Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. május 20. vasárnap
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
A nyugodt erő lett a kampányban a legkapósabb üzenet
2015. március 24.

Az MDF higgadt, megingathatatlan pártnak tűnt az 1990-es választások előtt, olyannak, ami ezzel a higgadtsággal is kormányozna - interjú Kulin Ferenc irodalomtörténésszel.

Bátorság és kellő lélekjelenlét kellett ahhoz, hogy az MDF megtartsa kiegyensúlyozott stílusát az első szabad országgyűlési választásokra készülve. Mert voltak erők, amelyek fiatalosabb hévvel, hangosabb, feltűnőbb szlogenekkel kampányoltak. Az MDF, mint a rendszerváltás kulcsszereplője, higgadt maradt, belső vitáitól eltekintve is a rendszerváltó folyamat kulcsszereplője volt, és megalakulása óta tervezte már, hogy ha eljön az idő, kormányzati pozícióból alakítja majd az ország sorsát. A párt választási készülődéséről, huszonöt évvel ezelőtti kampánystratégiájáról beszélgettünk Kulin Ferenc irodalomtörténésszel, aki a rendszerváltozás idején az MDF elnökségi tagja, illetve alelnöke volt.

A nyugodt erő lett a kampányban a legkapósabb üzenet

Kulin Ferenc:
Az MDF számára a CDU–CSU kereszténydemokrata értékekre épülő
koalíció lett a példa
(Fotó: Horváth Péter Gyula)

–   Érezte-e az MDF, mennyire sok múlhat a választási kampányon, vagy eleve biztos volt a maga győ­zelmében?

–   Nem lehettünk biztosak a győzelmünkben, mert ekkorra már túl voltunk a „négyigenes” népszavazáson, amelyen a közvélemény-kutatók komoly SZDSZ-es előretörést jeleztek. Így kétesélyessé vált a választás, pedig fél évvel korábban több mint ötvenszázalékos fölényben voltunk a szabaddemokratákkal szemben. Tudtuk tehát, hogy rá kell kapcsolnunk. Ez nem is volt olyan egyszerű, mert 1989 október végétől törésvonal keletkezett az MDF-en belül. Az MSZMP utolsó kongresszusán, október 7-én az MDF elnökségének meglepetésére Pozsgay Imre az akkor alakuló MSZP-ben maradt. Ezzel szertefoszlott egy ábránd. Korábban arra számítottunk, hogy Pozsgay szervez majd egy szo­ciáldemokrata pártot, és ezzel alkot koalíciót a Demokrata Fórum. Világos volt, hogy az új helyzetben új elnökre lesz szükség, és ekkor állt a párt élére Antall József.

–   Addig Bíró Zoltán volt az ügyvezető elnök. Harag vagy szemé­lyi ellentét is belejátszott a személy­cserébe?

–   Nem. A párttal kapcsolatos stra­tégiájuk viszont nagyon eltért egy­mástól.

–   Önök mikor gondoltak először arra, hogy akár kormányozhatnak is majd?

–   Már az elején, 1987-ben. Persze nem tudtuk, mit hoz majd például az 1989-es esztendő, de abban biztosak voltunk, hogy véget ért a Kádár-korszak, és valami újnak kell születnie. Akkor még úgy terveztük, hogy a pártstruktúrában Pozsgay Imre viszi majd a vezető szerepet, az MDF pedig mozgalomként áll mögötte. A Fórum valójában egészen 1988 végéig hezitált, hogy párttá alakuljon-e vagy sem. De térjünk vissza 1989 októberéhez, amikor drámai jelenetek játszódtak el az MDF elnökségében. Még az is felmerült, hogy abbahagyjuk, kiszállunk a politikából.

–   Kiszállni?! De hisz akkor már az egész ország önökre figyelt!

–   Az MDF markáns stratégiával rendelkezett, ennek az első három pontja úgy szólt, hogy semlegesség, harmadikutas program és a népi ballal való együttműködés. Ehhez képest Antall József bejelentette, hogy csak akkor vállalja az elnökséget, ha új stratégiát vezethet be, a régi célkitűzéseket pedig elfelejtjük. Semlegesség helyett az euroatlanti integrációt ajánlotta. Figyelmeztetett, hogy a Szovjetunióban még semmi sem zárult le, bármi történhet Gorbacsovval, mint ahogy később történt is, és még itt állomásozott Magyarországon a szovjet hadsereg. Nekünk tehát az lehet a célunk, mondta Antall József, hogy már csak önvédelemből is, de minél gyorsabban integrálódjunk a Nyugatba. Az ottani modellek közül a nyugatnémet CDU–CSU-féle kereszténydemokrata értékekre épülő koalíciót nevezte meg mint követhető példát, amelynek a szociális piacgazdaság volt a lényege.

–   Volt az MDF-nek három fő vonala, a népi-nemzeti, a nemzeti liberális és a kereszténydemokrata vonal. Ezek szerint az utóbbi volt a legerősebb?

–   Azért ezt nem lehet így kimondani. Nem volt olyan erős a kereszténydemokrata vonal a párton belül. Ám Antall József azt hangsúlyozta, hogy a második világháború után kialakult nyugati kereszténydemokrácia integrálni képes a népi és a liberális nemzeti eszméket, és már csak ezért is alkalmas ez utóbbi két MDF-es irányzat képviseletére.

–   Egyáltalán, volt, aki értett a kam­pányhoz az MDF-ben?

–   A politikai kampányhoz nem. De voltunk jó néhányan írók, tanárok, jogászok, a kultúra munkásai, akiknek, úgymond, „kenyere a szó”. És ennélfogva már megvolt az a rutinunk is, hogy miként kell megszólítani a közönséget.

–   De nem egy zártabb közönséget kellett ezúttal megszólítaniuk, hanem a szavazók millióit.

–   A népi vonalnak, mondhatni, „genetikus öröksége”, hogy mindig tömegekhez akart szólni, és nem a polgári intellektuális elithez. Tehát ez a fajta rutin is megvolt a pártban. Én magam, járva az országot, ötvenöt MDF-alapszervezet alapításánál voltam jelen, egyfolytában úton voltunk 1989 őszétől a választás napjáig. Gyakorlatlanság? Ilyesmiről szó sem lehetett, inkább az volt a jellemző, hogy kirobbantak addig lefojtott „néptribuni” hajlamaink.

–   A média hogyan bánt az MDF-fel a kampány idején?

–   A tévé élén éppen akkoriban történt változás, Nemeskürty István lett az új elnök. Nem volt nyíltan MDF-párti, de a szíve a nemzeti oldal felé húzta. Korrekt viszonyokat teremtett a kampány számára. A lapoknál már más volt a helyzet. Az 1988-ban kezdődött spontán privatizáció eredményeként külföldi tulajdonosokhoz kerültek a vidéki napilapok. De vállalták, hogy a főszerkesztők három évig a posztjukon maradhatnak. A vidéki lapok túlnyomó többsége egyértel­műen balra húzott. Nem egyformán, persze, mert az újságok vezetése, a lapok „hangja” tükrözte az MSZMP, majd az MSZP belső viszonyrendszerét, annak minden irányzatával együtt. Egyes vidéki lapok tehát kifejezetten reformbeállítottságúak voltak, míg mások kádári restaurációt akartak.

–   Ön járta az országot. Amikor ott állt a pulpituson, milyennek látta a közönséget, vagyis az embereket?

–   Mi már 1988-ban elkezdtük az erőteljes szervezést. Huszonöt-harminc ember előtt beszéltem Miskolc nagyságú városokban, sok száz férőhelyes kultúrházakban. Félt és bizonytalan volt a társadalom. A köztársaság kikiáltása és a szabad parlamenti választások bejelentése után viszont ugyanezeken a helyeken még a csillárokon is lógtak. Később ezek a tömegek a szemünkre vetették, hogy miért nem csináltunk forradalmat korábban. Hát azért, mondtam, mert akkor még nem tetszettek eljönni hozzánk… Ha korábban jutunk révbe, elsöprő kétharmados győzelmet aratunk. Sok mindent megcsinálhattunk volna, olyat, amihez aztán húsz éven át hozzá sem nyúlhattunk. Mert nagy tehertétel lett az állandó koalí­ciós kényszer. Például egy olyan kisgazdapárttal, amelynek az MDF-fel, Antall József személyével és stratégiájával is élesen szemben álló programja volt. Mégis rájuk kellett bízni az agrárpolitikát, különben nem is alakulhatott volna meg a kormány.

–   Az SZDSZ és a Fidesz dinamikusabbnak tűnt a kampányban, mint az MDF, amelynek a jelszava is az volt: nyugodt erő… Sohasem akartak igazítani rajta?

–   Ez nem aggasztott bennünket. A két liberális párt akciózott akkor, mindig egy adott pillanat taktikai követelményeiből indultak ki, és arra húzták rá a kampánystratégiájukat. Egy tekintetben látszottak határozottabbnak az MDF-nél, az antikommunizmusukban. Folyton azzal vádoltak bennünket, hogy mi már Lakiteleken összefonódtunk a kommunistákkal, de ők illegalitásban és üldöztetések, megveretések kockázatát vállalva harcolták végig a kádári időket. Hogy ez az antikommunizmus mennyire volt őszinte, és mennyire nem, azt én már az 1991-es médiaháborúban megtapasztaltam. Az MDF-nek az MSZP-s Kósa Ferencék támogatásával már készen volt a több mint kétharmados támogatottsággal bíró médiatörvény-tervezete. Ám ekkor a liberális párt megzsarolta a szocialistákat, akik erre visszavonták a törvényjavaslathoz való hozzájárulásukat. Ekkor, vagyis három évvel a Horn–Kuncze-kormány megalakulása előtt mondtam ki a nyilvánosság előtt, hogy megszületett az MSZP és az SZDSZ koalíciója. Ez jól mutatta az SZDSZ, úgymond, következetes antikommunizmusát…

–   A kampány idejére már sikerült kisimítani valahogy az MDF-en belüli ráncokat?

–   Bármi történt is, a mozgalom a kritikus pillanatokban mindig támogatta a pártot. A taxissztrájk idején például Lezsák Sándor szervezte meg a kormánypártiak ellentüntetését. Pedig korábban nem éppen a legodaadóbb híve volt Antall Józsefnek.

–   Mi okozott vitát kettejük között?

–   Amiről már beszéltem, vagyis a lakiteleki és az antalli modell különbözőségei. Ráadásul Antall József nem volt ott a lakiteleki találkozókon. Kívülről érkezett az MDF-be, más pártok, például a kisgazdák és a kereszténydemokraták is csábították, végül is az MDF tudta megnyerni őt. Antall József egy fővárosi értelmiségi volt, úri családból származott, az MDF viszont nem ezen a szociológiai bázison jött létre, hanem egy kifejezetten vidéki, mezővárosi, falusi értelmiségi környezetre támaszkodott. Ez a különbség mindenben tetten érhető volt: stílusban, modorban, gondolkodásban egyaránt.

–   Sokan ma is azt mondják, szorgalmasan kampányolt mindenki az MDF-ben, de Antall József cipelte a zongorát. Ön is így véli?

–   Hatásos beszédeket tartott, az MDF-szavazók hamar a szívükbe zárták, a végén egy kicsit már valóban köré is szerveződött a kampány.

–   Nyugodt erő. Van aki azt mondja, jobb lett volna azért ingerültebbnek lenni. És elkezdeni az elszámoltatást a spontán privatizációval kapcsolatosan is…

–   A spontán privatizáció a Németh-kormány idején kezdődött, és a privatizálható állami vagyonnak mindössze egy-másfél százalékát érintette.

A privatizáció 1990 és 1994 között sem lépte túl ennek a vagyontömegnek húsz százalékát. Az ország kirablása a balliberális koalíció uralma idején történt meg.

–   Mégis egész iparágakat adtak el az első parlamenti ciklusban. Ma mivel védené meg ön ezeket a lépéseket?

–   Nem védhetők, de magyarázhatók. Hatalmas nyomást gyakoroltak a német és az amerikai hitelezők a kormányra, s ez az államháztartás megbénulásával fenyegetett. Gesztusokat kellett tenni a német és az amerikai tőke felé. Antall József jó kapcsolatban volt Helmut Kohllal, aki minden lehetséges gazdasági támogatást megígért Magyarországnak, akárcsak az idősebb Bush. Ám ahogy egy „emelettel lejjebb”, azaz a megvalósítás szintjére került a dolog, vagyis a szakminiszterekhez és minisztériumaikhoz, a németek és az amerikaiak is bejelentették, hogy ők sem állnak jól, ne számítsunk olyan mérvű támogatásokra, amilyeneket az ő elnökeik ígértek. Persze ha például a Siemenst versenyeztetés nélkül beengedjük, akkor azért szó lehet „valamiről”. Pontosan tudták, melyek a magyar gazdaság leggyengébb láncszemei.

–   Tudták?! Ehhez egy csomó információra volt szükségük…

–   Érdekes, hogy csak azokat az informátorokat akarjuk elszámoltatni, akik a kommunista rendszernek dolgoztak. Senki sem beszél arról, hogy Magyarország 1982-től a Nemzetközi Valutaalap tagja volt, és megjelent nálunk az amerikai tőke, az amerikai érdekeltség. Elképzelhető, hogy ez a tőke nem épít ki magának egy saját informátorhálózatot? Egyszer ezt a kérdést is napirendre kellene venni.

Sinkovics Ferenc

(Forrás: MagyarHírlap.hu)

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Kecskeméti Kurázsi Táncműhely látogatása a Népfőiskolán
2018. május 13.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép