Lezsák Sándor új művében a magyarság ősmítoszát bemutatva gyökereinkre irányítja figyelmünket. A dráma csaknem 30 éves érlelődés után látott napvilágot. Az esemény nem csak könyvbemutató volt: a mitikus őstörténetünk egy darabját elénk táró látomásos színmű lényegi részeit elsőként az Orgoványi Kulturális Egyesület színjátszó csoportja alkalmazta színpadra. A szertartásokhoz kötődő rituális elemekből álló mű legfontosabb pillanatait énekes, mozgásos és táncos elemek elevenítették meg.

A színjátszósok mindent megtettek azért, hogy a drámát autentikus eszközökkel vigyék színre: honfoglaláskori dalokat gyűjtöttek a zenés részhez, hagyományőrző íjászcsoport jelent meg a színpadon és egy jurtát is felállítottak a nézőtéren, amelybe szabadon beléphettek a nézők.

A mű Attila halála után játszódik. A szerző 12 jelenésben vizsgálja azt, hogy az Attila teremtette aranykor visszaszerezhető-e a Rómából és számtalan egyéb oldalról érkező támadások ellenére.

A színpadi rész után Virágh József költő beszélgetett az alkotóval a műről és keletkezésének körülményeiről. Lezsák Sándor elmondta, hogy a művet mintegy 30 esztendőn keresztül hordozta magában. Szörényi Levente 1991-ben kérte meg Lezsák Sándort, hogy írja meg az Atilla – Isten kardja című rockoperához a szövegeket és akkor mélyedt el igazán Attila korában. Csaknem 1600 feljegyzést gyűjtött össze a hadvezér koráról, legendáiról, személyiségéről és emellett születtek első jegyzetei Csaba királyfiról. Az azt követő években 4000-nél is több jegyzet gyűlt össze Csaba királyfiról.

A politikus-író elárulta, hogy azért az elmúlt csaknem 30 év alatt a mű valóban megérett benne, olyannyira, hogy elviselhetetlen volt tovább hordozni magában: meg kellett szülni végre, amitől megkönnyebbült.

A beszélgetést követően Lezsák Sándor dedikálta könyvét.

Csaba királyfi

Csaba királyfi a székelyek legendás vezére. Nem rendelkezünk az életére vonatkozó egyértelmű adatokkal, alakja főként mondákban és legendákban elevenedik meg. A székely és a magyar nép eredettörténete szorosan kötődik hozzá. Attila halálát követően két fia között harc kezdődött a hatalomért. A nyugati népek Aladárt támogatták, mert ő egy német fejedelemasszonytól származott, míg a hunok Csabát támogatták. Véres harc tört ki a két tábor között, melynek végére Csaba és szövetségesei vereséget szenvedtek. Csaba 15000 hun vitézzel Görögországba, majd Szittyaországba vonult. A harcokban sokan meghaltak, a megmaradt hunok, közel 3000-en Csaba királyfi vezetésével Csigle mezején (Cigalmezőn) és Erdély keleti felén telepedtek le. A további támadásokat megelőzendő már nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték magukat. Később szomszédos népek támadtak a székelyekre. Mikor a harc már-már a székelyek vesztét hozta volna, Csaba királyfihoz imádkoztak, és csoda történt. A Hadak Útján (ma Tejút), az égből egy lovascsapat, élén Csaba királyfival, jelent meg. A támadókat elsöpörve megvédte népét, majd visszatért az égbe.

baon.hu

További fotóink ide kattintva megtekinthetők a képtárban