel együtt örökké különleges is.

 

Búcsúztatás

Holnap, november 11-én pénteken helyezik örök nyugalomra Bara Margit Kossuth- és Balázs Béla-díjas színésznőt a Farkasréti temetőben, délután fél háromkor. A szertartást Bagi Ferenc lakiteleki plébános celebrálja.

Magyar Hírlap

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Fülöp Sándor kiállításának megnyitója Lakiteleken
2018. december 1.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Jótékonysági est a kárpátaljai Salánk ifjúsági házáért

Budapest, Duna Palota
2018. december 6. 18.00

Kölcsey Kör: Népfőiskola, 2019

Budapest, Polgárok Háza
2018. november 21. 18.00

Művészet és társadalom - Klebelsberg Hét

Budapest
2018. november 17-18.

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


Webmester :: © Nemzeti Fórum :: Oldaltérkép