Menü
Hírek
Programok
Sajtószoba
Interjúk
Nézőpont
Kölcsey Kör
Keresztény Élet
Lapszámok
Országgyűlési tudósítások
Arckép
Szemle
Keresztény Élet archívum

Képviselők

Bartos Mónika
Bóna Zoltán
Font Sándor
Kovács Sándor
Lezsák Sándor
Szászfalvi László
V. Németh Zsolt

 

Ifjú Konzervatívok a Nemzetért

2018. október 17. szerda
Történet | Képviselők | Szervezetek | Munkacsoportok | Dokumentumok | Kapcsolat
Hírek
A kormányzáshoz paktumot kellett kötnie a győztesnek
2015. április 29.

Antall József ismerte Göncz Árpádot, biztos volt benne, hogy a rendszerváltozáshoz hű államfő lesz, de nagyot kellett csalódnia.

Talán nincs olyan momentuma a rendszerváltásnak, ami körül ma is olyan nagy vita folyna, mint az a megállapodás, amelyet huszonöt évvel ezelőtt, április 29-én kötött az MDF és az SZDSZ. Tény, hogy már akkor is úgy tűnhetett, ezzel felad valamit választási győzelméből az MDF, teret nyer viszont a megmérettetésben alulmaradt SZDSZ. A megállapodást napjainkban is legendák tömkelege övezi. Az egyezségről beszélgettünk Balsai Istvánnal alkotmánybíróval, a Magyar Demokrata Fórum akkori politikusával, aki a párt tárgyalódelegációjának tagja volt a megállapodás aláírásakor. Szerinte szó sem volt az MDF fegyverletételéről. Az ország kormányozhatósága forgott kockán…

A kormányzáshoz paktumot kellett kötnie a győztesnek

Balsai István: Washington mindenképpen nagykoalíciót akart
(Fotó: Csudai Sándor)

– Sokan úgy tartják, bűnös dolog volt az MDF és az SZDSZ által kötött paktum, hiszen kisiklatta a rendszerváltozás vonatát. Hibáztatják a fórumot azért is, mert fölényes választási győzelme után ült le egyezkedni az ellenfelével. Mennyi igazság van ezekben az állításokban?

– Semennyi. Hosszú út vezetett a megállapodáshoz, az MDF, illetve Antall József a körülményeknek s a helyzet adottságainak megfelelően döntött és viselkedett. Egyezséget kellett kötni, nem volt más alternatíva, különben kormányozhatatlanná válik az ország, s hamarosan új választásokat kellett volna kiírni, amelyek ki tudja, milyen eredményt hoztak volna.

– Igen, de akik támadják a paktumot, ma is azt mondják, így jelentősen szűkült az MDF, illetve az Antall-kormány mozgástere. És hogy nem kellett volna annyira megijedni az MSZP-től, mert ezt a félelmet tartják tulajdonképpen a paktum gyökerének.

– Olyan nagy félelemről nem lehetett szó, mert az ellenzék, konkrétan az MDF jelöltjei minden időközi választást megnyertek 1989-ig. Egy kivételével, ott is maga a fórum engedte át a siker lehetőségét az SZDSZ-nek, jóindulatú gesztust gyakorolva. Az MSZP az 1990-es választáson is csupán két egyéni mandátumot nyert, az egyik a függetlenként induló Németh Miklós miniszterelnöké, a másik pedig Szűrös Mátyásé volt.

– Állítólag sok kétharmados törvényt akart az ellenzék, arra gondolva, ha az MSZMP, illetve az MSZP győzne az első szabad választásokon, akkor se tudjon önkényes döntéseket hozni, minél szélesebb körben legyen szüksége ehhez a parlamentben a kétharmados konszenzusra.

– Még a pártállami időkben, azaz 1987-ben módosították az alkotmányt. Ennek értelmében az emberek életkörülményeit érintő kérdéseket kétharmados törvényekkel kell szabályozni. Ilyen módon például a költségvetési törvényhez is a képviselők kétharmados hozzájárulása kellett volna. Ezt a passzust az 1989-es módosításnál nem bántották, akkor azok a sarkalatos törvények kerültek reflektorfénybe, amelyek lehetővé tették a szabad választások kiírását, ilyen volt a választójogi törvény, a párttörvény s a köztársasági elnök kiválasztásának módja. Mondom, ez volt a fontos, a kétharmados jogszabályok ügye az EKA-n és a NEKA-n sem merült fel.

– Az MDF nem érezte meg, hogy ebből baj lehet?

– Dehogynem, Antall József világosan megmondta, hogy csak akkor vállalja a kormányzati felelősséget, ha korlátozza majd az új országgyűlés a kétharmados törvények körét. Antall világossá tette a választások után, hogy ilyen körülmények között nem lehet kormányozni, látható volt már persze, hogy az MDF még a lehetséges partnereivel együtt sem érheti el a kétharmados többséget.

– Antall József javasolta a megállapodást, vagy inkább az SZDSZ erőltette?

– Az SZDSZ. Először is felőlük jöttek bizonyos üzenetek és utalások egy lehetséges nagykoalícióra. Egészen a választások második fordulójáig reménykedtek ebben. Antall József azonban kategorikusan elvetette a nagykoalíció gondolatát, pedig tudta, hogy az Egyesült Államoknak is ez tetszene leginkább. Mark Palmer amerikai nagykövet folyamatosan dolgozott az ügyön, azaz beavatkozott a magyar belpolitikába. Az MDF rendkívüli kongresszust tartott a választások első fordulóját követően. Itt a küldöttek egyértelműen meghatározták, hogy az MDF mely pártokkal folytasson koa­líciós tárgyalásokat.

– Valóban felmerült a Fidesz neve is?

– Felmerült, de a küldöttek elvetették. Az MDF-nek sohasem volt baja addig a Fidesszel, fiatalos, rokonszenves pártnak tartottam én is ezt az alakulatot. Bizonyos ideig még a kettős tagság intézménye is létezett a két párt között. Csak az okozott súrlódást, hogy nem írták alá a NEKA-tárgyalások végén a megállapodást, ám úgy emlékszem, megjegyzésekkel látták el a szöveget.

– Hogyan viselkedett az SZDSZ tárgyalódelegációja a paktum tárgyalásain? Elvégre még olyan érzésük is lehetett, hogy nem is vesztették el a választásokat...

– Ott ültem, nem tapasztaltam semmi különöset sem az SZDSZ-sek részéről. Először is meg kellett határozni a kétharmados törvények körét, ezt sikerült végül huszonvalahány témára, illetve jogszabályra redukálni. A másik kérdés a köztársasági elnök személyének ügye volt. Itt az MDF belement abba, hogy az SZDSZ jelöljön köztársasági elnököt, akiről aztán a parlament szavaz majd.

– Tudott egyáltalán valamit az MDF Göncz Árpádról?

– Hogyne! Göncz Árpád Antall József régi ismerőse volt. Gönczöt, akárcsak Antallt, kisgazda-indíttatású embernek ismerte mindenki, együtt tevékenykedtek a forradalom napjai­ban. Antall József biztos volt abban, hogy Göncz Árpád a rendszerváltoztatáshoz lojális köztársasági elnök lesz. Föl sem merült más személy neve. A tárgyalások része volt a rádió- és tévéelnökök kinevezésének kérdése is. Itt annyi újdonság történt, hogy az SZDSZ-delegáció vezető posztját Haraszti Miklós vette át.

– Haraszti? Az egyik legkomba­tánsabb szabaddemokrataként ismertük. Nem lehetett véletlen, hogy őt küldték erre a kényes terepre.

– Akkor nem volt különösebben harcos ő sem. Hankiss Elemérre és Gombár Csabára, a leendő tévé-, illetve rádióelnökre társadalomtudósként tekintett a fórum. Hankisst MDF-közeli emberként emlegették, Gombárt pedig egyenesen a pártvezetés népi szárnya ajánlotta Antall József figyelmébe. Biztosra vettük, hogy nem lesz velük probléma.

– No de lett, méghozzá mekkora! Mi okozta a bajt?

– Szerintem nem voltak alkalmasak a feladatukra. Hankiss például nem tudta végigvinni az akkor háromezer fővel dolgozó és súlyos pártállami örökségekkel terhelt televízió átalakítását. Ez túl nagy feladat volt neki...

– És a kritikák és saját döntésképtelensége elől inkább az ellenzékhez menekült. Ezzel az üggyel tört ki az emlékezetes médiaháború?

– Igen, mert Antall József fel akarta menteni Hankisst és Gombárt is, s ehhez kérte a köztársasági elnök aláírását. Göncz Árpád viszont nem írt alá. Képtelenség volt tisztességes helyzetet teremteni, szükség lett volna egy médiatörvényre, de ehhez kétharmados többség kellett volna. Göncz Árpádban egyébként először a taxisblokád idején csalódtunk. A taxisok az SZDSZ irányításával elfoglalták a hidakat s az ország szinte minden fontos közútját. A kormány fel akarta számolni az autókból rögtönzött barikádokat, s ehhez a katonaság rendelkezett megfelelő járművekkel, például nagy teherbírású vontatókkal. Göncz Árpád viszont mint a honvédség főparancsnoka megtiltotta a katonák bevetését, s így a honvédség nem is engedelmeskedett a kormánynak. Jog szerint a köztársasági elnök csak háborús helyzetben főparancsnoka a honvédségnek, békeidőben nem, márpedig háborús helyzetről nem lehetett beszélni 1990 októberében. De a zűrzavaros órákban erre nem jutott figyelem.

– Még ennek fényében is megvédi a paktumot?

– Nem volt választásunk.


Megszűnt a pártállam régi hatalomkoncentrációja

Az Országgyűlés, ahol a munkát mindenki szolgálatnak tartotta

Huszonöt évvel ezelőtt, május 2-án alakult meg az első szabadon választott Országgyűlés. Így nevezzük, annak ellenére, hogy Magyarország rendelkezett már a parlamenti demokrácia hagyományaival, még ha nem is a legkiterjedtebb és a legmodernebb formáival. Ám a szocializmus évtizedeinek diktatórikus rendszere megszüntette a magyar többpártiságot s ezzel a parlamenti demokráciát is.

A történészek jelentős része szerint ettől a naptól, vagyis 1990. május 2-tól állt helyre újra a magyar állam függetlensége. Ezt többen is vitatják, tekintettel arra, hogy valóban megalakult ekkor az első szabadon választott Országgyűlés, de a megszálló szovjet hadsereg még mindig az országban tartózkodott. Mindezzel együtt az új parlament gyökeres változást hozott az ország életében. Részletesen meghatározták az Országgyűlés működési rendjét és a feladatait is. A Kádár-rendszerben mindenekelőtt a parlamentet helyettesítő, huszonegy fős Elnöki Tanács kormányozta az országot törvényerejű rendeletei­vel. És természetesen nem a választói akaratnak, hanem az állampárt utasításainak megfelelően. Ez megszűnt, május 2-tól a magyar Országgyűlés kettős feladatot látott el, egyrészt törvényeket alkotott, másrészt pedig ellenőrizte a kormány munkáját. Tételesen kimondatott, hogy az Országgyűlés rendelkezik a fő hatalmi jogosítványokkal, a köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve, s mint ilyen gyakorolja a népszuverenitásból származó jogokat.

A parlamentben hat párt alakíthatott képviselőcsoportot. Ezek az erők érték el a választásokon a négyszázalékos határt (akkor még ennyi volt a bejutási limit). Az MDF-nek 165, az SZDSZ-nek 94, az FKGP-nek 44, Az MSZP-nek 33, a Fidesznek 22, a KDNP-nek 21 képviselője foglalt helyet a parlamenti patkóban a hét független képviselő mellett. Történészek úgy vélik, e hat párt lényegében lefedte a magyar társadalom sokszínű politikai palettáját. A 386 fős Országgyűlés megalakította „szakmai alapon” szerveződő bizottságait is. A képviselők elsősorban foglalkozásuknak, hivatásuknak megfelelő bizottságokba kérték magukat, volt, aki öt testületben is helyet foglalt, ekkor ezt még nem szabályozták. Életbe lépett az az összeférhetetlenségi tiltás, mely szerint például a fegyveres erők (honvédség, határőrség), illetve a fegyveres testületek (rendőrség, stb.) tagjai, valamint bírák, ügyészek, államigazgatási szervek dolgozói nem lehettek képviselők. (A kádári időkben jelentős számban ültek a parlamenti padsorokban a fegyveres erők, fegyveres testületek, de nagy állami vállalatok, államigazgatási szervek tagjai, vezetői is. Mindez a szocialista rendszer hatalomkoncentrációját szolgálta. Az úgynevezett régi országgyűlés személyi összetétele természetesen teljesen megváltozott, a képviselők 94 százaléka új volt, a „régi gárda” jó néhány tagja elsősorban az MSZP-frakcióba mentette át magát.)

Az Országgyűlés 339 szavazattal Göncz Árpádot választotta elnökének. Így ő lett az ideiglenes köztársasági elnök is, 1990. augusztus 3-ig töltötte be a tisztséget, az MDF–SZDSZ-megállapodás jegyében akkor véglegesítette a parlament mint államfőt.

A képviselők költségtérítést és tiszteletdíjat kaptak. (A képviselői tiszteletdíj alapösszege 32 500 forint volt. Ehhez jöhettek a különféle tisztségek után járó pótlékok, illetve a költségtérítés, vidékieknek lakhatási támogatás.) Semmi sem tiltotta, hogy a honatyák és „honanyák” tovább gyakorolják civil foglalkozásukat – már ha az nem ütközött az összeférhetetlenségi szabályokba. Ezzel együtt a képviselők idővel felhagytak civil foglalkozásukkal, mert nem lehetett ezzel összeegyeztetni azt a törvényhozói munkát, amelybe belevetette magát a parlament. (Ez az Országgyűlés 432 törvényt alkotott működésének négy éve alatt, míg 1949 és 1990 között összesen 300 törvény született hazánkban.) A képviselői javadalmazás szerény volt. De senki sem foglalkozott ezzel, ezt a munkát mindenki szolgálatnak tekintette. Ez a han­gulat uralkodott május 2-án az új Országgyűlés alakuló ülésén is a parla­mentben.

Sinkovics Ferenc

(Forrás: Magyar Hírlap.hu)

Küldje tovább ezt a cikket! · Nyomtatás · Lap tetejére
Kereső
OK

Képtár
Kurultaj szervezőinek díszvacsorája Bugacon
2018. október 12.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Puszták Aranya c. kiállítás megnyitója

Kápolnásnyék
2018. október 13. 11.00

Keleti Nyelveket Ismertető tanfolyamok

Kezdő szinten: azeri, belarusz, grúz, kazah és haladó szinten: belarusz nyelvből.
Jelentkezési határidő: 2018. október 22.

Lezsák Sándor előadása Pécsett

Pécs, BTK/TTK épület
2018. október 3. 18.00

Korábbi programokKorábbi programok

Szövetségesek

20070311fidesz.jpg

20070311kdnp.jpg

20070311kisgazda.jpg

20080708Fidelitas.jpg

2008082382_lungo_drom.jpg


Lakitelek Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Szövetségesek

Keresztény Élet


Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek

Szövetségesek


© Nemzeti Fórum :: Webmester :: Oldaltérkép