Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. május 21. hétfő
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
A világegyetem urai
2017. január 19.
Miközben a nemzetállami törekvések felerősödtek, s az önálló államszervezetet kialakító országok száma akár osztódással szaporodik, előtérbe kerülnek más jellegű, akár ezzel ellentétesen ható folyamatok is. A hagyományos államhatárok jelentősége csökkenőben van, mert a városiasodás folyamata nagymértékben felerősödik - utal egy nyugati szerző elemzésére Kelemen András pszichiáter. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

- Doktor úr, a nyugati elemző szerint a határok elválasztanak, de a termelési és fogyasztási, valamint még nyilvánvalóbban a szolgáltatási kapcsolatok összekötnek. Ennek - állítja a nyugati bölcs - "béketeremtő ereje" van, mert a határviszályok helyébe lép a másik ország javainak felvásárlása vagy bérbe vétele. Ez az úgynevezett "béketeremtő erő" fölidézi azt a torzítást, mely szerint idehaza a rendszerváltozás egy pofon nélkül ment végbe. Miközben tömegnyi ember került az utcára, tucatnyi hajdúsági lúdtenyésztő pedig öngyilkos lett, mert üzletileg becsapták őket, s egyéb fájdalmas fejlemények sora következett be. Nyugati elemzők mikor érik fel ésszel, hogy egyes konfliktusok megszüntetésével új, legalább annyira véres konfliktusok keletkeznek?​

- Az uniós vitánkban is alapvető a kérdés, hogy mi legyen a határok szerepe. Államhatár nélkül ugyanis nincs szuverenitás. Bonyolítja viszont a képet, mikor a határok nem a helyi erők eredőjeként alakultak ki, hanem nagyhatalmi erőszakra. Nézzük csak meg az afrikai vagy közel-keleti országok képét. Sok helyt vonalzóval húzták meg, tekintet nélkül a helyi viszonyokra. Európában ugyanígy külső erővel megvalósított határai vannak Magyarországnak. Az ilyen országformálást mi az „ukrajnai” és „szlovákiai” (sajátmagával szomszédos és mégis egymástól elvágott) Szelmenc esetében élhetjük át igazán. Az Európai Unió elkezdte megszűntetni a belső határokat; de mostanság azt látjuk, hogy a külsőket nem akarja, s nem is tudja védeni. Miközben sok helyt elnyomják a helyi nemzeti kisebbségeket, idegen kultúrákból érkező tömegek beözönlésének nem vetnek gátat. Így a Huntington által „a civilizációk összecsapásának leírt folyamat nem csak országcsoportok között zajlik, hanem Európa belsejében. S ennek fő és végső mozgatórugója a korlátlan haszonszerzés elvének általánossá válása. Ennek ezer arca van: lehet országok természeti kincseinek felvásárlása, lehet államok pénzügyi tönkretétele, lehet humanitárius hazugság álarca mögött az emberkereskedelem felfuttatása, a fegyverkereskedők álma az elhúzódó helyi háború áttekinthetetlen frontokkal… Válaszom tehát az, hogy a hatalom nyugati (és nem nyugati) birtokosai akkor érik fel ésszel, hogy a rombolás végül ellenük is fog fordulni, ha egyszer képesek lesznek – akár kényszerből is – feladni a nyers haszon-elvet. Ez pedig nagyon bajos, mert az önzés, a folytonos felhalmozásra törekvés már beivódott a közgondolkodásba. Ezért vált politikai fegyverré a korrupció kérdése is.

- Szélsőséges nyugati elemzők szerint globális új középosztály alakul ki; vagyis a műszaki színvonal emelkedésével ezen osztály tagjait jobban összeköti a hasonló életmód, mint a saját közösséghez, nemzethez tartozás. Ennek semmi jele sincs például Rajkán, ahol egy idegen etnikum ingatlanokat szerez, miközben görcsösen ragaszkodik saját közösségéhez. A nyugati "bölcsek" csak altatni akarják a társadalmakat, vagy valóban téveszméik rabjai?

- A középosztály szerintem nem globalizálódik. A proletariátus, ha a városokban a kor műszaki szintjén él, akkor sem válik társadalom-fenntartó erővé: hiszen ugyanannak a megdolgozásnak van kitéve a médiában, s ugyanúgy napról napra él a panem et circenses, vagyis az ennivaló és szórakoztatás jegyében, mint korábban. Közben pedig egyre jobban kiszolgáltatott a különféle szolgáltatásoknak: életfenntartása egyre teljesebben a szolgáltatásoktól függ, s vagyona az egyre megfoghatatlanabbá váló pénz, melyből névlegesen sokszorta több forog, mint amennyi az árucseréhez kell. A neoliberális eszmékkel fertőzött tömeg nem középosztály. A nyugati „bölcsek” pedig tényleg téveszméik rabjai, s meggyőződésüket csak erősíti a szerzés vágya. Mert milyen torzulásnak lehet a jele az az ifjabb Bush elnök idejében elterjedt kifejezés, miszerint a neoliberális vezető csoport „Masters of Universe” (a Világmindenség Urai)?! S ettől független a kérdésben említett rajkai példa, amely arra utal, hogy Nagyvárad vagy Pozsony agglomerációját terveznünk kéne, mert a történelmünkben épp az a legfájdalmasabb, hogy munkaerőt tervszerűtlenül és nyakló nélkül engedtünk, sőt hoztunk be egykori országterületünkre. Ahogy a harmadik világbeli népvándorlást összehangolt, irányított intézkedésekkel meg tudtuk akadályozni, ugyanúgy szükséges tervezni a népesedési helyzetet nemcsak országos, hanem térségi szinten is.

- A globalizáció gazdaságföldrajza már nem az országok, hanem a nemzetközi vállalatok kapcsolatrendszerére épül - találják fel a spanyolviaszt némely elitfigurák. Csakhogy ehhez - mint itthon tapaszthattuk "az állam a legrosszabb tulajdonos" intelmét ismételgető korrupt politikusok esetében - nem gazdasági verseny, hanem lepénzelhető politikusi garnitúra szükséges. Hazánkban hogyan alakítható ki olyan szervezet, amely a fizetett, felbérelt globalistákat leleplezi, és testület elé juttatja?​

- Az összes sikeres ország esete azt bizonyítja, hogy nem általában az állam a legrosszabb tulajdonos, hanem a széteső, rosszul vezetett állam. Igenis szükség van az állam védő, rendfenntartó szerepére éppúgy, mint a közjavak fejlesztése és elosztása is csak reá bízható. A hatalom ellenőrzésében pedig - társadalmi és politikai rendszerünkből kiindulva -  véleményem szerint a civil erő fokozása szükséges. De a tényleges civileké, akik szerveződései nem idegen pórázon mozognak. Országunk kicsiny és külső hatásoknak kitett. Igen fontos, hogy a kormány érezhesse maga mögött a választók többségét, de ez csak akkor sikerülhet, ha együttműködik velük. Ez állandó feladat. Egyébként itt is érdekes áthallás van. Lenin az állam elhalását jósolta, s a neoliberálisoknak is ilyen látomásuk van. De míg az előbbi üres propaganda volt, az utóbbi oka: az állam korlátozó szerepének lebontása. A kommunisták által meghirdetett tökéletes társadalom és vele az örök béke tanát a Szovjetunió veresége után azonnal átvették legyőzői. Fukuyama ennek szellemében hirdette meg a neoliberális kapitalizmus tökéletességétől elalélva a „történelem végét”.  Ez pedig nem más, mint a vallást vesztett emberek földre hozott túlvilága.  A legfontosabb feladat tehát a hazugságok és elhallgatások tengerében megszervezni a megbízható tájékoztatást, és elszigetelni a rombolást. Akkor kiépíthető olyan erő, amely végre tiszta vizet önt a pohárba – és ha kell, megtorolni is képes a közösségnek ártó cselekményeket. S hogy ez mekkora feladat, az abból is látszik, hogy a mi rendszerváltásunk kezdetétől itt van nekünk is a legnagyobb mulasztásunk.

gondola.hu

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Kecskeméti Kurázsi Táncműhely látogatása a Népfőiskolán
2018. május 13.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép